Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 41. szám

41. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 765 léten levő telkek legfeljebb 400 n. öl nagyságú részéért állapítható meg az irányárak szerinti kártalanítás. A 400 n.ölön felüli területért a vonatkozó irányár alsó határának megfelelő kártalanítás jár, melynek összegét a bírósági eljárásban sem lehet felemelni. Hasonló elgondolásból rendelkezett a jogszabályalkotó a Kr. 19. §-a (1) és (2) bekezdésében úgy, hogy a külterületen levő beépített telek 400 n.ölet meg nem haladó nagyságú részének értékét az adott településre vonatkozó — és a kisajátított ingatlan közművesítettségének megfelelő — legalacsonyabb irányár alapján kell megállapítani, a 400 n.ölet meghaladó részének értékét pedig a mezőgazdasági ingatlanokra vonatkozó értékelési szabályok szerint kell meghatározni. E rendelkezésekből az következik, hogy a jogszabályalkotó a külterületen fekvő beépített földrészletekért magasabb kártalanítást kívánt nyújtani, mint a mezőgazdasági földekért. Az olyan gyakorlat tehát, amely a Kr. 19. §-a (2) bekezdése alapján értékelendő területekért magasabb kártalanítást ítél meg, mint amennyi a Kr. 19. §-ának (1) bekezdése alapján a 400 n.ölet meg nem haladó terület után megállapítható, ellentétes a jogszabályalkotó által elérni kívánt céllal. A mezőgazdasági ingatlanként értékelhető területekért nem indokolt magasabb összegű kártalanítás megállapítása, mint amennyi a telekként számításba vehető területért megállapítható. Az ügyészek ezért — megfelelő esetben — olyan indítványt tegyenek, hogy a bíróság az alkalmazandó szorzószámot az ingatlan adottságainak gondos mérlegelésével — a fentebb kifejtett szempontok figyelembe vétele mellett — válassza meg. 54. Az öröklési ígéret ellenében — munkaviszonyon kívül — végzett munka díjazása iránti igény polgári jogi jogviszonyból származó követelés. Az ilyen követelés a bíróság előtt, az általános elévülési időn belül érvényesíthető. Többször előfordult, hogy egyesek „munkadíj" iránti követelést érvényesítettek olyan munkájuk ellenértékeként, amelyet öröklési ígéret reményében teljesítettek, utóbb azonban az öröklési ígéret nem ment teljesedésbe. Az ítélkezési gyakorlatban bizonytalanság volt tapasztalható annak a megítélésénél, hogy az ilyen jellegű követelés munkajogi természetű-e, vagy pedig polgári jogi jogviszonyból származik. A fenti kérdésben a helyes álláspont a következő: Az a személy, aki — munkaviszonyon kívül — a munkaerejét részben vagy egészben más személy gazdaságában (kereső foglalkozásában, háztartásában) hasznosítja, megfelelő ellenszolgáltatásra — hacsak a körülményekből nyilvánvalóan más nem következik — erre vonatkozó kifejezett megállapodás hiányában is jogszerű igényt tarthat. Az öröklési ígéret ellenében végzett munka díjazása iránti igény tehát jogszerűen előterjeszthető. Az ilyen igények — mint polgári jogi jogviszonyból eredő követelések — a bíróság előtt, az általános elévülési időn belül érvényesíthetők. 55. A lakbér-viták eldöntése — az 1971. évi tömeges bérközlésekkel kapcsolatos viták kivételével — a bíróság hatáskörébe tartozik. A gyakorlatban vitássá vált, hogy amennyiben az új lakbér megállapítására okot adó körülmény s így a lakbér közlése 1971. május 31. napja után történt, a lakbér-vita elbírálása a tanács szakigazgatási szervének vagy a bíróságnak a hatáskörébe tartozik-e. A helyes álláspont a következő: A lakbérekről, továbbá az albérleti és ágybérleti díjakról szóló 3 1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (továbbiakban: R.) 3. §-a szerint a lakbér megállapításával kapcsolatos viták eldöntésére, — a 6. Fejezetben foglaltak kivételével — továbbá az e rendeletben nem szabályozott kérdésekben a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló jogszabályok rendelkezései az irányadók. A R. 6. §-ának (1) bekezdése szerint a lakbért módosítani kell, ha a lakás alapterületében vagy komfortfokozatában, illetőleg a lakbér mértéket növelő vagy csökkentő tényezőkben változás következik be. A R. 6. Fejezete a hatálybalépés után tömegesen megállapításra kerülő új lakbér közlését, és az ezzel kapcsolatos jogorvoslati eljárást szabályozza. A R. 14. §-a szerint az új lakbér összegét megállapítani és azt a bérlőkkel írásban közölni folyamatosan legkésőbb 1971. május 31. napjáig kellett A R. 15. és 16. §-a szabályozta, hogy a lakbérközléssel kapcsolatban a bérlő és a bérbeadó között felmerült vita esetén milyen szerv jogosult dönteni. A R. 16. §-ának a) pontja szerint a tanácsi bérlakások, tanácsi házkezelési szerv által kezelt