Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 8. szám

8. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 131 összege nem éri el a kisajátítás előtti értéket, az ügyészségek az értékveszteség számításánál az alábbi álláspontot képviseljék. Az értékveszteséget a Legfelsőbb Bíróság 24. PK. számú állásfoglalásában adott iránymutatásnak megfelelően kell számítani. Az érték meghatározásánál azonban nem lehet eltérő számítási módot alkalmazni a telek és a felépítmények vonatkozásában akként, hogy a teleknél a forgalmi értéket, az épületeknél pedig a műszaki értéket vegye figyelembe a bíróság. Az ingatlan egészének értékét a kisajátítás előtti és utáni állapotban is a forgalmi értékre figyelemmel (11. PK. számú állásfoglalás) kell megállapítani. Beépített ingatlanok egy részének kisajátítása esetén az értékveszteséget a beköltözhető érték alapulvételével kell számítani. A lakott állapotra tekintettel megállapított értékveszteség nem vezet reális eredményre, mivel a tulajdonos az általa lakott ingatlan egészének kisajátítása esetén sem köteles cserelakást igényelni és ez esetben a 40% levonására nem kerülhet sor. A tulajdonosnak a magánforgalomban is módjában áll az ingatlant beköltözhetően eladni, így azt a forgalomban is teljes értékűnek kell tekinteni. 15. Körültekintően kell vizsgálni, hogy a dolgozót— az üzemi balesettel okozati összefüggésben nem álló táppénzes állománya folytán — az üzemi balesete miatt is éri-e károsodás. Ha a dolgozó üzemi balesete folytán táppénzes állományba kerül és e miatt, keresetveszteség éri, a keresetkiesés (keresetcsökkenés) megállapítása szempontjából irányadó átlagkeresetet a 7/1967. (X. 8.) Mü M számú rendelet 8 §-a szerint kell kiszámítani. E szerint a harminc napot meg nem haladó időre történő átlagkereset-számítás esetén a 7. § szabályai szerint beszámít díjazásnak az utolsó naptári negyedévben, ezt meghaladó időtartamra történő átlagkereset-számítás esetén pedig az utolsó négy negyedévben kifizetett összeget kell alapul Venni. Kollektív szerződés ez utóbbi számítás alkalmazását a harminc napot meg nem haladó időre történő elszámolás esetére is elrendelheti. Ha — az előbbiek szerint — harminc napot meghaladó időre történik az átlagkereset-számítás, akkor azt kell tisztázni, hogy a dolgozó a balesetet megelőző négy naptári negyedévben a bérköltség és a részesedési alap terhére milyen munkadíjazásban részesült. Kérdéses azonban, hogy ha az üzemi balesetet szenvedett dolgozó nem az üzemi balesetével okozati összefüggésben kerül ismét táppénzes állományba, keresetveszteségről, illetőleg kárról egyáltalán lehet-e szó. Előfordul olyan jogalkalmazói álláspont, mely szerint ilyen esetekben á dolgozót — az üzemi balesete folytán — kár nem éri, mert újabb táppénzes állományba vétele nem az üzemi balesettel áll okozati összefüggésben. A fenti álláspont általánosságban helytálló, mégsem alkalmazható mereven minden esetben. Ha a dolgozó nem a balesetével összefüggésbe hozható ok miatt kerül újból táppénzes állományba, akkor — az esetek egy részében — balesete folytán is éri kár. Táppénzét ugyanis rendszerint nem a baleset előtti magasabb munkabér alapján, hanem a keresőképtelenség első napját megelőző három naptári hónap alapján állapítják meg. A 6/1966. (XII. 31.) SZOT. számú szabályzat 46. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a napi munkabér átlaga számításának alapja az a munkabér, amelyet a dolgozó keresőképtelensége első napját közvetlenül megelőző három naptári (bérfizetési) hónap alatt elért. A dolgozó tehát valójában csak akkor hozható a baleset előtti helyzetbe, ha őt az előbbiek értelmében sem éri anyagi hátrány. A dolgozónak a balesettel okozati összefüggésben nem álló táppénzes állománya esetében a kár a baleset előtti átlagkereset álapján kiszámítható táppénz és a baleset utáni kereset alapján járó alacsonyabb összegű táppénz közötti különbözet. 17. A munkaügyi vita jogerős befejezése után bekövetkezett tény nem szolgál alapul új eljárás kezdeményezésére. A Mt. 65. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaügyi vitában hozott határozat ellen annak jogerőre emelkedésétől számított hat hónap alatt mind a dolgozó, mind a vállalat új eljárást kezdeményezhet, ha olyan tényre vagy bizonyítékra, illetőleg jogerős munkaügyi döntőbizottsági, bírósági vagy hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a munkaügyi vita során korábban nem bíráltak el, feltéve, hogy elbírálás esetében reá nézve kedvezőbb határozatot eredményezett volna. Többször előfordul, hogy a jogalkalmazó szervek az' új eljárást olyan esetekben is megengedik, amidőn a dolgozó, illetőleg a vállalat a mun-