Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 28. szám

28. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 665 1975. évre a felperes vállalat érdekkörén kívül esett, szerződésszegő magatartást a felperes nem tanúsított, nem esett felróható késedelembe. A felperes kezdeményezte a szerződés módosítását, amihez a beruházó és az alperes nem járult hozzá. A felperes érdeksérelmet szenvedne a szerződés módosítása nélkül, ezért a bíróság a Ptk. 241. §-a alapján a felek között létrejött szerződést módosította. Az összegszerűségben vita nem volt, ezért a bíróság egyidejűleg az alperest a kereseti követelés megfizetésére kötelezte. Az alperes fellebbezésében az első fokú Ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. A fellebbezés alapos. A felperes előadta, hogy a 124/1974. (ÁT 51.) KGM—OAÁH sz. együttes közlemény értelmében a technológiai szerelési költségvetéseket át kellett árazni és a kivitelezőnek jogában állott az 1975. január l-e után végzett munkákat az 1975. évi árszinten számlázni, az alperes, illetőleg a beruházó indokolatlanul zárkózott el az 1975. évi árszintváltozás miatt kezdeményezett szerződésmódosítástól; a munkákat az alperes munkaterület átadási késedelme miatt nem tudta az 1974. évben befejezni. A felperes által említett közlemény szerint árpolitikai szempontból indokolt, ha a felek a szerződéskötési kötelezettség körén kívül, illetőleg a szabad árformában a szerződésüket az 1975. január 1-én bekövetkezett hatósági alapanyag- és termékárváltozások kihatásának megfelelően módosítják. A közleményre azonban közvetlenül az árkülönbözet iránti igényt nem lehet alapítani. Nyilvánvalóan ezért kérte a felperes a bíróságtól a szerződés módosítását, anélkül azonban, hogy megjelölte volna, mi a szerződésmódosítási kérelmének az alapja A rendelkezésre álló adatok szerint szerződéskötési kötelezettség nem állt fenn, ezért a felperes a szerződés módosítását csak a Ptk. 241. §-a alapján igényelhette azon a címen, hogy a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés a felperes lényeges jogos érdekét sérti. A munkaterület átadási késedelmének a kereset elbírálása szempontjából nincsen jelentősége, mert a felperes nem szerződésszegéssel okozott kárt érvényesített. Az első fokú bíróság — helyesen — úgy minősítette a felperes megváltoztatott kereseti kérelmét, hogy az a Ptk. 241. §-án alapszik. A helytadó ítélet azonban nem megalapozott. Az első fokú bíróság az ellentmondás folytán keletkezett pert a Pp. 125. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyalásra tűzte ki, azonban tárgyaláson kívül fejezte be. A GKT 107/1973. sz. állásfoglalás szerint a ténybeli és jogi megítélés szempontjából egyszerű gazdasági pert a bíróság tárgyalás kitűzése nélkül — a felek előzetes figyelmeztetése után — akkor is eldöntheti, ha az ügyben korábban már tárgyalást tartott. Az állásfoglalás indokolása szerint a tárgyaláson kívüli elintézésre való áttérés a feleket nem érheti váratlanul, ezért a bíróságnak figyelmeztetnie kell őket arra, hogy az ügyben nem tűz ki újabb tárgyalást, hanem a továbbiakban — a Pp. 376. §-a szerint — tárgyalás kitűzése nélkül jár el és határoz. Az első fokú bíróság, minthogy a feleket a tárgyaláson kívüli elintézésre történt áttérésről nem értesítette, lényeges eljárási szabálysértést követett el, ami önmagában is alapot szolgáltat az ítélet hatályon kívül helyezésére. Enellett azonban a bíróság nem folytatott le bizonyítást abban a kérdésben sem, hogy a felperes jogos érdekét sérti-e, ha nem kapja meg a követelt árkülönbözetet. A szerződésmódosítási kérelem megalapozási' végett a felperesnek bizonyítania kell, hogy az 1975. évben végzett munkákhoz az anyagokat milyen áron szerezte be és ténylegesen milyen veszteség érné, ha az anyagárváltozást neki kellene viselnie. A Ptk. 241. §-a alkalmazásának tehát előfeltétele, hogy a felperest a szerződéses összeg elszámolása esetén kimutatható veszteség érje. A bizonyítás nem pótolható az árszintváltozás előadásával, továbbá azzal sem, hogy az árhatóság •javasolta az 1975. január 1-től végzett munkák új árszintjén való elszámolását, függetlenül az azokhoz szükséges anyagok beszerzésének időpontjától. Ha ugyanis a felperes a tényleges beszerzési árat, illetőleg azt, hogy a kalkuláltnál magasabb áron beszerzett anyagokat használt fel a kérdéses munkán, nem tudja bizonyítani, nem lehet megállapítani, hogy a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés lényeges jogos érdekét sértette. Ténylegesen felmerült anyagár-különbözet bizonyítása esetén vizsgálni kell tehát azt is, hogy annak összegére tekintettel az érdeksérelem lényegesnek minősül-e. Ennek megítélésénél a felperes részéről a szerződés alapján kalkulált nyereségből kell kiindulni. Amennyiben a szerződést szabad árformában kötötték és a nyereségnek az árkülönbözettel csökkentett összege még így is eléri a maximált haszonkulcs alapján számított nyereséget, vagy ha — hatósági árformában — az elért nyereséget az árkülönbözet levonása nem csökkenti számottevően, nem indokolt a szerződés módosítása. A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az eljárt bíróságot a megadott szempontok szerint a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. VII. 30 648 1976. sz.) 125. Az egyéb feltételek megléte esetén gazdasági bírság kiszabásának van helye akkor is, ha nem