Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 60. szám

60. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1205 Az alperes fellebbezésében kérte a határozat hatályon kívül helyezését és a felperes szavatosságiés kötbérkeresetének elutasítását. A fellebbezés indokolásában az alperes megismételte azt az álláspontját, hogy a kötbérigény elévült, mert a felperes a hiba kijavítására vonatkozó igényét — a másolatban becsatolt felszólítással — 1970. január 23-án közölte, ezzel szemben — előzetes bejelentés nélkül — kötbérigényt csak az 1971. június 3-án beadott keresetben, tehát a hat hónapos elévülési határidő után érvény?sített. A KGD mint fellebbezési döntőbizottság a fellebbezést részben alaposnak találta. A 44/1967. (XI. 5.) Korm. számú rendelet 31. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a kötbér hibás teljesítés esetében a kifogás közlésével válik esedékessé. A kötbérkövetelés a Ptk. 408. §-ának (1) bekezdése szerint hat hónap alatt elévül. A felperes a minőségi hibát már 1970. január 23-án kelt levelében közölte az alperessel, tehát még az 1970. március 27-én megtartott „garanciális bejárás" előtt. A felperes keresetét 1971. június 1-én terjesztette elő. Az első fokú eljárásban nem hivatkozott arra, hogy a hat hónapos elévülési időn belül az alperessel szemben kötbérigényét bejelentéssel érvényesítette volna. A fellebbezésre tett észrevételeiben sem állította ezt, nem csatolta a kötbérbejelentést, noha az alperes a megszakítás hiányára alapította az elévülési kifogást. A kereset beadásakor tehát a felperes kötbérigénye már elévült. Az első fokú határozatnak ezzel ellentétes indokolása, mely szerint a felperes a kötbérigény elévülését többszöri felszólítással megszakította, téves. A felperes felszólításaival szavatossági igényt, nem pedig kötbérigényt érvényesített. Az igények önállóságára tekintettel az egyik igény érvényesítése nem eredményezi ugyanazon szerződésszegésen alapuló másik igény elévülésének megszakítását. (III.—75 901/1971. KGD) POLGÁRI JOG Állásfoglalások 64. A szilárd alapra épült téglakerítésnek a szomszédos telekre való túlcpítéséből keletkező jogvitát a túlépítésre vonatkozó jogszabályok alapján kell elbírálni (Ptk. 110., 111. §). A gyakorlatban vitássá vált, hogy valamely szilárd (pl. beton) alapra épült téglakerítés az „épület" fogalma körébe vonható-e, és ennek következtében a szomszédos telekre való túlépítése esetén az ebből származó jogvitát a Ptk. 110—111. §-a alapján kell-e eldönteni. A bírói gyakorlat „épület" alatt általában a szilárd alapra épült, falakkal és tetővel ellátott épületet érti (lakóház, kamra, istálló, fészer, ól stb.). Felmerül azonban a kérdés: indokolt-e az olyan különbségtétel, hogy valamely — esetleg nagyobb költséggel — szilárd alapokra épült téglakerítés nem vonható az épület fogalmi körébe, míg egy kisebb költséggel épült, rendeltetését tekintve sem jelentős épület (pl. baromfiól) épületnek tekintendő. A helyes álláspont a következő. Az „épület" meghatározáson — a Ptk. 110—111. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából — a tartós fennmaradásra szánt építményeket is érteni kell. Egy betonalapra épült téglakerítés lebontására való kötelezés adott esetben nem jár kisebb gazdasági sérelemmel — sőt esetleg nagyobb sérelmet okoz — mint pl. egy ól lebontásának az elrendelése. Ebből következik, hogy egy szilárd alapra épült téglakerítésnek a szomszédos telekre való túlépítéséből keletkezett jogvitát a túlépítésre vonatkozó törvényi rendelkezések -alapján kell eldönteni (Ptk. 110—111. §). Amennyiben a kerítés túlépítője a szomszédos telekből minimális területet foglal el — és az esetek nagyobb része ilyen —, legcélszerűbbnek látszik a beépített földterületért való pénzbeli kártalanítás megállapítása, amelyet jóhiszemű túlépítés esetén a felperes követelhet [Ptk. 110 § (1) bekezdés a) pont], rosszhiszemű túlépítés esetén pedig a bíróság akkor is megállapíthat, ha a felperes egyébként más kérelmet terjeszt elő [Ptk 111. § (3) bekezdés]. Ez a megoldás általában mindkét fél jogos érdekeit kielégíti és megfelel az egyéni és társadalmi érdek összhangjának is. Az ilyen megoldás elé általában az építési hatóság sem gördít akadályt, mert a telekhatárnak olyan eltolódása, amely egy-két négyzetméternyi változást jelent, aligha sértheti a telekalakítás érdekét, mivel csupán elhanyagolható mértékben — rendszerint a tűrési határon belül — változtatja meg az addigi helyzetet. Mindenesetre szükséges az érdemi döntés hozatala előtt az illetékes építésügyi hatóság állásfoglalásának a beszerzése is [1964. évi III. Tv. 8. § (1) bekezdés, 30/1964. (XII. 2.) Kormány számú rendelet 6. § (1) bekezdés]. 65. Az állami gondozási díj és a gyermektartásdíj arányosítására irányuló kereset elutasításának, illetve a per megszüntetésének nincs helye azon a címen, hogy a gyámhatóság a gondozási díjat előzetesen nem állapította meg. A kiskorúak. állami gondozásáról és az állami gondozott kiskorúak örökbefogadásáról szóló 20 1969 (V. 13.) Korm. számú rendelet {(továbbiakban R.) a gondozási díj kiszabását a gyámhatóság hatáskörébe utáltja [6. § (2)—<3) bekezdés]. Ha a bíróság a gondozási díj fizetésére kötelezettel szemben — több gyermek javára — olyan öszszegben állapított meg gyermektartásdíjat, hogy az keresetének (jövedelmének) igénybe vehető 50 százalékából nem, vagy csak részben fedezhető, a gyámhatóság a R. 8. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében pert indít annak megállapítása iránt, hogy a kötelezett milyen arányban köteles tartásdíjat, illetőleg gondozási díjat fizetni. Ez utóbbi rendelkezést néhol úgy értelmezték, hogy a gyámhatóság csak akkor indíthat pert a tartásdíj és gondozási díj arányosítása iránt, ha a gondozási díj fizetésére kötelezés előzőleg már meg-