Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 55. szám

1162 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 55. szám Elrendelem az 1—2. tétel alatt felsorolt természetvédelmi területnek a Pest megyei, á 3—7. tétel alatt felsorolt természetvédelmi területeknek a fővárosi természetvédelmi törzskönyvből, a 8— 9; tétel alatt' felsorolt területeknek pedig az országos természetvédelmi törzskönyvből való törlését. E határozatban foglalt előírások és tilalmak megszegőivel szemben a vonatkozó rendelkezések szerint kell "eljárni. g) E határozat a Tanácsok' Közlönyében történő közzététel napján lép hatályba és ellene fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A Budapestet nyugatról övező erdőborította hegyvidék sajátos táji keretet ad a kétmilliós fővárosnak. A kiterjedt erdőségek jelentős környezetvédelmi szerepük mellett a főváros lakóinak pihenését és felüdülését szolgálják; a táj szépsége, kedvező természeti tulajdonságai a látogatók százezreit vonzza. A Budai-hegység változatos felszíni formái, a dolomithegyek, szurdokvölgyek, sziklaalakzatok, a ritka fajokban gazdag növény- és állatvilág jelentős természeti értéket képvisel. Az ipar- és településfejlesztés a főváros számára nélkülözhetetlen természeti környezetet egy re csökkenti. A főváros lakóinak érdekében és a tájat felüdülés, pihenés, ismeret- és élményszerzés céljából felkereső százezrek számára meg kell őrizni a Budai-hegység vonzerejét jelentő szép tájképi megjelenését, élettanilag kedvező természeti tulajdonságait, természeti és kultúrtörténeti értékeit. A táj szépségének megőrzése, természeti értékeinek megóvása és fenntartása, a terület többcélú hasznosítása tájvédeimi körzet keretében, összehangolt hatósági intézkedésekkel biztosítható. A Budai Tájvédelmi Körzet védelmet érdemlő értékei: Földtani értékek A TK a Dunántúli Középhegységhez tartozó, erősen tektonizált Budai-hegység területét foglalja magába. A területen található dolomitsziklák, a rómaiak által már fejtett szürke agyagbányák, a forrásbarlangokkal átjárt mészkőtömegek változatos kőzetei a beléjük zárt egykori élőlények maradványaival együtt végigvezetnek a földtörténet középkorától az utolsó jégkorszakon át napjainkig eltelt 230 millió év eseménysorozatán. A terület felszínén megfigyelhető legidősebb triász képződmény a ladini diploporás dolomit, melynek legszebb feltárása és összefüggő rétegsora a Csiki-hegyekben tanulmányozható. Ezen kívül a Nagykovácsi környéki hegyekben, a Zsiroshegy. Nagyszénás és Meszes környékén is jelentékeny kiterjedésben fordul elő. A diploporás dolomit főleg növényi (fitogén) eredetű kőzet, mely legnagyobbrészt mész- és dolomitkiválasztó moszatok (algák) vázainak tömeges felhalmozódása folytán jött létre. Jellemzője a Diplopora annulata, mely meszet-dolomitot kiválasztó moszat. Ezen felül néhány igen ritkán előforduló Spongia és Mollusca (szivacs és puhatestű) is előkerült az összletből. A diploporás dolomitból fokozatos átmenettel fejlődik ki a fehér-rózsaszínű-sárgás, laza szemcsés'dolomit rétegsor," melyet legjobban a budaörsi hegyek (Odvas-hegy, Kő-hegy) és a Kisszénás környéki feltárások igazolnak. Jellegzetes halvány rózsaszín-sárgás színeződése és láza, szemcsés-réteges szerkezete alapján a terepen jól felismerhető. A felsötriász elején keletkezett dolomitos-márgás-mészköves összlet felett a karni és részben a nóri emeletbe tartozó két elütő kifejlődésű triász rétegsor, a tűzköves-dolomitos és a nóri dachsteini mészkő keletkezett négy egymással közel párhuzamos zónában. A tűzköves dolomit klaszszikus előfordulási helye a Mátyás-hegy, Hármashatár-hegy. A szürke színű tűzkő gumók és lencsék a rétegződéssel párhuzamosan helyezkednek el. A Mátyás-hegy északi kőfejtőjében található gyűrt tűzköves mészkő rétegsor a Budai-hegységben egyedülálló jelenség. A tömör fehér vagy sárgásfehér színű, néha szétporló dachsteini mészkő a Remete-hegyen, a János-hegyen, a Kis- és Nagy-Hárshegyen, a Feketefej-hegyen fordul elő. A Budai-hegységben az eocén képződményeknek a hegység fő tömegét alkotó triász képződmények mellett másodrendű a szerepük. Gazdasági szempontból említést érdemelnek a 45 m-es vastagságot elérő és már letermelt barnakőszéntelepek. Ezek kivétel nélkül édesvízi-tavi és mocsári lerakódások. Említést érdemelnek még a tűzálló agyagok és építőanyagnak alkalmas mészkövek. Ez utóbbihoz tartozik a felső eocén két képződménye, a nummuliteszes-discocyclinás és a bryozoás márga. A Budai-hegység középső és K-i részéről ismert és a bryozoás márgához kapcsolódik a budai márga előfordulása. Az eocénben a hegység nagy részét elöntötte a tenger, mely a felső oligocénben kezdett visszahúzódni. Az alsó oligocén lattorji emeletében képződött a hárshegyi homokkő. A középső oligocén rupéli emeletében a rövid időre viszatért mély vizű tengerből vastag, foraminiferás agyagos üledék halmozódott fel. Az Üjlaki-templomnál kezdődő, észak felé egymás mellé sorakozó — téglagyártásra az ókor óta fejtett — bányák tudománytörténeti jelentőségűek. Kékesszürke agyagából kiiszapolható egysejtűek sorával alapozta meg a magyar Hantken Miksa a mikropaleontológia tudományát. A „kiscelli agyag" ma is a világ rétegtanában alapszelvényként szerepel. Az oligocén után a Budai-hegység szárazulattá vált és a víz a peremekre vonult visza. A miocénben a sziklás, meredek partok mentén élő tornyoscsigák tömegét tartalmazó építő, díszítő-kőként igen kedvelt mészkőrétegsor rakódott le. Messzire látszó rétegei összefüggő platót alkotva keretezik a Zsámbéki-medencét.