Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 43. szám

43. szára TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1329 az 1/1962. (I. 20.) MüM számú rendelet 1. §-ával megállapított (5) bekezdése szerint a rendszeres kiküldetési, vágy külszolgálati munkát teljesítő dolgozók részére esetenként elszámolás helyett élelmezési, szállás, valamint közlekedési költségátalány állapítható meg. Az átalány összegét előzetes számítások alapján úgy kell megállapítani, hogy csak a tényleges költségeket fedezze és. ne jelentsen fizetéskiegészítést. A költségátalánynak tehát határozott rendeltetése van, élelmezési, szállás, valamint közlekedési költség megtérítésére szolgál. . A: konkrét ügyben a gépkocsivezető foglalkozású, üzemi balesetet szenvedett, s a jövőben e foglalkozást folytatni nem tudó felperes az alperestől a baleset előtti időszakban folyósított külszolgálati átalány havi járadék címén történő megfizetését kérte. A járásbíróság a felek között létrejött — az alperes fizetési kötelezettségét tartalmazó — egyezséget jóváhagyta. A Legfelsőbb Bíróság határozatában rámutatott a járásbíróság jogszabálysértő végzésének hatályon kívül helyezése során — az idézett jogszabály alapján — arra, hogy a baleset eredményeként munkát nem végző, így külszolgálatot sem teljesítő felperesnél az említett költségek nem merültek fel, ennek folvtán a költségátalány folyósításának elmaradása nem jelentkezik olyan kárként, melynek megfizetésére az alperes kötelezhető lenne. A költségátalány címén felvett összeg egyébként a dolgozó átlagkeresetébe sem számít be, mert azt a vállalat nem a 7/1967. (X. 8.) Mü M számú rendelet 7. §-ának (1) bekezdésében meghatározott alapból fizeti. [Legfelsőbb Bíróság P. törv. V. 20.707/1979. számú, — a legfőbb ügyész Pfl. 31.480/1979. sz. óvással egyező — határozata alapján.] 32. A szerzéskori értéket részkisajátítás eseten is fel kell deríteni és a kártalanítás megállapításánál mint egyik tényezőt az ingatlan más tényezőivel együtt mérlegelés körébe kell vonni. [1976. évi 24. számú tvr. 2. §, 10. § (4) bek., 33 1976. (IX. 5.) MT számú rendelet 17. §.] Az ítélkezési gyakorlatban felmerült, hogy részkisajátítás esetén a szerzéskori értéket fel kell-e deríteni s a kártalanítás megállapításánál figyelembe kell, illetve lehet-e venni. A perbeli esetben az illetékes államigazgatási szerv a felperes által 1970-ben lakáshasználati joggal terhelten 130 000 Ft-ért megvásárolt 717 n. öl nagyságú beépített ingatlanából 336. n. öl nagyságú kertrészt sajátított ki, s azért 168 000 Ft kártalanítást állapított meg. A többletkártalanítási perben a járásbíróság az ingatlan szerzéskori értékét nem vizsgálta és a felperes javára további 60 480 Ft többletkártalanítást ítélt meg. A jogerőre emelkedett ítélet ellen emelt törvényességi óvás folytán hozott határozatában a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutatott rá: A kisajátításról szóló 1976. évi 24. számú tvr. [a továbbiakban: Tvr. 10. §-ának (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a tulajdonos az ingatlant a kisajátítást megelőző tíz éven belül szerezte, a kártalanítás megállapítása során figyelembe kell venni a szerzéskori értéket is. Ez a rendelkezés részkisajátítás esetén is irányadó. Az ingatlan szerzéskori értékének megállapítására vonatkozó részletes szabályokat a 33/1976. '(IX. 5.) MT számú rendelet (a továbbiakban: R.) 17. §-a tartalmazza. A szerzéskori érték a Tvr. 8. §-ának (1) bekezdése értelmében az együttesen mérlegelendő tényezők egyike és így a kártalanítás megállapításának csak egyik szempontja. Azt, hogy a R. 17. §-a szerint számított szerzéskori értéket milyen súllyal kell az együttes mérlegelésnél figyelembe venni, az eset körülményei és a Tvr. 2. §-ában írt értelmezési elvek szem előtt tartásával kell eldönteni. Az ingatlan rendeltetése, a szerzés módja, az azóta eltelt idő stb. mind olyan szempontok lehetnek, amelyek a mérlegelésnél figyelembe jönnek. A járásbíróság azonban az erre vonatkozó tényállást nem derítette fel és erről ítéletének indokolásában som adott számot. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, mint megalapozatlant hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra utasította. [A Legfelsőbb Bíróság P. törv. I. 21.348/1978. sz. a legfőbb ügyészi óvással egyező határozata alapján.] , 33. A kisajátítási kártalanítási perben a bíróságnak hivatalból is vizsgálnia kell, hogy a személyi tulajdon mértékét meghaladó ingatlanért járó kártalanítás csökkentésének az 1976. évi 24. számú tvr. 12. §-a szerint van-e helye, illetve a kisajátítást kérőnek az ingatlanért járó kártalanítás 50 százalékát nem kell-e az állami költségvetés javára megfizetnie. [1976. évi 24. számú tvr. 12. §, 21 1976. (IX. 5.) PM számú rendelet 5. § (1) bekezdés c) pont]. Az ítélkezési gyakorlatban ellentétes döntések tapasztalhatók azzal kapcsolatban, hogy ha a személyi tulajdon mértékét meghaladó ingatlan kisajátítására került sor, továbbá ha ugyanilyen ingatlan kisajátítása esetén az államigazgatási szerv a tulajdonosnak járó kártalanítást az 1976. évi 24. számú tvr. (a továbbiakban: Tvr.) 12. § (1) bekezdésének megfelelően nem csökkentette, a többletkártalanítási perben a bíróságnak hivatalból, vagy csak kérelemre kell-e vizsgálnia a tvr. 12. § alkalmazásának feltételeit, illetve kell-e intézkednie az ingatlanért járó kártalanítást 50 százalékának az állami költségvetés javára való befizettetéséről.