Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 55. szám

1146__ TANÁCSOK A gyertyános-kocsánytalan tölgyesek (Querco petraeae Carpinetum) érdekes típusképző faja a rövidnyakú sás (Carex brevicollis) és a Waldsteinpimpó (Waldsteinia geoides), a kakasmandikó mellett igen figyelemre méltó kárpáti, szubendémikus faj az ikrás fogasír (Dentaria glandulosa). A gyertyános-tölgyesek sziklás helyeken hárskőris sziklaerdőbe (Thilio-Fraxinetum) mennek át (bennük Rosa pendulinával), a déli oldalakat sajmeggyes-molyhostölgyes karsztbokorerdők (Ceraso mahaleb-Quercetum pubescentis) foglalják el. Ezekben a molyhos tölgyhöz (Quercus pubescens) társul a mezei juhar, a magas kőris, a barkóca berkenye; cserjeszintjük gazdag, lágyszárú fajai között van a pirosvirágú gólyaorr (Geránium sanguineum), a dombi bogáncs (Carduus collinus) és a magyar lednek (Lathyrus pannonicus ssp. paliidus). A dolinák kisavanyodó helyein szép, kiterjedt csarabosok vannak (Callunetum), a ritka vörös áfonyával (Vaccinium vitisidaea). Másutt juhcsenkesz és szőrfűgyep (Festucetum ovinae-Nardetum) jelentkezik. A hegyek közötti laposok mocsárrétjeinek nevezetes fajai a kígyógyökerű keserűfű (Polygonum bistorta) és a kockásliliom (Fritillaria meleagris). Állattani értékek A TK állatvilága a növényvilághoz hasonlóan rendkívül gazdag, összefoglaló feldolgozás a terület állatvilágáról eddig nem jelent meg, így ez idő szerint csak jelentős mennyiségű részadat ismert. A gerinctelen állatok között számos a ritka vagy a veszélyeztetett faj. A rovarok között a fűrészlábú szöcske (Saga pedo) posztglaciális sztyepreliktum faj. Lepkefajok közül jellemző néhány száraz-magashegységi (Xeromontán) jellegű bagolylepkefaj: Fuxoa birivia, Ochropleura musiva, a szibériai faunakörhöz tartozó számos lepkefaj: Apamea rubrirena, Chersotis cuprea, Photedes Captiuncula, Aricia Artaxerxes, Brenthis ino. A területen sajátos alfajok is előfordulnak: Aricia artaxerxes issekutzi, Maculinea aleon curiosa, KÖZLÖNYE Mellicta britomartis confulgens, Melitaea phoebe kovácsi, melyek általában a Bükk hegységből is ismertek, s a két terület faunatörténeti összefüggését bizonyítják. Sajátos színt kölcsönöznek a területnek a kárpáti hatásra utaló szerecsenlepkék: Erebia medusa és E. aethiops, cincérek: Rosalia alpina, Toxotus cursor, Monochamus sartor és csigák: Bielzia coerulescens. Az egyenletes hőmérsékletű karsztforrásokban számos reliktumfaj él. A magyar forráscsiga (Sadleriana pannonica) számos forrásban tömeges. Az édesvízi faunában megtaláljuk a kárpáti jellegű Drusus trifidus tegzes fajt, mely hazánkban egyedül ezen a területen fordul elő. A barlangi fauna rendkívül gazdag. Az ismert barlanglakó állatok száma 300 fölött van. Jelentősebb fajok: a magyar vakfutrinka (Duvalius hungaricus) és a szálfarkú ízeltlábú (Koenenia vágvoelgyii). Ez utóbbi feltételezhetően harmadkori maradványfaj. A faunakép legmarkánsabb jellemvonása, hogy a szubmediterrán, kontinentális és kárpáti hatásokat jelző fajok — a terület változatos domborzati és mikroklimatikus viszonyainak megfelelően — egészen szűk területre összetorlódva, olyan fajegyüttesekben jelentkeznek, pl. a töbrös fennsíkokon, a szurdokvölgyekben, amelyek teljesen szokatlanok és a fauna kialakulásának kérdését merőben új megvilágításba helyezik. Fajokban rendkívül gazdag a TK madárvilága. Az énekes madarak nagy faj- és egyedszámban fészkelnek és van köztük néhány ritkábban előforduló faj is: bajszos sármány (Emberiza cia), hegyi billegető (Motacilla cinerea). Ezeken kívül még számos ritka madárfaj fészkel a területen: fekete gólya (Ciconia nigra), parlagi sas (Aquila heliaca) császármadár (Tetrastes bonasia), a füles kuvik (Otus scops) és az uhu (Bubo bubo). A védelem alá helyezett emlősök közül számos faj él a TK területén: vadmacska (Felis silvestris), nyest (Martes foina), nyuszt (Martes martes), menyét (Mustela nivalis), borz (Meles meles) és a denevérek több ritka faja.