Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 1. szám

1. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 15 az egyezség megfelel-e a hivatkozott jogszabály rendelkezéseinek. A bíróság tehát nem hagyhat jóvá olyan egyezséget, amely szerint az alperes a jogszabályban meghatározott legmagasabb mértékű lakásbérleti (albérleti) díj fizetésére vállal kötelezettséget. Ezért a bíróságnak az egyezség jóváhagyása előtt tisztáznia kell, hogy az adott lakás milyen alapterületű és komfortfokozatú, valamint azt is, hogy a havi lakbér mértékét befolyásoló milyen egyéb adottságokkal rendelkezik. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. V. 20.944/1976/2. számú, a legfőbb ügyész Pfl. 32.142/1976. számú törvényességi óvásával egyező, törvényességi határozata alapján.) 76. Nem lehet intézeti gyógykezelésre kötelezni azt az alkoholistát, aki bár rendszeresen és túlzott mértékben fogyaszt alkoholt, de nem tanúsít társadalomra veszélyes magatartást. Azx1974. évi 10. számú tvr. 1. §-ának a) és b) pontjában foglalt rendelkezés egyidejű alkalmazása nem lehetséges. A bíróság az 1974. évi 10. számú tvr. 1. §-ának a) és b) pontjában foglalt rendelkezés alapján azért kötelezte az eljárás alá vont személyt intézeti gyógykezelésre, mert az orvosszakértői vélemény szerint idült alkoholista, évek óta rendszeresen fogyaszt szeszes italt és nincs állandó munkahelye. A Legfelsőbb Bíróság, a legfőbb ügyész törvényességi óvásában foglaltakkal egyezően, az új eljárást elrendelő határozatában a következőkre mutatott rá: Az a tény, hogy az eljárás alá vont személy évek óta rendszeresen fogyaszt szeszes italt, egymagában nem lehet alapja a kötelező intézeti gyógykezelés elrendelésének, mert közvetlenül munkaterápiás intézetben történő gyógykezelésre csak az az alkoholista kötelezhető, aki rendszeres és túlzott alkohol fogyasztásából eredő magatartásával családját, kiskorú gyermekének fejlődését, környezetének biztonságát veszélyezteti, vagy a közrendet, illetőleg munkahelyén a munkát ismételten zavarja. Mivel az eljárás alá vont személy különváltan él, gyermekek eltartásáról gondoskodnia nem kell, ezért — az intézeti gyógykezelés elrendelése szempontjából — nincs jelentősége annak sem, hogyan dolgozik. A per adatai szerint egyébként mezőgazdasági napszám munkát végzett és sertéseket hizlalt. Az olyan igazságügyi orvosszakértői vélemény, amely csak azért tartja indokoltnak az eljárás alá vont személy intézeti gyógykezelését, mert idült alkoholista — nem elegendő a beutaló határozathoz. Az alkoholistát csak akkor lehet intézeti gyógykezelésre kötelezni, ha a gondozó intézetben, illetőleg az alkoholelvonó osztályon történő gyógykezeléstől már nem várható eredmény és nincs kizáró ok. Az igazságügyi orvosszakértőknek szakvéleményükben ezzel a kérdéssel is foglalkozniok kell. Az intézeti gyógykezelést mind a járásbíróság, mind a megyei bíróság az 1974. évi 10. számú tvr. 1. §-ának a) és b) pontja alapján rendelte el, holott az aj pontban foglalt rendelkezés azokra az alkoholistákra vonatkozik, akik még egyáltalán nem, vagy két évnél régebben részesültek alkoholelvonó kezelésben, a b) pontban foglalt rendelkezés pedig azokra, akiknek a gyógykezelése két évnél nem régebben fejeződött be, illetve szakadt félbe az alkoholista szándékos magatartása folytán. Mindkét pontban foglalt rendelkezés egyidejű alkalmazása nem lehetséges. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. I. 20.840/1976/3. számú, a legfőbb ügyész Pfl. 31.782/1976/1-1. számú törvényességi óvásával egyező határozata alapján.) 77. Vegyes tulajdonban álló ingatlanok esetében az állam nem kényszeríthető az állampolgárok résztulajdoni illetőségének magához váltására. Az állam, mint jogalany, részt vesz a tulajdonjogi jogviszonyokban is, és nem kizárt az sem, hogy valamely dolognak csak meghatározott hányad szerint legyen tulajdonosa. Az ilyen formában létrejött közös tulajdon esetében az annak megszüntetésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések az államra is vonatkoznak. A közös tulajdon megszüntetésének lehetséges módját, változatait a Ptk. 148. §-a szabályozza. E törvényi rendelkezésekhez kapcsolódik a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 369. számú állásfoglalásával módosított 10. számú állásfoglalása. Ezen állásfoglalás III. pontja szerint, ha a közös tulajdon tárgya olyan lakóház, amelyben az egyik tulajdonostárs benne lakik, akkor — ha az ő anyagi helyzete folytán lehetséges és egyébként sem mutatkozik méltánytalannak — a bennlakót a magához váltásra ilyen kötelezettség vállalása nélkül is lehet kötelezni. Az állásfoglalásból természetesen az is következik, hogy a lakóházban benn nem lakó tulaj do-