Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 29. szám

29. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 739 kat, hanem a gondozás személyes teljesítését, illetőleg annak ellenértékét is. c) Ha valamelyik kötelezett a teljesítőképesség hiánya miatt mentesül a szülőtartás kötelezettsége alól, a tartás terhe a többi kötelezett közt oszlik meg. Ha azonban az így nyújtott tartás nem elégséges, a gyermekek mellett az unokák is kötelezhetők tartásra. d) A házastársával közös háztartásban tevékenykedő, nemkereső gyermek általában nem mentesül a tartás kötelezettsége alól. A tartási kötelezettség megállapításánál mindig tüzetesen vizsgálni kell a kötelezettek sorrendjét és kötelezettségük terjedelmét. aj A törvény [Csjt. 63. § (1) bek.] szerint több gyermek esetén a szülőtartási kötelezettség köztük egyenlő arányban oszlik meg. A meghalt gyermek helyére a tartási kötelezettségben annak leszármazói lépnek. Az egyenlő arányú kötelezettség azonban egyes esetekben méltánytalan lenne, hiszen a kötelezettek vagyoni, jövedelmi viszonyai és teljesítő képessége gyakran eltérő. Erre figyelemmel mondja ki a törvény azt is, hogy az egyenlő arányú megosztástól el lehet térni, ha a kötelezettek anyagi viszonyaira tekintettel más megosztás mutatkozik méltányosnak. Az anyagi helyzet vizsgálatánál mindenekelőtt a kötelezettek kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyait kell mérlegelni, de figyelembe kell venni a teljesítőképességüket befolyásoló egyéb körülményeket is. Előfordulhat például, hogy a kötelezettre különböző egyéb tartási teher is hárul, amely szülőtartási kötelezettségét megelőzi: a gyermektartás, a házastársi tartás. Az örökbefogadó szülő tartásának kötelezettsége is megelőzi a vérszerinti szülővel szemben fennálló tartási kötelezettséget (Csjt. 64. §). Az egy sorban kötelezettek teljesítőképessége tehát különböző lehet. Ezért a törvény említett rendelkezésének az a helyes értelme, hogy a tartás terhét az egysorban kötelezettek keresetük, jövedelmük, vagyoni viszonyaik, illetőleg teljesítőképességük arányában viselik. A tartásra egysorban kötelezett leszármazók szülőtartási kötelezettségének elbírálásánál azonban érvényt kell szerezni annak az erkölcsi követelménynek is, hogy a szülő eltartásáról elsősorban az a leszármazó gondoskodjék, akinek érdekében a szülő a munkaerejét huzamosabb időn át hasznosította. Ez az elv egyébként megfelel a XXVIII. számú Polgári Elvi Döntésben adott iránymutatásnak is. b) A törvény [Csjt. 63. § (2) bek.] szerint annak a tartásra kötelezettnek a javára, aki a tartásra jogosultat személyesen gondozza, az ezzel járó ^munkát és egyéb terhet a tartási kötelezettség megállapításánál figyelembe kell venni. Gyakori, hogy a szülő egyik gyermekénél lakik, aki eltartja, gondozza, míg a többi gyermek a tartás terhét teljesen a szülőt háztartásába befogadó testvérre kívánja áthárítani és semmivel sem hajlandó hozzájárulni a szülő szükségleteinek fedezéséhez. A szülő gondozása, betegségében való ápolása gyakran nagy terhet ró az eltartóra, nemcsak lemondást, önfegyelmet és türelmet kíván, hanem sok munkával és időveszteséggel is jár. Minderre tekintettel a többi kötelezettnek nemcsak a szülő létfenntartásához szükséges kiadásokhoz kell hozzájárulnia, hanem kötelezettségük megállapításánál figyelembe kell venni a szülő gondozásához szükséges tevékenység ellenértékét is. c) A törvény [Csjt. 67. § (1) bek.] szerint nem köteles mást eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását veszélyeztetné. Kimondja a törvény [Csjt. 67. § (2) bek.] azt is, hogy ha az, aki a tartásra egyébként köteles volna, ez alól az előbbi rendelkezés értelmében mentesül, az ő reá eső tartás kötelezettsége a vele egysorban álló többi kötelezettre, ilyenek hiányában pedig a sorban utána következő kötelezettekre hárul. A szülőtartásra egysorban kötelezettek (gyermekek, illetőleg a meghalt gyermek helyére lépett unokák) közül tehát egyesek teljesen vagy részlegesen mentesülhetnek a tartás alól, s a tartás a többi kötelezettre hárul. Előfordulhat az is, hogy a kötelezett gyermekek az anyagi helyzetük, teljesítőképességük miatt a szülő megélhetését biztosító tartást nem tudnak nyújtani. Ilyen esetben nemcsak a meghalt, hanem az életben levő gyermekek gyermekei is — teljesítőképességükkel arányban — kötelezhetők nagyszülőjük eltartására. d) Előfordul, hogy a gyermek azért nem folytat kereső tevékenységet, mert házastársával közös háztartását vezeti. A törvény (Csjt. 27. §) szerint azonban a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, ide nem értve azokat a vagyontárgyakat, amelyek valamelyik házastárs különvagyonához tartoznak. Következésképpen a nem kereső gyermek a szülőjének tartási igényével szemben nem hivatkozhat arra, hogy a tartásra képtelen, ha a házastársával közös vagyon (jövedelem, kereset) őt illető fele része vagy esetleg különvagyona erre kellő alapot biztosít. 6. a) A szülőtartási igény elbírálásánál — tekintet nélkül arra, hogy az igényt nem valamennyi tartásra kötelezett ellen érvényesítik — valamennyi kötelezett kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyait és teljesítő képességét fel kell deríteni, s a perbevont kötelezettek tartási terhét a rájuk eső arányban kell megállapítani. b) A szülőt eltartó leszármazó saját jogán is felléphet a többi kötelezettel szemben. a) Több tartásra kötelezett között a tartási teher a törvény rendelkezésénél fogva oszlik meg, a kötelezettség terjedelme tehát a kötelezettek számától, valamint anyagi viszonyaik és teljesítő képességük arányától függ [Csjt. 63. § (1) bek.].