Tanácsok közlönye, 1976 (25. évfolyam, 1-62. szám)
1976 / 15. szám
15. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 247 Az ilyen tagsági vitában a bíróság népi ülnökök közreműködésével jár el. A járásbíróságnak az ügyben hozott ítélete ellen nincs helye fellebbezésnek. [Pp. 348. §. (3) bek.] A főkönyvelő a szövetkezet magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozójának tekintendő. Az Szvt. 20. § (2) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezés szerint közgyűlési hatáskörbe csupán az ilyen dolgozók díjazásának megállapítása, valamint a 20. § (3) bekezdés b) pontja szerint — jogszabályban meghatározott esetekben — a fegyelmi jogkör gyakorlása, illetőleg az ilyen dolgozók kártérítésre kötelezése tartozik. Miután az ipari szövetkezetekről szóló 1971. évi 32. számú tvr. és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 40 1971. (XI. 30.) Korm. számú rendelet a magasabb vezetői munkakört betöltő szövetkezeti tagok esetében eltérő rendelkezéseket, nem tartalmaznak, az Szvt. 25. § (2) bekezdésében foglalt általános hatásköri rendelkezés szerint a főkönyvelőt a szövetkezet vezetőségének kellett volna a tévesen kifizetett nyereségprémium visszafizetésére köteleznie, s e határozat ellen kezdeményezhetett volna nevezett tagsági vitát a szövetkezeti döntőbizottság előtt. A szövetkezet közgyűlése tehát hatáskörének hiányában kötelezte felperest a tévesen kifizetett nyereségprémium visszafizetésére. A járásbíróságnak ezt észlelnie kellett volna, s — perrel megtámadható szövetkezeti határozat hiányában — a felperes keresetlevelét idézés kibocsájtása nélkül el kellett volna utasítania, egyidejűleg kérelmét a szövetkezet — e tekintetben hatáskörrel rendelkező — vezetőségéhez kellett volna áttennie. A fenti álláspontot támasztja alá az Szvt. 87. §-ában foglalt rendelkezés is, amely szerint a közgyűlés által csupán fegyelmi és kártérítési ügyben hozott határozat ellen lehet a közléstől számított 30 napon belül — keresettel fordulni a bírósághoz. A felperessel szemben hozott határozat nem fegyelmi és nem is kártérítési ügyben született, ezért a közgyűlési határozat megváltoztatása érdekében — ha azt a közgyűlés hatáskörében eljárva hozta volna meg —, a felperes nem is fordulhatott volna a bírósághoz (PK. 389. sz. állásfoglalás b) pont). A felek között folyamatban volt per — jellegét tekintve — szövetkezeti tagsági vita. A Pp. 347. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a Pp. I—XIV. Fejezetének rendelkezéseit a szövetkezeti tagsági vitákban a XXII. Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A szövetkezeti tagsági vitákból származó perekben eljáró bíróságok összetételére a XXII. Fejezet a II. Fejezetben levő 11. §-ában foglalt rendelkezésektől eltérő rendelkezést nem tartalmaz, ezért ezekben a perekben a bíróságok összetételére a Pp. 11. lkának rendelkezése az irányadó. A Pp. 11. §-ának (1) bekezdése szerint az első fokon eljáró bíróság — ha a törvény kivételt nem tesz — egy hivatásos bíróból és két népi ülnökből álló háromtagú tanácsban ítélkezik. A (2) bekezdés meghatározza azokat a pereket, amelyekben a bíróság (egyesbíró) népi ülnökök közreműködése nélkül jár el. E perek közé a szövetkezeti tagsági vitákból származó perek nem tartoznak, ezért az első fokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva. ítéletét — népi ülnökök közreműködése nélkül — súlyos eljárási szabálysértéssel hozta meg, miért is az ítélet hatályon kívül helyezése — az előzőekben kifejtettektől eltekintve is — indokolt [Pp. 252. § (2) bek.] Téves, a jogerős ítélet végül azért is, mert a nyereségprémium munkabér (munkadíj) jellegű szolgáltatásnak tekintendő. (Szabályozza a munka díjazásának egyes kérdéseiről szóló — s a 9/1969. (XII. 20.) MüM számú rendelettel kiegészített — 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet.] Miután a felek között az adott ügyben a nyereségprémium mértéke volt a vitás, a Pp. 348. §-ának (3) bekezdése utolsó mondatában foglalt rendelkezés szerint a járásbíróság határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. A járásbíróság — a fenti jogszabályi rendelkezéssel szemben — ítéletében tévesen biztosított a felek számára fellebbezési lehetőséget. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. I. 20.040/1976 2. számú, legfőbb ügyészi törvényességi óvással egyező határozata alapján.)
