Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 60. szám

1204 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 60. szám ben a késedelem az átadás-átvételi eljárás kezdő napján ér véget. Ehhez képest az alperes késedelmét csak 1971. június 22-ig lehetett megállapítani, s így a kötbér helyes összege 22 500 Ft. (III.—81 399/1972. KGD) 1817. Nem részteljesítésként — csupán „megőrzésre, jogfenntartással" — átvett építési-szerelési munka ellenértékére vonatkozó visszakövetelési igény elévülésének kezdő időpontja. A felperes generálkivitelező az. alperes alvállalkozóval egy lakótelep útépítés-aszfaltburkolási munkáira szerződött. Az alperes az általa addig elvégzett aszfaltburkolási munkákról, 1969. október 9-én két részszámlát küldött a felperesnek, amelyeket a felperes jogfenntartással fizetett ki, majd a végszámlázáskor 310 784 Ft visszafizetése és ennek évi 15% kamata megfizetését követelte az alperes alvállalkozótól. Az első fokú gazdasági döntőbizottság a felperes e követelését az alperes védekezésének megfelelően elévülés okából elutasította. A határozat e rendelkezése ellen a felperes fellebbezett. A KGD mint fellebbezési döntőbizottság a fellebbezést alaposnak találta. Az elszámolás alapját képező alvállalkozói szerződésben a felek részteljesítésben nem állapodtak meg. A felperes generálkivitelező az alperes alvállalkozótól az aszfaltburkolási munkákat a következő nyilatkozattal vette át: „A szerződés szerinti munka nincs befejezve. A számlában szereplő munka befejezett termelésként érvényesíthető, mivel az építtető egyszámláról fizeti. Végszámla öszszege számlák alapján. Az elvégzett munkát minőségileg csak a végleges műszaki átadás-átvétel során vesszük át. Jelenleg csak az elvégzett munkát megőrzésre vesszük át." Minthogy a felperes és az alperes idézett nyilatkozatai szerint részteljesítés nemcsak a felek szerződésbe foglalt megállapodása szerint, hanem az ezzel egybehangzó későbbi nyilatkozatai szerint sem történt, ezért az alperes alvállalkozó által a megőrzésre átadott aszfaltburkolási részmunkákról készített két részszámla alapján a felperes által az alperes részére folyósított összegek csupán előlegek voltak, amelyek végleges elszámolása a végszámla alapján történt meg. Minthogy pedig a felperesnek a jogos ellenértéket meghaladó összeg visszafizetése iránti követelése nem az előleg nyújtásával, hanem a végelszámolással vált esedékessé, amely igényt akkor a felperes felszólítással haladéktalanul érvényesítette, majd ennek eredménytelensége folytán az 1 év elévülési időn belül keresetét benyújtotta, ezért az első fokú döntőbizottság a tényállásból levont helytelen következtetéssel, illetve a jogszabály téves alkalmazásával állapította meg a követelés elévülését. A 6/1968. (I. 30.) PM számú rendeletre történt azon hivatkozás ugyanis, hogy e rendelet lehetőséget nyújtott részszámlák benyújtására, azokban az esetekben is, amikor a felek a jogszabály megjelenése előtti időben kötött szerződéseikben a részszámlázásban nem állapodtak meg — nem megfelelő indok az elévülés megállapítására. A tényállásnak az elévülés szempontjából döntő eleme az, hogy a részszámlázáskor az alperes részéről részteljesítés nem történt, hanem az alvállalkozói szerződés szerint oszthatatlan szolgáltatásának egyes részeit csupán „megőrzésre" adta át. Az alperes részéről teljesítés csak 1970. november 5-én történt, a teljesítéshez kapcsolódó végleges elszámolás is az 1970. október 7-i végszámla alapján történt. Ennek során a részszámlák alapján a felperes által kifejezett jogfenntartással kifizetett összegből visszajáró rész a felperes által felszámítható volt. Ennek időpontjához képest a felperes visszakövetelési igénye nem évült el. (II.—80.617 1972. KGD) 1818. Hibás teljesítés miatt keletkezett egyik (szavatossági) szerződésszegési igény érvényesítése nem eredményezi egyben a másik (kötbér) igény elévülésének a megszakítását. A felperes megrendelő a keresetlevélben előadta, hogy az alperes kivitelezőtől 1969. április 25-én átvette egy forgalmi telep építési munkáit. Az „egy éves garánciális bejárás"-on 1970. március 27-én felvett jegyzőkönyvben megállapították, hogy a motorolaj-aknában, valamint a fáradtolajaknába a víz betört. Az alperes többszöri tárgyalás és helyszíni szemle után végül is elzárkózott a kijavítás elől, arra hivatkozva, hogy a tervezés volt hibás. E tényállás alapján előterjesztett keresetében a felperes kérte, hogy a döntőbizottság az alperest kötelezze a hibás munkák kijavítására, vele szemben szabjon ki hibás teljesítési kötbért és állapítsa meg a póthatáridő kezdetétől számítva késedelmi kötbérfizetési kötelezettségét is. Az alperes elévülési kifogást támasztott, érdemben pedig azt állította, hogy előtte nem ismeretes kivitelezővel a felperes átalakíttatta az aknákat, az utólagos csatorna bekötések okozta hibáért nem felelős. A gazdasági döntőbizottság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértő szerint az átadás-átvétel után végzett gépészeti szerelés a perbeli objektumot nem érintette olyan módon, amiből a hiba keletkezhetett. Egyébként a gépszerelés az alperessel kooperálva történt. A döntőbizottság határozatában kötelezte az alperest, hogy a hibás aknákat szavatossági kötelezettsége alapján javítsa ki és fizessen hibás átadási kötbért.