Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 2. szám

38 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 2. száim az engedélytől eltérő módon végzett építkezés tudomására jutásától számított egy éven belül, legkésőbb azonban az építmény használatba vételétől számított tíz éven belül intézkedhet az építmény lebontása iránt. Ha tehát az épület kisajátítása idejében ezek a határidők már leteltek, s emiatt az épület lebontására már nem kerülhet sor, a tulajdonosnak teljes kártalanításra van igénye. Ilyenkor ugyanis már nincs jelentősége annak, hogy az építkezés építési engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő módon történt. 20. szám A tulajdonos az általa lakott épület kisajátítása esetén nem tarthat igényt a házadó és a cserelakás bére között mutatkozó különbözetre. A házadómentesség, illetőleg házadókedvezmény azonban az épület értékét befolyásoló tényezők körében figyelembe vehető. A 33/1976. (IX. 5.) MT számú rendelet 26. §-ának c) pontja szerint a kisajátítással kapcsolatos költségként meg kell téríteni a kisajátított épületben levő lakás (nem lakás céljára szolgáló helyiség) és a cserelakás (cserehelyiség) bére közötti öt évi különbözetet. E jogszabály a kimerítően felsorolt egyéb esetek mellett „egyéb hasonló igazolt költségek" megtérítéséről rendelkezik [26. § d) pont]. A kisajátított épület után fizetett házadó és a cserelakás (cserehelyiség) bére közötti különbözet sem a tételesen felsorolt esetek, sem az „egyéb hasonló igazolt költségek" fogalma alá nem vonható. A jogszabály csak a bérlő részére biztosítja azt a jogot, hogy a kisajátított épületben volt lakása és a cserelakás bére közötti öt évi különbözetet igényelhesse. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy a bérlő, aki a kisajátítás folytán veszti el korábbi bérleti jogát, ne legyen kénytelen átmenetileg a bérkülönbözetből eredő hátrányt viselni. A tulajdonos ilyen hátrányt nem szenved, mert a kisajátított épületért kapott pénzbeli kártalanítás és a cserelakás révén teljes kártalanításhoz jut. Ha cserelakásra nem tartana igényt és a kártalanítás összegét újabb lakóház szerzésére fordítaná, ilyen jellegű hátrányról nem lehetne szó, de nem tarthatna igényt az adó és a bérösszeg különbözetére akikor sem, ha maga létesítene bérleti jogviszonyt. Mindez azonban nem akadálya annak, hogy a bíróság a kisajátított épület teljes vagy részleges házadómentességét az épület értékét befolyásoló tényezők között ne értékelhesse. 22. szám Épület kisajátítása esetén a kártalanítási összeget akkor is a beköltözhető állapot figyelembevételével kell megállapítani, ha a cserelakásra igényt nem tartó tulajdonos az épületben volt lakását vagy az ideiglenesen kapott cserelakást az ítélethozatalig nem tudja kiüríteni, de annak megfelelő határidőn belül történő kiürítésére kötelezettséget vállalt. Ilyen esetben a bíróság a kisajátítást kérőt arra kötelezi, hogy a beköltözhető és a lakott érték különbözetét helyezze bírósági letétbe és csak a lakott értéknek megfelelő kártalanítást fizesse ki a jogosultnak. Az ítéletben rendelkezni kell arról is, hogy a bírósági letétben levő összeget a jogosult a kisajátított épület kiürítése esetén felveheti, ha pedig a kiürítési kötelezettségének az ítéletben megállapított határidőn belül nem tesz eleget, a kisajátítást kérő megfelelő cserelakás biztosításának igazolása mellett a bírósági letétben levő összegnek a részére való visszautalását kérheti. Az 1976. évi 24. számú tvr. 10. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a kisajátított épületben levő lakást, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiséget a tulajdonos használja, a kártalanítás megállapítása során forgalmi értékként a lakott értéket kell figyelembe venni. Ha azonban a tulajdonos részére nem kell cserelakást adni, a (3) bekezdés a) pontja értelmében a beköltözhető forgalmi értéket kell figyelembe venni. Előfordul, hogy a tulajdonos cserelakásra, illetőleg cserehelyiségre nem tart ugyan igényt, de a < kisajátított épületben volt lakását, illetőleg egyéb