Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 49. szám

1272 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 49. szám SZÖVOSZ tájékoztató a rendeltetésszerű használatra nem alkalmas építési munkaeredménnyel kapcsolatos joggyakorlatról A lakásszövetkezetek gyakorlaitában hasznos tájékozódásra nyújt lehetőséget a Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiumának 1977. évi 206. sz. határozata, (közölve a Bírósági Határozatok 1977. évi 5. számában), amelyet az alábbiakban ismertetünk. „Rendeltetésszerű használatra nem alkalmas építési munkaeredmény (pl. lakóház) átvétele nem tekinthető joghatályosnak [5,1968. (IV. 6.) ÉVM. sz. rendelettel közzétett építési szerződési jeltételek 21., 26. §]. A felek között építési szerződés jött létre, melyben az építőipari vállalat alperes 1973. szeptember 30-i teljesítési határidővel elvállalta egy 54 lakásos lakóépület kivitelezését 11 782 000 Ft vállalkozási díj mellett. A felek 1973. szeptember 27-én átadás-átvételi eljárást folytattak le, melynek során a felperes megrendelő a munkát 653 427 Ft értékű mennyiségi hiánnyal átvette és ezt követően a vállalkozási díjat az alperesnek kifizette. Az alperes a hiánypótlási munkák elvégzésére 1973. október 20-i határidőt vállalt, majd mivel ezt a határidőt nem tartotta meg, újabb póthatáridőt jelölt meg és eszerint november 15-re vállalta a hiányok megszüntetését. A hiánypótlás azonban az utóbbi határidőre sem történt meg, csak 1973. december 22-re, és emiatt a felperes a teljes vállalkozási díj, mint kötbéralap után járó 262 150 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetében előadta, hogy az átadáskor olyan hiányok voltak, amelyek mellett a létesítmény a rendeltetésszerű használatra nem alkalmas és ugyanez állapítható meg az 1973. november 1-i jegyzőkönyvből is, amit a hiánypótlási munkák átvételének kísérletéről vettek fel. Előadása szerint kizárólag azért vette át ilyen hiányokkal az épületet, mert az alperes által vállalt rövid hiánypótlási határidő mellett lehetőség nyílott a lakások mielőbbi átadására. Az alperes a késedelmet nem vitatta és elismerte, hogy a kötbérfizetési kötelezettsége az átadáskor vállalt hiánypótlási határidőtől a tényleges teljesítésig fennáll, de csak a mennyiségi hiányok értéke után 8614 Ft összegben. Ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte, mivel az átadás a szerződés szerinti határidőben megtörtént. Nem vitatta, hogy az épület az átadáskor nem volt üzemeltethető állapotban, mert pl. az elektromos bekötés hiányzott, de az alperes szerint ez olyan hiány volt. amit a felperesnek kellet megszüntetnie. Előadta, hogy a hiányjegyzék felvétele formális volt, ugyanis a teljes költségvetési tételeket állították be hiányként, holott a munkának csak egy része hiányzott az átadáskor, így pl. csak a lépcsőház üvegezése, ennek ellenére a teljes épület üvegezését hiány jegyzékbe vették. Ennek bizonyítására az alperes tanúk meghallgatását, továbbá szakértő kirendelését kérte annak megállapítása végett, hogy a szerződésbe vett munkákat figyelembevéve az átadáskor az épület megfelelt a szerződés követelményeinek. Az első fokú bíróság a keresetnek helyt adott, az alperest 262 150 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az 1973. szeptember 27-én megtartott átadás-átvételi eljárás semmis, mert az egyrészt a hitelezési tilalomról szóló rendelkezések kijátszására irányult, másrészt különösebb bizonyítás nélkül is megállapítható a hiányjegyzékből, hogy a létesítmény az átadáskor nem volt használható állapotban. Ehhez képest az alperes késedelme az eredeti határidőtől kezdve a hiánypótlási munkák befejezéséig áll fenn. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, melyben a már korában is elismert 8614 Ft kötbért meghaladóan az első fokú ítélet marasztaló rendelkezésének hatályon kívül helyezését kérte. Tagadta, hogy a szerződés szerint az épület üzemeltethetőségéért is felel, ezért szerinte azt kellett volna megvizsgálni, hogy az átadáskor milyen volt a szerződés szerinti munkák készültségi foka. Nem jelölt meg azonban olyan bizonyítékot, amelynek értékelésére nem került sor az első fokú eljárásban. A fellebbezés nem alapos. Az első fokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az 1973. szeptember 27-i átadás-átvétel nem tekinthető hatályosnak, ugyanis a rendelkezésre álló adatokból, a szerződésből, a véleményeltérésből és annak egyeztetése tárgyában felvett jegyzőkönyvből egyértelműen megállapítható, hogy a szerződés végül is azzal a feltétellel jött létre, hogy a bekötéseket, az elektromos energia szolgáltatását, a közműcsatlakozások elkészítését az alperes köteles elvégezni, illetve az eléktromos művekkel elvégeztetni. Ehhez képest nem megalapozott az alperesnek az az előadása, hogy az épület a felperes hibájából nem volt az átadáskor üzemeltethető állapotban. A hiánypótlási jegyzéknek nevezett okiratból egyértelműen megállapítható, hogy az átadás-átvétel időpontjában az épületen még olyan munkák hiányoztak, amelyek elvégzése hiányában egy lakóépület nyilvánvalóan nem üzemeltethető, illetve nem lakható és az alperes maga is elismerte a sikertelen átadás-átvételről felvett jegyzőkönyvben, hogy ebben az időben is fennálltak lakhatást gátló hibák. Mivel pedig az ilyen hibák megszüntetése az alperes szerződési kc ;elezettsége volt. nem tekinthető hatályosnak egy olyan átadás-átvétel, amelynek idején az épületben a rendeltetésszerű használatot gátló hiányok fennálltak. Az alperesnek a szerződést a kikötött határidőben a kivitelezési dokumentáció, az Építőipari Kivitelezési Szabályzat, az egyéb műszaki előírások, szabvá-