Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)
1974 / 53. szám
1002 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 53. szám les a megtérítési kötelezettség alól mentesítő okokat bizonyítani, holott a hiányzó különvagyonnal nem rendelkezett s annak sorsáról esetleg nem is tudhatott. A hiányzó különvagyonnak a közös vagyonból vagy a másik fél különvagyonából való megtérítése tehát — az egyéb feltételek fennállása esetén is — csak akkor foghat helyt, ha bizonyítják, hogy a hiányzó különvagyon felhasználása olyan módon és olyan célra történt, amely alapot ad a megtérítésre. 9. A házassági vagyonjogi perben valamennyi igény együttes és végleges rendezésére kell törekedni. A házassági vagyonjogi viszonyok rendezése rendszerint valamennyi igény együttes és végleges elbírálását jelenti. Ezért a házassági vagyonjogi igényeket általában nem lehet csupán egyes vagyontárgyakra kiszakítottan érvényesíteni, hanem — szükség esetén hivatalból is — fel kell deríteni a házastársak egész vagyoni helyzetét, tekintetbe véve minden olyan körülményt, amely a vagyoni rendezést befolyásolhatja. Ha a kereset csupán természetben meglevő vagyontárgy kiadására irányul, ez az igény attól függetlenül elbírálható, hogy a házasfelek valamelyike követeli-e a közös vagyon megosztását vagy sem. Ha azonban e különvagyonra a közös vagyonból vagy a másik fél különvagyonából való költekezésre történik hivatkozás, a vagyonközösség teljes felszámolása már nem mellőzhető. A házassági vagyonjogi igények teljes és végleges rendezéséhez vagyonmérleg felállítására van szükség. A vagyonmérlegben pontosan meg kell állapítani a megosztásra kerülő közös vagyon állagát és értékét, továbbá a házasfelek különvagyonának állagát és értékét, ezen belül a megtérítendő különvagyont. Tisztázni kell, hogy a megosztás időpontjában milyen vagyontárgyak vannak a házastársak birtokában és ez a vagyoni állomány mennyiben tér el az életközösség megszűnésekori állapottól. A szükséghez képest vizsgálni kell a hiányzó vagyontárgyak sorsát, az esetleges közös adósság összegét és azt, hogy az életközösség megszakadása óta történt-e a tartozásokra fizetés, ha igen, melyik fél részéről és milyen vagyonból. Csak a kölcsönös térítési igények tisztázása után lehet megállapítani a felek vagyonilletőségét, amely a megtérítés alá eső különvagyonból és a közös vagyon fele részéből áll. A vagyontárgyak természetbeni megosztásánál arra kell törekedni, hogy pénzbeli értékkiegyenlítésre lehetőleg ne legyen szükség. A bíróságnak a vagyonjogi kérdések elrendezésével is elő kell segítenie a társadalmi közfelfogás olyan irányú fejlesztését, hogy a családon belüli vagyoni viszonyokat az önzetlenség, a családi érdek szolgálata hassa át., * A Legfelsőbb Bíróság 5. számú Irányelve, valamint a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 113. számú állásfoglalása hatályát veszti. Dr. Szakács Ödön s. k., a Legfelsőbb Bíróság elnöke A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának 11. számú Irányelvvel módosított 8. számú Irányelve a szülőtartásról Népköztársaságunk lakosságának ma már mintegy 97 százalékára terjed ki a társadalombiztosítás. Ennek körében az idős vagy munkaképtelen személyek eltartásának terhét túlnyomórészt a társadalom vállalja magára. Emellett népi demokratikus államunk jelentős összegű szociális juttatással is segíti azokat az idős embereket, akik erre körülményeiknél fogva leginkább rászorulnak. A rászoruló szülőkről való gondoskodás terhének viselésében azonban a társadalom ezirányú erőfeszítése mellett a gyermekeknek (egyes esetekben az unokáknak) is osztozniuk kell. A családjogi törvény (1974. évi I. törvénnyel módosított 1952. évi IV. törvény: Csjt.) éppen azért a rászoruló szülők eltartását — házastárs hiányá-