Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 44. szám

970 TANÁCSOK KÖZLÖNYE b) 1. a külföldi állampolgár, akinek adómentességét nemzetközi egyezmény vagy viszonoss'ág biztosítja — az ilyen egyezményben, illetőleg viszonossági gyakorlatban megállapított teljedelemben —; Vhr. 12. § A külföldi állampolgárok — ideértve a külföldi állam diplomáciai, valamint konzuli képviseletének külföldi állampolgárságú tagjait is — adómentességre a kettős adóztatást kizáró és az egyéb nemzetközi egyezmények, valamint az e tekintetben fennálló viszonosság az irányadók. (Mentes az általános jövedelemadó alól:) 2. az ideiglenes jelleggel belföldön tartózkodó külföldi állampolgár külföldről származó 'jövedelme; Vhr. 121 A. §20'(1) Ideiglenes jellegű a belföldön tartózkodás, ha időtartama egy naptári éven belül 183 napot nem halad meg. (2) Az R. és e rendelet alkalmazásában a külföldi állampolgárral egy tekintet alá esik az a magyar állampolgár, akinek állandó lakóhelye külföldön van, kivéve ha kettős adóztatást kizáró egyezmény másként rendelkezik. (Mentes az általános jövedelemadó alól:) 3. a külföldről származó jövedelem, ha annak adómentességét nemzetközi egyezmény (szerződés) biztosítja vagy, ha a jövedelmet az illető államban az általános jövedelemadónak megfelelő egyenesadó alá vonták és az illető állammal e tekintetben viszonosság áll fenn; Vhr. 13. § Magyar állampolgár külföldről származó jövedelmének adókötelezettségét — a viszonosságon túlmenően — a kettős adóztatást kizáró, valamint az egyéb nemzetközi egyezmények figyelembevételével kell elbírálni. A viszonosság fennállása tekintetében mind a külföldi (Vhr-. 12. §), mind a magyar állampolgár vonatkozásában a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó. (Mentes az általános jövedelemadó alól:) c) 21 a háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadója alá eső jövedelem; d) a jogi személy; e) 1. az adókivetés útján adóztatható jövedelme után a 65 éven felüli férfi, a 60 éven felüli nő 20 A Vhr. 12/A §-a a Vr/4. 5. §-ávaI megállapított szöveg, amely a Vr/3. 6. §-ával kiegészített szöveg helyébe lépett. 21 Az R. 2. §-a (1) bekezdésének c) pontja az R/2. 1. §-ának (1) bekezdésével módosított szöveg, amely az eredeti szöveg helyébe lépett és — korra tekintet nélkül — a 100%-os csökkent munkaképességű, az 1. § (1) bekezdésében meghatározott tevékenységet folytató magyar állampolgár, a pénzügyminiszter által rendelettel megállapított feltételek mellett; Vhr. 14. § (l)22 Az R. 2. §-a (1) bekezdésének e/l. pontjában megjelölt adómentesség az adókivetés vagy állandó adótétel útján adóztatható azt a személyt illeti meg, aki tevékenységét — főfoglalkozásként, — a lakosság szükségleteinek kielégítése céljából, — alkalmazott és társ nélkül folytatja, ha adókivetés alá eső adóköteles jövedelmeinek együttes összege nem haladja meg az évi 36 000 forintot. (2) 22 Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén a főfoglalkozású munkaviszonyban (szövetkezeti tagsági viszonyban) álló személyt is megilleti az adómentesség, ha tevékenységét iparjogosítvány alapján gyakorolja. A rendelet alkalmazásában főfoglalkozásnak azt kell tekinteni, amelyet a személyi igazolványba bejegyeztek. Lakossági szükségletet elégít ki a kisiparos, ha tevékenysége megfelel a Vhr. 1. §-ának (6) bekezdésében foglaltaknak, a magánkereskedő pedig akkor, ha közülettől [Vhr. 52. § (1) bek.] származó bevétele az évi összes bevételének 30%át nem haladja meg. (3) Az adómentes életkor betöltését és a főfoglalkozást személyi igazolvánnyal, a munkaképességcsökkenést az egészségügyi miniszter által szervezett orvosi bizottság szakvéleményével, az alkalmazott és a társ hiánvát pedig az érdekképviselet, illetőleg a telephely [Vhr. 25. § (1) bek.] szerinti községi, nagyközségi szakigazgatási szerv, a városi — fővárosi kerületi — tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szerve, megyei városban a kerületi hivatal útján kell igazolni. (4) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően — az egyéb feltételek fennállása esetén — egy alkalmazott foglalkoztatása mellett is megilleti az adómentesség a) a 100%-os csökkent munkaképességű személyt; b) a képesítéshez kötött ipart, illetőleg magánkereskedelmet özvegyi jogon folytató személyt, ha az alkalmazottat a saját képesítésének hiánya miatt foglalkoztatja. (5) Az R. alkalmazásában nem számít alkalmazottnak az a személy, akinek foglalkoztatása után a Vhr. 59. §-a alapján külön általános jövedelemadót nem kell fizetni. (6) Az R. 2. §-a (1) bekezdésének e) 1. pontjában megjelölt személyt az adómentesség 65., illetőleg 60. életéve betöltését, vagy 100%-os csök22 A Vhr. 14. §-a (1) és (2) bekezdésének szövege a Vr/3. 7. §-ával megállapított szöveg, amely az eredeti szöveg helyébe lépett