Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 28. szám

28. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 667 támpontot nyújtsanak és szakszempontból az ítéletet megalapozzák. Ezért a bíróság a szakértői véleményeket az alábbi kivételekkel elfogadta és azokat az eljárás egyéb adatai mellett ítéletének meghozatalánál alapul vette. Nem fogadta el a bíróság a kirendelt szikértőnek azt a véleményét, hogy a gazdasági bírság alapjának meghatározásánál nem lehet a fehérjehiányosnak talált tizenöt mintából kiindulni. Az MSZ 6962—68. sz. országos szabvány szerint ugyanis szabványtól eltérőnek egy-egy mintavétel alapján a fehérjehiányosnak kimutatott termékkel azonos műszakban, illetve napon gyártott teljes mennyiség, legfeljebb 100 mázsa termék minősíthető. A bíróság az eljárás adataiból azt állapította meg, hogy a fehérjehiányosnak bizonyult tizenöt minta a figyelmet ráirányította arra, hogy előállítása szabványellenesen történt. A tizenöt minta azonban nem tekinthető olyan átlagnak, amelynek alapján gazdasági bírság az üzem egész évi termelése vonatkozásában kiszabásra kerülhetne. A gazdasági bírság kiszabásánál a fehérjéből mutatkozott leltári többletből kell kiindulni, amelyből okszerűen és alaposan lehet arra következtetni, hogy ezt a fehérjemennyiséget az üzem az értékesített abrakkeverékekből takarította meg. Nem fogadta el a bíróság azt a szakértői véleményt sem, hogy a fehérjedús terméktöbbletnek és az azt súlyban helyettesítő szemestakarmányhiánynak az értékkülönbözete tekinthető a vállalat jogtalan hasznának. A szakértők véleménye szerint ugyanis a keverék-takarmányok hatóereje szempontjából a lényeg a fehérjetartalom. Ennek hiánya értéktelenné teszi a takarmányt, és így érdektelenné válik, hogy abban milyen értékű szemestakarmánnyal helyettesítették a fehérjéket. A szemestakarmánnyal történt helyettesítés inkább károsnak tekinthető, mert ennek folytán a felhasználó nem figyelt fel a takarmány hiányosságaira és annak hatástalanságát nem tudta kiküszöbölni. A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy az eljárás alá vontnak az a magatartása, hogy az általa gyártott keveréktápokat a szabványtól és a minisztériumi előírásoktól eltérő fehérje tartalmú termék hozzáadásával állította elő, jogszabályba, illetve hatósági rendelkezésbe ütközik. A nem megfelelő minőségű takarmányok folytán a népgazdaság állatállománya, azok külföldi és belföldi értékesítésének a lehetősége nem növekedett olyan arányban, amint arra megfelelő tápok használata esetén számítani lehetett volna; ezáltal a bírság alá vont a szocialista gazdálkodás elveivel ellentétes tevékenységet fejtett ki és a társadalmi érdekeket sértette. A fehérje-termékeknek a szakértők által megállapított raktári többlete az eljárás alá vont részére jelentős anyagi előnyt biztosított. Ilyen körülmények között a bíróság megállapítása szerint gazdasági bírság alkalmazásának a jogszabályban megkívánt valamennyi feltétele fennáll. A gazdasági bírság összegének meghatározásánál a bíróság abból indult ki, hogy az 1971. és különösen az 1972. évben az eljárás alá vontnál a fehérje-termékekből jelentkező leltári többletek az eljárás alá vont magatartására voltak visszavezethetők. Az eljárás alá vont a termelés szabályozásának, előkészítésének és levezetésének nem megfelelő megszervezésével és teljesítésével, valamint az ellenőrzés hiányával azt idézte elő, illetve tette lehetővé, hogy az általa előállított állati tápok nem megfelelő minőségben és hatóerővel kerüljenek forgalomba. A bíróság a bírság összegének meghatározásánál a szakértők által leltári feleslegként talált fehérje-termékek árát vette alapul. A bírság összegét ezt meghaladó mértékben szakta ki. Figyelembe vette azonban a bíróság azt, hogy bár a felhasználói érdekek jelentős veszélyeztetettsége kétségtelenül és bizonyítottan fennáll, a keverék-takarmányok csökkentett fehérjetartalma folytán a felhasználóknál előálló eredménycsökkenés csak becsléssel volt megállapítható, a tényleges kár összegszerűen a vizsgálatok idején már nem volt kimutatható. Az eljárás alá vont kifogásolta, hogy a szakértő a takarmányok értékét kizárólag fehérje alapon számítja. A bíróság az eljárás adatai, valamint a szakértők véleménye alapján ezzel szemben azt állapította meg, hogy a takarmányok legfontosabb alapanyaga a fehérje, amelynek hiánya vagy nem kellő összetétele az állatok gyarapodásánál és szaporodásánál elvárható eredményeket meghiúsítja. Ezért a bíróság szerint a vállalati magatartást ahhoz viszonyítva kell értékelni, hogy milyen mértékben jelentkezett a fehérje-termékekből a vállalatnál indokolatlan többlet, ami egyben azt jelenti, hogy a vállalat milyen mértékben csonkította meg az általa gyártott tápokat, azok legfontosabb alapanyaga vonatkozásában. A bíróság nem fogadta el az eljárás alá vontnak azt a védekezését sem, hogy a gazdasági bírság kiszabásának nincs meg a jogi alapja, mert a felhasználóknál tényleges károsodás nem mutatható ki, a fehréje-megtakarítás értéke pedig az egész vállalati forgalomhoz képest jelentősnek nem tekinthető A bíróság ezzel szemben a szakértői véleményekből kétséget kizáróan megállapította azt, hogy a fehérjeelvonás folytán a takarmányok nem rendelkeztek olyan hatóanyaggal, amelynek folytán az azoktól várható eredmény bekövetkezett volna Ebből viszont a felhasználónál összegszerűség kimutatható kár bizonyítása nélkül is megállapítható az, hogy az eljárás alá vont kifogásolt tevékenysége a felhasználási, vagyoni érdekeket sértette [20/1973. (VII. 23.) MT sz. r. 6. § (3) bek.]. A fehérje-megtakarítási értéke a 3 millió forintot meghaladta. Ez önmagában elegendő arra, hogy az ezzel az eljárás alá vontnál realizálódó vagyoni előny jelentősnek legyen tekinthető. A kifejtettek alapján a bíróság a vállalatot 4 millió forint gazdasági bírság megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. 1. G. 30 756/1973. sz.)