Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 17. szám

17. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 525 esetében a 103. § (1) és (3) bekezdését, továbbá a 104. § (4) bekezdését alkalmazni kell, egyebekben a dologbérlet szabályai az irányadók. Az ágybérleti jogviszonyra is alkalmazandó ezen rendelkezések a következők: a bérlő a lakás egy részét lakás céljára albérletbe adhatja; albérleti jogviszony csak úgy létesíthető, hogy a lakásban lakó személyek mindegyikére legalább, hat négyzetméter lakószobaterület jusson; az albérleti szerződés csak akkor érvényes, ha az albérletbeadáshoz átmeneti" lakás, vállalati bérlakás, illetőleg szolgálati lakás esetében a lakással rendelkező szerv, nem állami lakás esetében pedig a bérbeadó hozzájárult. Abból, hogy ezeket a rendelkezéseket az ágybérleti szerződésre is alkalmazni kell, egyesek azt a téves következtetést vonták le, hogy az új jogszabály hatálybalépése után az a szerződés, amely a lakás egy helyiségének kizárólagos használatára jogosítja fel a bérlővel szerződő felet, a szerződő felek akarata szerint minősül ágybérletnek vagy albérletnek, mert annak a rendelkezésnek, hogy a bérlő a lakás egy részét lakás céljára albérletbe adhatja, az ágybérleti jogviszonyra alkalmazása azt jelenti, hogy a bérlő lakásának egy részét ágybérletbe is adhatja. Ez a jogszabályértelmezés azonban téves. A Ptk. 447. §-ának (1) bekezdése meghatározza az albérlet fogalmát. E szerint albérletnek minősül, ha a bérlő lakásának egy részét adja bérbe. Ennek megfelelően a R. 103. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a bérlő a lafeis egy részét lakás céljára albérletbe adhatja. A R. 106., 107. és 109. §-ából is az állapítható meg, hogy az albérleti jogviszony egyik lényeges eleme, hogy az albérlő a lakásnak legalább egy helyiségére nyerjen használati jogot. A R. 111. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésből viszont az következik, hogy az ágybérleti jogviszony tárgya nem a lakás vagy a lakás egy részének, hanem az ágynak a használata. A R. 103. §-ának (1) bekezdésére való utalás helves értelme az, hogy a bérlő ágybérlet céljára is a lakásának csak egy részét használhatja fel és nem hasznosíthatja az egész lakást ágybérletek útján. Az albérleti és az ágybérleti jogviszony fogalma tehát az új jogszabály hatálybalépése után sem változott, csupán a R. 103. § (1) és (3) bekezdésében, továbbá a 104. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezések, amelyek a szerződés érvényességét a bérbeadó, illetve a lakással rendelkező szerv hozzájárulásához kötik és a lakás túlzsúfoltságát kívánják megakadályozni, — az ágybérleti szerződésekre is vonatkoznak. 11. A bérlő a cserépkályha átépítésének a költségét is beszámíthatja a lakbérbe, ha a gázfűtésre való áttéréshez a cserépkályha átépítésére volt szükség. A 3/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 10. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a bérlő- tanácsi bérlakás esetén a lakását e rendelet hatálybalépése előtt sajátköltségén, bérbeszámítási igény nélkül korszerűsítette, költségeinek legfeljebb a lakás tíz évi korábbi lakbérének megfelelő összegben való beszámítására jogosult. A korszerűsítésnek egyik gyakori formája volt, hogy a bérlő a cserépkályát Héra-égő beszereltetésével tette alkalmassá gázfűtésre. A Héra-égő beszereléséhez és a gázfűtésre való áttéréshez gyakran a cserépkályhát át kellett alakítani, esetleg a szoba másik részébe, ahol megfelelő kémény volt, át kellett helyeztetni. A gyakorlatban vitássá vált, hogy a cserépkályha gáztüzelésre való áttéréskor történő átrakásának költségét a bérlő beszámíthatja-e a lakbérbe. A vita azért merült fel, mert a cserépkályha „átrakása" a hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján kialakult gyakorlat szerint (13/1961. sz. É. M. körlevél) a bérlő kötelessége volt, a cserépkályha időszakonkénti átrakása karbantartási tevékenységnek minősült. A 3/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 10. §-ának (1) bekezdése iehetőséget nyújt az átalakítás és korszerűsítés költségeinek a beszámítására. Mindaz a költség, amely a cserépkályhának a gázfűtésre való alkalmassá tételéhez szükséges, korszerűsítési költségnek minősül. így korszerűsítési költség a cserépkályha átépítésének, vagy áthelyezésének a költsége is, ha ezt a gázfűtésre való áttérés tette szükségessé. 12. Az állami, társadalmi, szövetkezeti szerv (továbbiakban: szerv) által bérelt lakás használójának jogi helyzete az új lakáskódex hatálybalépése után. A hatályon kívül helyezett 35/1956. (IX. 30.) M. T. számú rendelet már számos olyan rendelkezést tartalmazott, amelynek célja az volt, hogy a tulajdonos a lakásával szabadabban rendelkezhessék, elsősorban saját maga használhassa. Ezek közé tartozott az a rendelkezés is, amely megtiltotta a személyi tulajdonban levő tanácsi. rendelkezésű és a szabadrendelkezésű lakások szolgálati lakássá minősítését. A jogszabály ugyanakkor lehetővé tette, hogy a személyi tulajdonban álló tanácsi rendelkezésű lakás tulajdonosa —^az állami, társadalmi vagy szövetkezeti szervvel kötött szerződés alapján — a lakást a szolgálati lakásokhoz hasonló módon hasznosítsa. Erre szolgált az ún. „szerv által bérelt lakás" intézménye. A 35/1956. (IX. 30.) M. T. számú rendelet 67. §-a szerint az állami, társadalmi vagy szövetkezeti szerv és a tanácsi rendelkezésű lakás tulajdonosa megállapodhattak abban, hogy a lakás mindenkori használóját a szerv jelöli ki. Ilyen megállapodás esetében a lakásügyi hatóság a lakást a szervnek utalta ki, a lakás használója pedig külön kiutalás nélkül a szerv kijelölése alapján vette használatba a lakást.