Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)

1975 / 9. szám

9. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 183 elsősorban e rendelkezéseket kell alkalmazni. A Vht. 11. §-ának (3) bekezdése szerint a bíróság a végrehajtási lap kiállításának megtagadása vagy a végrehajtási lapnak a kérelemtől eltérő kiállítása esetén indokolással ellátott végzést hoz és ezt a végrehajtást kérőnek kézbesírtetL Ugyanennek a bekezdésnek az utolsó mondata pedig úgy rendelkezik, hogy a végzés ellen a végrehajtást kérő fellebbezhet. A végrehajtási lap kiállításának megtagadása kérdésében hozott végzés elleni fellebbezés tehát nem hozható összefüggésbe a Pp. 358. §-ávaL mert a Vht.. a végrehajtást kérő fellebbezési lehetőségét nem teszi ügykategóriáktól függővé. 6. A kártérítésen kívüli tartozás levonása a munkaviszony megszűnése után. Az Mt. V. 70. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltatót megillető kártérítést vagy egyéb tartozást a dolgozó munkabéréből kell levonni. Ha a dolgozó a vállalatnál már nincsen munkaviszonyban, a vállalat a térítésen kívüli egyéb tartozásának megfizetésére írásban felszólíthatja [Mt. V. 70. §-ának (2) bekezdése]. Az előbbi rendelkezések egybevetéséből arra kell következtetni, hogy mindaddig, amíg a vállalat a dolgozó járandóságából levonhatja a kártérítésen kívüli egyéb (pL munkaruha, tüzelő, fizetési előleg stb.) tartozását, a tartozás megfizetésére nem kell írásban felszólítani a dolgozót, hanem a vállalat a jogszabály keretein belül a munkabérből (munkaviszony alapján folyósított egyéb járandóságból) közvetlenül levonhatja a nem kártérítés jellegű tartozást. A dolgozó munkaviszonyának fennállása tehát az ilyen tartozás felhívás nélküli levonásának nem előfeltétele. 7. Ha a tanács szakigazgatási szerve a tanácsi bérlakást a bérlőnek a munkáltató bérlőkijelölése alapján utalja ki. a bérlő és munkáltatója között a lakáshasznái-íbavételi díj viselésével kapcsolatban keletkezett vita nem tekinthető munkaügyi vitának. Előfordul, hogy a vállalat bérlőkijelölési jogot vásárol az államigazgatási szervtől és a kiutalásra kerülő lakás bérlőjéül egyik dolgozóját jelöli ki. ütóbb a vállalat és dolgozója között a lakáshasználatbavételi díj viselésével kapcsolatban vita keletkezhet. Egyesek felfogása szerint az ilyen jellegű vitát a munkaügyi viták elintézésére irányadó rendelkezések alapulvételével kell elbírálni. Ez az álláspont téves. A 2/1971. (IL 8.) Korm. számú rendelet 15. íjának (1) bekezdése szerint a lakáshasználatbavételi díj összegét, megfizetésének feltételeit, továbbá a kötelezettségek megszegésének jogkövetkezményeit — a lakásbérleti szerződés megkötése előtt — a lakással rendelkező szerv és a bérlő írásbeli megállapodásába kell foglalni. Ugyanennek a szakasznak a (2) bekezdése akként rendelkezik hogy a megállapodásból származó viták eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik. A 2/1971. (IL 8.) Korm. számú rendeleten alapuló tanácsi bérlakás lakáshasználatbavételi díjának viselésével kapcsolatos jogvita tehát nem tekinthető munkaviszonyból eredő vitának. 8. Ha a figyelmeztetés jellege olyan, hogy alaptalanul kedvezőtlen megvilágításba helyezheti a dolgozót vagy később következményekkel járhat, a dolgozó a figyelmeztetés ellen — az Mt. 4. §-a alapján — a munkaügyi vitát eldöntő szervekhez fordulhat. A konkrét ügy tényállása szerint az egyik főiskola adjunktusa a főigazgatótól — figyelmeztetésnek tekintendő — értesítést kapott. A figyelmeztetés utalt a főigazgatóság tagjainak és egyben a főigazgatónak a jelenlétében folytatott két beszélgetésre, valamint kifogásolta az adjunktus szemléletét. A figyelmeztetés megállapításai között szerepelt, hogy az adjunktus (a későbbi munkaügyi per felperese) „magatartásában közösségellenes tendenciák fedezhetők féMs zavarja a főiskola ideológiai, világnézeti törekvéseit." Végül