Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)

1974 / 53. szám

53. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1001 háztartási költekezések körében keletkezett adósság rendezésére felhasznált különvagyon megtérítésénél, úgyszintén a különadósság rendezésére a közös vagyonból felhasznált összeg megtérítése tekintetében is. A házassági életközösség fennállása alatt jelentősebb kiadások merülhetnek fel, amelyek esetleg adósság keletkezésével járnak. így például családiház építése, társasházbeli lakás vagy szövetkezeti lakás vásárlása, gépkocsi, hűtőszekrény és más tartós fogyasztási cikkek vétele során a házastársak hitelt vehetnek igénybe. Az így keletkezett adósságok rendezésére az egyik vagy másik fél különvagyonát is felhasználhatják. Ez lényegében ugyanolyan helyzetet eredményez, mintha a házastársak adósság keletkezése nélkül használnák fel különvagyonukat a család közös szükségleteinek kielégítésére. Ebből következik, hogy (azonos elbírálás alá kerül mindkét esetben a ráfordítás, akár hitel igénybevételével, akár anélkül történt. A különvagyon megtérítésére irányuló igény elbírálásánál tehát ilyenkor is vizsgálni kell a feleknek a különvagyon felhasználásakor tett nyilatkozatát, illetőleg szándékát. Ha a felek nyilatkozata vagy a körülmények alapján arra lehet alaposan következtetni, hogy a különvagyont a megtérítési igénytől való lemondás szándékával használták fel a beruházási, fenntartási, kezelési költekezés körében keletkezett adósság törlesztésére, megtérítésnek nincs helye. A közös életvitel során keletkezett adósság rendezésére felhasznált különvagyon tekintetében pedig megtérítésnek csak különösen indokolt esetben van helye. Ha a felek valamelyik házastársnak a különadósságát a közös vagyonból fizették, az erre fordított összeget a vagyoni igények rendezése során a közös vagyon javára kell elszámolni. Ennélfogva akinek a különadósságát a közös vagyonból fizették ki, annak a közös vagyon illetősége a különadósságra fordított összeggel csökken. Nincs helye elszámolásnak akkor, ha a körülményekből alaposan következtethető, hogy a felek nem kívánták a közös vagyon javára történő megtérítést. 7. Annak érdekében, hogy a házassági vagyonjogi igények elbírálásánál egyik fél se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz, kivételes esetben a házassági vagyonjogi igények rendezése az előző pontokban foglalt elvektől eltérően is történhet. A Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése szerint a vagyonközösségi igények rendezésénél arra kell törekedni, hogy egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz. Előfordulhatnak olyan tényállások, amelyekre az előző pontokban foglalt elvek merev alkalmazása — a házassági, családjogi viszonyok sajátos természetére is figyelemmel — méltánytalan eredményre vezetne. Ezért alapvető szempont, hogy a házassági vagyonjogi igények rendezésénél egyik házastárs sem juthat a másik terhére olyan vagyoni előnyhöz, amely a méltányossággal nem fér össze. Adott esetben tehát az ilyen igények rendezése eltérhet az általános elvektől. 8. A megtérítést igénylő házastársat terheli a bizonyítás abban a tekintetben, hogy hiányzó különvagyonát megtérítésre alapot adó módon és célra használták fel. A Pp. 164. §-ában foglalt bizonyítási szabály a házassági vagyonjogi perekben is irányadó. Eszerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Ebből következően a megtérítést igénylő házastársat terheli a bizonyítás abban a tekintetben, hogy különvagyonát olyan módon és olyan célra használták fel, amelynek alapján megtérítési igénye támadt. Minthogy azonban a családon belüli gazdálkodásra általában a kölcsönös bizalom a jellemző, a bizonyítékok gyűjtögetése a bizalommal szemben hatna és ezért el sem várható. A bíróságnak ennélfogva a perben felmerült bizonyítékokat a házastársi és családi viszonyok sajátos jellegének figyelembevételével kell értékelnie. Abból kell kiindulni, hogy a házastársak a család boldogulására törekszenek, s ennek érdekében vagyoni vonatkozásban is teljes közösség alakul ki közöttük, különvagyonuk és közös vagyonuk rendszerint összevegyül. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy különvagyonával mindegyik házastárs szabadon rendelkezik. A házassági vagyonjogi perben tehát elsősorban annak a házastársnak kell bizonyítania, hogy mi történt a hiányzó különvagyonával, aki azzal rendelkezett és aki annak megtérítését követeli. A Pp. 164. §-ával nem állna összhangban, ha a hiányzó különvagyonának megtérítését követelő házastárssal szemben a másik házastárs volna köte-