Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 21. szám

594 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 21. szám — az ügyviteli rendszer javítása, a felesleges adminisztráció kiküszöbölése; — az adminisztratív létszám egészségtelen felduzzasztásának megakadályozása; — a társadalmi tulajdon fokozott mértékű védelme; — a dolgozók egészsége védelmének, a baleset elleni hatékony védekezés javítása. A felsorolt célok szerepe és jelentősége a vállalatoknál differenciáltan jelentkezik. A vállalati szervezésfejlesztési program célkitűzéseinek meghatározásánál azokat kell elsősorban megvalósításra előirányozni, amelyek tekintetében a legkisebb ráfordítással a legjelentősebb előrehaladás érhető el. A fentiekben felsorolt célokat illetően azt is hangsúlyozni kell, hogy .ezek végeredményben nemcsak célok — sőt elsődlegesen nem is célok —, hanem eszközei, módjai a szervezési színvonal fejlesztésével kapcsolatos alapvető gazdaságpolitikai és társadalompolitikai céloknak. Az alapvető cél ugyanis egyrészt a munka gazdasági hatékonyságának fokozása, másrészt a jól szervezett munka szocialista emberformáló erejének fokozott mértékben érvényre juttatása. Ezeket a célokat a vállalati termelőtevékenység teljes terjedelmét érintően törekedni kell megvalósítani. Vannak azonban az építőiparban olyan sajátos szervezésfejlesztési feladatok is, amelyek nem érintik az ágazathoz tartozó vállalatok teljes körét. Az ilyen speciális szervezésfejlesztési feladatok a következők: a) a műszaki tervezési folyamatrendszer szervezésének korszerűsítése; b) az építőipari gépjavítás, karbantartás, alkatrészellátás megszervezése; c) a házgyári szerkezetegységesítésben rejlő gazdasági és műszaki előnyök optimális kihasználását elősegítő szervezési intézkedések kidolgozása és alkalmazása; d) a házgyári építésben a gyártás — szállítás, szerelés, továbbá a szerelést megelőző, illetve követő építéshelyi folyamatok időbeli összehangolását és fajlagos élőmunka ráfordítás igényének csökkentését elősegítő szervezési megoldások kidolgozása és alkalmazása; e) a közmű- és mélyépítésben alkalmazható — korszerű technikai berendezések és technológiák gazdasági és műszaki előnyeit érvényre juttató — szervezési módszerek kialakítása és alkalmazása; f) a fenntartási építés sajátosságaihoz igazodó, gazdasági hatékonyságának fokozását elősegítő szervezési megoldások bevezetése; g) az anyagmozgatás, a rakodás, a szállítás fajlagos élőmunkaigényének és költségráfordításának csökkenését eredményező szervezési megoldások kialakítása; 4. A célrendszer megvalósításának általános feltételei A szervezésfejlesztési célrendszer eredményes megvalósításának néhány kiemelt jelentőségű — elsősorban módszertani jellegű — feltétele van. Ezek között a legfontosabb, hogy az építkezések, telepített üzemi bázisok szervezésfejlesztéssel kapcsolatos kónkrét feladatait a kidolgozásra kerülő szervezésfejlesztési terveknek minden esetben számszerűsíthető gazdasági-műszaki követelmények formájában kell tartalmazniuk. A 3. pontban felsorolt általános, ágazati szervezésfejlesztési célok között egyetlen sincs olyan, amellyel kapcsolatban a szervezési színvonal jelenlegi helyzetét ne lehetne azon műszaki, vagy gazdasági jellegű eredményeken keresztül számszerűen is jellemezni, amelyeket a szervezés adott színvonalán a vállalat az építéshelyek, üzemek, irodák elértek. A jelenleg érvényben levő statisztikai beszámolási rendszerben, a vállalati operatív számvitelben és nyilvántartási rendszerben minden olyan adat rendelkezésre áll, vagy megfigyelhető, amelyek a szervezési színvonalat jellemző mutatószámok képzéséhez szükségesek. A számszerűsíthető gazdasági célok közül az alábbiak bázis és előirányzati mutatóinak kidolgozása célszerű: — a fontosabb termelőberendezések teljesítményés időkihasználási mutatói; — az egységnyi termékre történő fajlagos élőmunkaráfordítás nagyságrendje; — az átlagos műszakszám üzemegységek (gépek szerint); — az egyes időben folyamatban levő munkák száma; — az egy munkahelyen foglalkoztatott munkaerő létszámának átlagos nagysága; — az építkezések átlagos időtartamának alakulása, a határidőktől való átlagos eltérés nagysága; — a termelés, az árbevétel ütemessége, szóródása"; — a fel nem osztott költségek (ezen belül a központi irányítási általános költségek) abszolút, valamint az árbevételre szűkített önköltségre, illetve egy foglalkoztatottra jutó nagysága; — az egy főre jutó túlórák számának alakulása; a túlórafelhasználás ütemessége; — a vállalati készletszint alakulása; — az anyagmozgatás élőmunka ráfordításainak részaránya, az összes élőmunka felhasználáson belül; — a munkaerő forgalom intenzitás mutatói; — a mulasztott munkanapok száma; — az utazási idő részaránya; — a hiánypótlások a szavatossági munkák élőmunka igénye. A fentiekben felsorolt, s ezekhez hasonló mutatószámoknak a bázis időszakra való kimutatása és a jövőbeni időszakra vonatkozó termelőegységenkénti előirányzata alapul szolgálhat a szervezettebb termelésre irányuló vállalati ösztönzési módszerek kidolgozásához is.