Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 1. szám

14 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1. szám ben ugyanis az Mt. V. 92. §-ának rendelkezéseit kell alapul venni, miszerint a kiesett időre a dolgozót kártérítésként átlagkeresete illeti meg. Tekintettel arra, hogy a jogellenes felmondás esetétől eltérően fegyelmi elbocsátás esetében a dolgozó nem köteles az őt elmaradt munkabérként jelentkező kár enyhítése céljából másutt elhelyezkedni, felmerült olyan nézet, amely szerint akkor is a teljes időre járó átlagkereset illeti meg a dolgozót, ha a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése előtt máshol munkaviszonyt létesített és munkabérben részesült. Ez a felfogás téves. Üj munkaviszony létesítését a jogszabály fegyelmi elbocsátás esetén is biztosítja. A 12/1967. (X. 20.) MüM számú rendelet 13. §-ának (2) bekezdése ugyanis előírja, hogy a fegyelmi úton történő elbocsátás esetén a dolgozó írásbeli kérelmére a határozat jogerőre emelkedése előtt is ki kell adni a munkakönyvét. Más kérdés, hogy a dolgozó kíván-e élni ezzel a lehetőséggel. Az elbocsátott dolgozót elhelyezkedési kötelezettség nem terheli és ennek ellenére jogosult a jogsérelemmel őt ért kár teljes megtérítésére. Ez azonban nem járhat azzal az eredménnyel, hogy ha az elbocsátott dolgozó önként munkaviszonyt létesít és munkabért 'kap, ezt a munkabért figyelmen kívül kell hagyni keresetveszteségének megtérítésénél. Az elbocsátást kimondó fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésével ugyanis a dolgozó nem hozható kedvezőbb helyzetbe annál, mintha fegyelmi büntetés kiszabására nem is került volna sor. A teljes kiesett időre járó átlagkeresetre a dolgozó csak akkor jogosult, ha ez idő alatt semmilyen munkabért nem kapott. Ha adat merül fel arra nézve, miszerint a dolgozó a kiesett idő alatt munkaviszonyt létesített, nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy e munkaviszonyában mennyit keresett és a munkáltatót ennek az összegnek a figyelembe vételével kell a kiesett időre járó bér megtérítésére kötelezni. Következeik ez abból is, hogy az elmaradt munkabér tekintetében egyébként károsultnak tekinthető dolgozó csak a ténylegesen felmerült kárát érvényesítheti. Ez adott esetben az általa elért kereset és a munkáltatójától járó átlagkereset között mutatkozó különbözetnek felel meg. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. 10.254/1976/2. szám alatt hozott Pfl. 35.348/1976/2. számú legfőbb ügyészi törvényességi óvással egyező határozata alapján.) 74. A prémium kitűzése a munkáltató jogkörébe tartozik, a kollektív szerződés csak ennek elveit és mértékét határozhatja meg. A prémium kitűzése, így feltételeinek, összegének meghatározása minden esetben a munkáltató joga, a kolléktív szerződés csak ennek elveit és mértékét határozhatja meg [módosított 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 20. §-ának (1) bekezdése]. A jogszabály azonban nem hatalmazta fel a kollektív szerződés megalkotóit arra, hogy a prémium kitűzését meghatározott munkakörök esetében kötelezővé tegyék. A szabályozás helyes értelmezése mellett a kollektív szerződésben csak azokat a munkaköröket kell meghatározni, ahol prémiumf eladat kitűzhető, de a munkáltató mérlegelheti, hogy ténylegesen feltételeket állapít-e meg vagy sem. Az ellenkező álláspont elfogadása esetén ugyanis a munkaügyi vitát eldöntő szerv a munkáltatótól függetlenül mérlegelési körben, minden kötöttség nélkül állapíthatna meg feladatokat akkor, amikor az adott időszak már lezárult, s az általa megállapított feltételekhez hasonlítaná a dolgozó kifejtett tevékenységét. Ez a gyakorlat súlyosan sértené a gazdasági vezetők jogait, összeegyeztethetetlen lenne a munkáltatót megillető jogosultságokkal, illetőleg kötelezettségekkel és jogbizonytalanságot eredményezne. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10.227/1976/3. számú, a Pfl. 35.259/1976. számú legfőbb ügyészi törvényességi óvás alapján hozott határozata alapján.) 75. A lakbérfizetési kötelezettséget tartalmazó egyezséget a bíróság csak akkor hagyhatja jóvá végzéssel, ha megállapította, hogy a felek nem kötöttek ki a jogszabályban meghatározottnál magasabb összegű lakbért. A Pp. 148.§-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint: ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek, a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben pedig a jóváhagyást megtagadja és az eljárást folytatja. A 3/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 26. §-a szerint a lakásbérleti, albérleti, illetőleg ágybérleti szerződésnek az e rendeletben megállapított mértékű lakbért, albérleti, illetőleg ágybérleti díjat meghaladó része semmis. Az egyezség jóváhagyásának előfeltétele annak tisztázása, hogy