Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 55. szám

55. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1145 völgyvégeket elzáró hegy tövében levő karsztforrásokból kész patakként indulnak. Ezen források és patakok túlnyomó többsége a TK területén található, mint pl. a Jósva- a Menespatak, a szlovák területen eredő Kecső patak, a Tohonya, a Kopolya, a Komlós, a Babot-kút, a Vecsem és a Pasnyag források, valamint a Lófej forrás, melynek érdekessége, hogy időszakos működésű. Kitörésének ritmusai az időjárás, a csapadék és a karsztos beszivárgás számtalan összetevőjéből adódnak, ezért kitörésének időpontját kiszámítani nem lehet. Sejtelmes mondák születtek a forrás ily különös jelensége köré. A TK területén a hidegvizű karsztforrások mellett szubtermális források is találhatók. A Lótuszforrás vize 26—23 °C. A Rongyos-kút és a két Tapolca vize 16—18 °C. Érdekességük, hogy forrásmedencéjükben az apró bolharákokon kívül fehértestű barlangi vakrákok (Niphargusok) élnek. Ahol a csapadékvizek által behordott vízzáró agyag a töbrök alját, az inaktívvá lett víznyelők torkát elzárja, karszt-tó keletkezik. Ezek a karszttavak gyorsan létrejöhetnek, de gyorsan el is tűnhetnek. Létükre már csak a száraz mélyedés neve emlékeztet; ilyen Aggtelek határában a Csernai-tó. A TK területén két ilyen karszt-tó van jelenleg, a Jósvafői Vörös-tó és az Aggteleki-tó. Rendkívül érdekes és feltűnő jelenségek a hatalmas víznyelők, amelyek a mélybeli karsztosodás kifejlődése után a karsztcsatornák kioldásával fejlődtek ki úgy, hogy a karsztcsatornák a vízszállító völgyeket a nem karsztos és karsztos vonulatok határvonalán alulról megcsapolták. Legismertebb és legnagyobb víznyelők az Acheron, a Bába-lyuk, a Zombor-lyuk, a Ravasz-lyuk, a Nagy-völgyi víznyelő, a Bíbic-töbör. Növénytani értékek A TK területe növényföldrajzilag az Északi Középhegység (Matricum) legészakkeletibb önálló flórajárásához (Tornense) tartozik. Északon a Kárpátok déli flóra járásaival (Scepusiense és Cassovicum), dél felé a Bükk hegységgel (Bükkense) tart közvetlen kapcsolatot, így növényzetében a hűvös, északi elterjedésű, kárpáti jellegű növények éppúgy megtalálhatók, mint a déli elterjedésű, melegkedvelő fajok. A TK legnevezetesebb endemikus növénye a kizárólag a tomanádaskai Alsó-hegy mészkősziklagyepében élő. tornai vértő (Onosma tornense), továbbá a hegyLternyének a TK területéről ismert ritka alfaja (Alyssum montanum ssp. brymii). Növényritkaság a sziklai szeder (Rubus saxatilis). A Kárpátok gazdag mészflórájának hatását tükrözi a felvidéki kökörcsin (Pulsatilla slavica) és ennek a leánykökörcsinnel alkotott természetes kereszteződése (P. holubyana == P. Slavica x gradis), a nagyfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis ssp. macrocalathia) és az osztrák sárkányfű (Dracocephalum austriacum). E fajok az északi mészkősziklagyepek (Festucetum glaucae, Seslerietum heufleriannae) lakói, amelyekhez itt és a tetőkön, sziklapárkányokon kiterjedt lejtősztyeppréteken (Festucetum rupicolae caricetosum humilis) további növényritkaságként, a védett fajok közül a magyar és tarka nvúlfarkfű (Sesleria heufleriana, S. varia), a sziklai borkóró (Thalictrumfoetidum), a fürtös kőtörőfű (Saxífraga aizoon), kövirózsa fajok (Sempervivum marmoreum. S- hirtum ssp. glabrescens), a sárga daravirág (Draba lasiocarpa), a fehér csüdfű (Astragalus vesicarius ssp. albidus), a szürke harangcsillag (Asyneuma canescens), a borzas vértő (Onosma visianii), a prémes tárnics (Gentianella ciliata),1 a szőke oroszlánfog (Leontodon incanus), a berki habszegfű (Silene italica ssp. nemoralis), a pillás zanót (Chamaecytisus siliatus), a korai szegfű (Dianthus plumarius ssp. praecox) és még sok más fontos faj járul. Montán faj a cseres-tölgyesekben a keskenylevelű tüdőfű (Pulmonaria angustifolia), a magasabb hegytetőkön és szaki lejtők gyertyánostölgyeseiben a kakasmandikó (Erythronium denscanis). A TK területén bükkösöket (Melittio-Fagetum) csak a hegyek északi lejtőin, kevés helyen és kis foltokban találunk (Szádvár, Kecsői-völgy); a TK egész területe a tölgyes és gyertyános-tölgyes zónába esik.