Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 41. szám

764 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 41. szám igénybevett részéért nem jár kártalanítás, ha az a telek egyötödéi nem haladja meg. A telek területének egyötödét meghaladó többletterületért azonban kártalanítás jár. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. számú rendelet 44 §-a szerint — egyebek mellett — meg kell téríteni azt az értékveszteséget is, amely az ingatlan egy részének kisajátítása esetén a visszamaradt terület értékének csökkenésében jelentkezik. Az 1964. évi III. törvény 18. §-ának (1) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezés nem zárja ki, hogy a jogosult a visszamaradt ingatlanban bekövetkezett értékveszteség megtérítését — út céljára történt igénybevétel esetében is — a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint igényelje. Az értékveszteség címén járó kártalanítás számítása tekintetében azonban a gyakorlat nem egységes. Adott ügyben pl. a bíróság a kártalanítás nélkül igénybe vehető egyötöd rész értékét értékveszteség címén ítélte meg. Álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság 24. PK számú állásfoglalása nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy az esetben, ha a volt tulajdonos a telek egy részéért a törvény kizáró rendelkezése miatt nem — vagy nem teljes összegben — kaphat kártalanítást, az említett egyötöd rész értékét az értékveszteség számításánál a kártalanításként kapott öszszeghez hozzá kellene számítani. Ez az álláspont nem helytálló. A felmerült kérdés eldöntésénél abból kell kiindulni, hogy az értékveszteség címén megállapított kártalanítás nem pótolhatja a kártalanítás nélkül igénybevehető területrész értékét. A Legfelsőbb Bíróság 24. PK. számú állásfoglalásában foglalt számítási mód az út céljára történt igénybevétel esetén jelentkező értékveszteség számításánál az alábbiak szerint alkalmazandó. Az ingatlan kisajátítása előtti és utáni érték között mutatkozó különbözetből le kell vonni a tulajdonos részére megállapított kártalanítás összegét, továbbá a kártalanítás nélkül igénybe vehető terület értékét. Ha pl. egy ingatlan értéke az igénybevétel előtt ötszázezer forint, a visszamaradt ingatlan értéke négyszázezer forint, az egyötöd részt meghaladó területért és egyéb igények fejében hatvanezer forint kártalanítást állapítottak meg, az egyötöd rész értéke pedig tízezer forint, akkor az igénybevétel előtti és utáni érték különbözeteként jelentkező százezer forintból le kell vonni a tulajdonos javára megállapított hatvanezer forint kártalanítást és az egyötöd rész értékének megfelelő tízezer forintot. Az ennek eredményeként mutatkozó harmincezer forint adja az értékveszteség összegét. A kártalanítás nélkül igénybe vehető terület értékének figyelmen kívül hagyása azt eredményezné, hogy a tulajdonosok — a jogszabály kötelező rendelkezése ellenére — ténylegesen kártalanítást kapnának a kártalanítás nélkül igénybe vehető területért is, ami ellentétben állana az 1964. évi III. törvény 18. §-a (1) bekezdésében foglaltakkal. 53. Külterületi beépített telek 400 négyszögölet meghaladó részének értékelésénél irányadó szempontok. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet 19. §-ának (1) bekezdése szerint a külterületen fekvő, beépített telek 400 n.ölet meg nem haladó nagyságú részének értékét a szóban forgó telekre az 5. számú mellékletben meghatározott legalacsonyabb irányárnak megfelelően kell megállapítani, ezt az összeget a bírósági eljárásban sem lehet felemelni. A (2) bekezdés rendelkezése értelmében a külterületi beépített telek 400 n.ölet meghaladó részének értékét, továbbá a külterületi be nem épített telek értékét a mezőgazdasági ingatlanokra vonatkozó értékelési szabályok szerint kell meghatározni. Nem egységes a gyakorlat abban a kérdésben, hogy ha külterületi beépített telekből 400 n.ölet meghaladó területet sajátítanak ki, a 400 n.ölet meghaladó terület értékelésénél milyen szempontokat kell figyelembe venni, de különösen, hogy a 400 n.ölet meghaladó területért megállapítható-e magasabb összegű kártalanítás, mint amennyi a tulajdonost a 400 n.ölig a jogszabály szerint megilleti. Így több ügyben előfordult, hogy a bíróság a 400 n.ölet meghaladó területért — a szorzószámok túllépésével — olyan összegű kártalanítást állapított meg, amely n.ölenként többszörösen meghaladta a 400 n.öl nagyságú területért nőienként megállapítható kártalanítás összegét. A kérdés elbírálásánál abból kell kiindulni, hogy a jogszabályalkotó — a kártalanítás részletes szabályait tartalmazó 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendeletnek a földrészletek kártalanítására vonatkozó szabályaiból megállapíthatóan egyrészt a személyes szükséglet kielégítésére szolgáló 400 n. öl nagyságú területek, másrészt az ezt meghaladó nagyságú területek kártalanítására nézve eltérő szabályok megállapítását tartotta indokoltnak. A Kr. 17. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a magánerőből történő beépítésre kijelölt belterü-