Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 28. szám

666 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 28. szám állapítható meg pontosan a minőségronlassal a felhasználónak okozott kár összege [20/1973. (VIL 23.) MT sz. r. 6. § (3) bek.]. Az illetékes ellenőrző szervek az 1972. év során az eljárás alá vont vállalat takarmánykeverő üzemében több alkalommal megállapították, hogy az előállított keveréktakarmányok nem tartalmazzák a miniszteri rendeletek, illetve más előírások által meghatározott recepturáknak megfelelő fehérjét. A vizsgálat alapján a keverőüzem néhány alkalmazottja ellen büntető eljárás indult. A kirendelt szakértő véleménye szerint mind az egyes vizsgálatok, mind az üzemnél tartott leltározás adatai azt bizonyították, hogy az üzem a fehérjehiányos takarmányok előállításával és forgalomba hozatalával a felhasználókat megkárosította. A könyvszakértői vizsgálat szerint az üzemben a fehérje anyagokból megtakarítás jelentkezett, mert a forgalomba hozott takarmányból az 1972. évben 1840 mázsa fehérjét vontak el és ezzel 5 444 642 Ft értékű hozamcsökkenést idéztek elő, az 1971. évben a fehérjehiány 294 254 Ft-ot tett ki, és ez a számítások szerint 521 389 Ft hozamcsökkenésre vezetett. Az 1970—1973. év egybevetéséből az állapítható meg, hogy a vállalatnál az ellenőrzés elmaradása a keverőüzem alkalmazottjait felbátorította arra, hogy a termelési fegyelmet megszegjék és ezzel a felhasználóknak jelentős károkat okoztak, ezért az illetékes hatóság a vállalattal szemben 6 266 031 Ft bírságalap figyelembevételével gazdasági bírság kiszabását indítványozta. Az eljárás adatai alapján megállapítható volt, hogy a takarmány készítéséhez nem elég a fehérjemennyiséget megjelölni, lényeges az, hogy az egyes alkalmazott fehérjék milyen és mennyi aminosavat tartalmaznak. Ennek folytán az egyes komponensek arányát úgy állítják a receptúrákba, hogy az a különböző fajú, korcsoportú állatok igényét az aminosavak vonatkozásában kielégítse. Alapvető fontosságú tehát a receptek szerinti gyártás, annál is inkább, mert az egyes gyártó vállalatok nem képesek az aminosav-tartalom meghatározására. Az eljárás alá vont vállalat üzemében az előírásnak megfelelő tárolás, egyes alapanyagok előkészítése és megjelölése nem volt biztosítható. A különböző osztályos áru keveredését nem lehetett kizárni, az alapanyagok előkészítése tapasztalat, szemmérték, becslés alapján történt; többször előfordult, hogy egyes alapanyagokból a könyvelés szerinti készlet nem volt meg, viszont a gyakorlatban abból az anyagból még bizonyos mennyiség rendelkezésre állt. Előfordult ennek a fordítottja is. Az így mutatkozó hiányok és többletek kompenzálása receptúraellenes gyártáshoz és egyben a késztermék megbízhatatlan minőségéhez vezetett. Mindez több éven át előfordult. Az anyagraktáros egy műszakban dolgozott, az üzem pedig háromban, így a termelés egész folyamata alatt nem lehetett jelen. Elegendő mérőeszköz hiányában a fehérje-takarmányok és premixek az egyes tápokba becsült mennyiségben kerültek. Az anyagraktáros nem az általa előkészített és gyártásra átadott anyagokat bizonylatolta és könyvelte, hanem az előírásnak megfelelő alapanyagok felhasználását és azt is csak havonként; az üzem által gyártott takarmánykeverékekből 1971. október 20. és november 14. között a receptúrák meg nem tartása folytán 1840 mázsa nyers fehérjét vontak el; a vizsgált 15 abraktakarmánykeverék nyersfehérje-hiánya átlagosan 4%; ezt alapul véve a minőségrontás mázsánként 70,48 Ft, vagyis az 1972. évben gyártott 46 000 mázsánál 3 242 080 Ft. Minőséghibás termékek értékesítésénél ezt az összeget engedményként kellett volna nyújtani, és minthogy ezt elmulasztották, ezzel az összeggel a vállalat jogtalanul gazdálkodott; ebben az évben a fehérjetöbblet értéke 3 224 060 Ft volt, amihez azonban a reá eső feldolgozási költséget, illetve vállalati nyereséget is hozzá kellene számítani; az 1971. évben gyártott takarmányoknál 4%-os fehérjehiányt számítva, a minőséghibás keverékek mennyisége 4175 mázsa, értéke pedig a fenti számítás alapján 294 254 Ft volt. A minőséghibás takarmánykeverékek vásárlói a vállalat jogtalan hasznát meghaladó mértékben károsodtak. A kis fehérjetartalmú takarmány etetése esetén ugyanis csak annyi hús képződik, amennyit a fehérje lehetővé tesz; ilyenkor az állat idő előtt elzsírosodik, romlik a termék minősége; nem elegendő fehérjét tartalmazó takarmány etetésekor azonos idő alatt kisebb az állatok élősúlya, hústermelés esetén romlik az áru minősége, az egységnyi termék előállításához szükséges takarmány mennyisége nő, azonos élősúly eléréséhez hosszabb időre van szükség és ezáltal romlik az állóeszközök kihasználása, nő az egységnyi termék előállítására fordított munkabér. A fehérje-takarmányok leltártöbbletére nem ad megnyugtató magyarázatot az, hogy a levegőnek relatíve nagy páratartalma raktározás alatt a termék súlyát növelte. Ezeknek a takarmányoknak a zöme tengeren szállítva érkezik hazánkba, víztartalma már a fuvarozás alatt eléri az egyensúlyi víztartalmat. Mivel pedig a takarmány a keverőbe súlybevallással érkezik és víztartalma ismeretlen, az esetleges súlynövekedésre következtetést utólag levonni nem lehet; a takarmány ózott állatoknál a fehérjehiány következtében fokozott termeléscsökkentést utólag pontosan nem lehet megállapítani, ezért a keverékek értékcsökkentő hatása megállapításánál a fehérjetartalom csökkentését kell alapul venni, annál is inkább, mert az abrakkeverékek ára szorosan összefügg a fehérjetartalommal. A bíróság a szakértői véleményeket az eljárás alá vont észrevételei alapján részleteiben megvizsgálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy a szakértői vélemények általában alkalmasak arra, hogy a tényállás felderítésében, a vállalati magatartás megítélésében, az eljárás alá vont által jogtalanul képzett haszon meglétének és mértékének megállapításában és a felhasználók károsodásának meghatározásában a bíróságnak megfelelő