Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 8. szám

130 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 8. szám gyermekggondozási segélyre jogosultságot nem szerzett anya részére 3 éves időtartamra — gyermekgondozási segélyt pótló — anya-, illetve házastársi tartást meg lehet ítélni. Ez az álláspont téves. A Legfelsőbb Bíróság említett eseti állásfoglalása a szülést követően jelentkező egészségügyi okokra tekintettel kívánta a munkaviszonyban nem álló nők részére is „az aránylag rövid, 20 hetes időtartamra" ugyanazokat a kedvezményeket biztosítani, amelyekben ugyanerre az időre a munkaviszonyban álló nők részesülnek. Ennek az eseti állásfoglalásnak azonban olyan kiterjesztő értelmezése, hogy az ott kifejtett elvek figyelembevételével munkaviszonyban nem álló és gyermekgondozási segélyre jogosultságot nem szerzett anya részére 3 éves időtartamra „gyermekgondozási segélyt pótló" anya-, illetve házastársi tartást lehetne a volt (különváltan élő) férjjel szemben megítélni, helytelen. Házastársi tartás megállapítására ugyanis csak a jogszabályban foglalt feltételek megléte esetében kerülhet sor. Ha a házastársi tartás jogszabályokban foglalt feltételei megvannak, a házastárs részére — a munkaviszonyban álló nőknek járó gyermekgondozási segélytől teljesen függetlenül — tartásdíj állapítható meg, ellenkező esetben viszont házastársi, illetve anyatartás megállapítására azon a címen sem kerülhet sor, hogy ha az anya munkaviszonyban állna, részére a szülési szabadság lejártát követően — s a jogszabályban foglalt feltételek megléte esetében — a gyermek 3 éves koráig havi 600 Ft gyermekgondozási segély lenne folyósítható. A gyermekgondozási segély intézményének egyik fő célja ugyanis éppen az, hogy a munkaviszonyban álló szülő nő részére a gyermeknevelés feltételeit az adott időszakban kiesett jövedelem részbeni pótlása útján biztosítsa. Azok az anyák, akik a szülést megelőzően munkaviszonyban nem állottak, gyermekgondozási segélyben, illetve „ezt pótló anyatartásban" az említett jogcímen nem részesülhetnek. Fentiekből következik, hogy a volt (különélő) házastárs javára — ha ennek a Csjt. 21. §-ának (1) bekezdésében foglalt, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság XXVIII. számú polgári elvi döntésében vázolt feltételei egyébként megvannak — házastársi tartásdíj ítélhető meg, ennek jogszabályi feltételeit azonban az eljárásban vizsgálni kell. A munkaviszonyban nem álló anya házastársi tartást volt (külön élő) férjétől csak a Csjt. 21. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek megléte esetén követelhet, míg „gyermekgondozási segélyt pótló", 3 éves időtartamra szóló anyatartás megállapítására a jogszabály s a Legfelsőbb Bíróság fentebb említett Pf. III. 20.909/1963. számú eseti állásfoglalása sem biztosít lehetőséget. 14. A kisajátításból eredő kártalanítási perben visszamaradt ingatlanban bekövetkezett értékcsökkenést a forgalmi értékre figyelemmel — beépített ingatlannál a beköltözhető érték alapulvételével — helyes számítani. A visszamaradt ingatlanban bekövetkezett értékcsökkenés számítása terén a gyakorlat a Legfelsőbb Bíróság 24. PK. számú állásfoglalásában adott iránymutatás ellenére nem egységes. Az állásfoglalás szerint a visszamaradt terület, illetőleg a rajta levő építmények értékének csökkenését úgy kell meghatározni, hogy az egész inatlannak a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint megállapított értéke és a visszamaradt résznek ugyanilyen módon megállapított értéke közötti különbözetből le kell vonni a kisajátított terület után járó kártalanítás összegét. Az értékcsökkenés összegét gyakran nem az állásfoglalásban foglaltaknak megfelelően, hanem a visszamaradt ingatlanrész értékének százalékos arányában határozzák meg. Eltérő a gyakorlat abban a kérdésben is, hogy az értékcsökkenés megállapításánál a forgalmi árat hogyan kell figyelembe venni. Esetenként a forgalmi árnak nem tulajdonítanak jelentőséget és az értékveszteség összegét kizárólag az irányárak szerint számított érték alapulvételével határozzák meg. Más ügyekben az értékveszteség megállapításának alapja kizárólag a forgalmi érték. Előfordul az is, hogy a telek vonatkozásában a forgalmi érték, a felépítmények vonatkozásában az irányárak alapján számított műszaki érték alapulvételével számítják az értékcsökkenés összegét. Vitás az is, hogy beépített ingatlan egy részének kisajátítás esetén a lakott, vagy a beköltözhető állapotnak megfelelő értéket kell-e az értékcsökkenés számításánál figyelembe venni. Annak hangsúlyozása mellett, hogy az ingatlan egy részének kisajátítása esetén csak akkor kerülhet sor értékveszteség címén kártalanítás megállapítására, ha a visszamaradt rész értéke és a kisajátított részért kapott kártalanítás együttes