Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 4. szám

52 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 4. szám Az említett rendelkezéseknek különleges jogi jelentősége abban rejlik, hogy e rendelkezés foly­tán a lakásügyi hatóság — saját kiválogató te­vékenységének érvényesülése nélkül, pusztán a szerződő felek megállapodása alapján — olyan személyek részére is kénytelen a lakáscsere-szer­ződéshez való hozzájárulás kapcsán tanácsi bér­lakást kiutalni, akik eddig nem voltak bérlők; akik addig csak a lakás bérlőjének a hozzájáru­lása alapján laktak az elcserélni kívánt lakás­ban. A R. 90. § (1) bekezdésének és a Vhr. 80. § (3) bekezdésének gyakorlati alkalmazása során felmerül az a kérdés, hogy az említett rendelke­zések alapján lebonyolított lakáscsere eredmé­nyeként csupán a cserélő bérlő valamely csa­ládtagja [Vhr. 18. § (1) bekezdés a) pontja] vál­hatik-e önálló bérlővé, vagy pedig a bérlővel bár­milyen jogcímen [Vhr. 18. § (1) bekezdés b) pont­ja] együtt lakó más személy, nevezetesen az al­bérlő is. Figyelemmel arra, hogy a Vhr. hivatkozott 80. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szó­használata általánosságban olyan ,,személyek"-ről tesz említést, akik a éserét megelőzően bérlők voltak, valamint a csere folytán bérlőkké válnak és e rendelkezés más vonatkozásban sem szűkíti le a szóbanlevő kedvezmény szempontjából a bér­lővel együtt lakó személyek körét a csupán csa­ládtagi jogcímen együtt lakó személyek körére, ezért — ha a csere jóváhagyásának egyéb törvé­nyes előfeltételei egyébként fennállanak — nem lehet törvénysértés nélkül elutasítani a lakáscsere jóváhagyására irányuló kérelmet azon a címen, hogy annak eredményeképpen a bérlővel albérlői jogcímen együtt lakó személy is önálló bérlővé válna. b) Ha lakáscsere-szerződéshez való hozzájáru­lás alapján nem bérlő válik tanácsi bérlakás bér­lőjévé, az ilyen személy lakáshasználatbavételi díjat nem köteles fizetni, mert a lakás kiutalá­sára ezekben az esetekben is lakáscsere-szerző­dés alapján kerül sor, ilyen esetekben pedig a 2/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 2. § (3) be­kezdésének b) pontja szerint nem kell lakáshasz­nálatbavételi díjat fizetni. (A TK 1962. évi 10. számában és az Ép Ért 1962. évi 2—3. számában közzétett 26. számú — módosított — elvi állásfog­lalás.) Melléklet a 46. számú elvi állásfoglaláshoz Az 1971. július hó 1. napja után nem alkalmazható elvi állásfoglalások — A szervet a R.* 46. §-ának (4) bek., valamint az 1074/1957. (VIII. 29.) Korm. számú határozat 2. pontja értelmében megillető bérlőkijelölési jog * A mellékletben R. alatt a hatályon kívül helyezett 35/1956. (IX. 30.) M T, Vhr. alatt pedig az ugyancsak ha­tályon kívül helyezett 15/1957. (III. 7.) Korm. számú ren­deleteket kell érteni. gyakorlása esetén a lakásügyi hatóság a bérlőül kijelölt személy igény jogosultságát vizsgálni kö­teles. (AT K 1959. évi 9. számában és az Ép Ért 1959. évi 7. számában közzétett 1. számú elvi állásfog­lalás.) — A Vhr. 84. § (1) bek. b) pontjának alkalma­zása nem kötelező, ha akár a megüresedett, akár a másik társbérleti lakrész kisebb munkálatok (pl. ajtónyitás) útján különbé járatúvá tehető. (AT K 1959. évi 9. számában és az Ép Ért 1959. évi 7. számában közzétett 2. számú elvi állásfog-, lalás.) — Lakásnak (lakrésznek) ,,elcserélés kötelezett­ségével" való kiutalására nincs törvényes lehető­ség. (AT K 1959. évi 9. számában és az Ép Ért 1959. évi 7. számában közzétett 3. számú elvi állásfog­lalás.) — A szolgálati lakás bérleti jogviszonyáról a bérlő a R. 32. >§-a értelmében akkor is csak a szolgálati lakással rendelkező szerv hozzájárulá­sával mondhat le, ha a lakás a R. 46. §»ának (3) bekezdése alapján vált szolgálati lakássá. (AT K 1959. évi 9. számában és az Ép Ért 1959. évi 10. számában közzétett 4. számú elvi állásfog­lalás.) — A R. 37. §-a (1) bekezdésének a) és b) pont­jában biztosított jogok csak a társbérlet létesíté­sét eredményező igénybevétel esetén illetik meg a bérlőt. (AT K 1959. évi 9. számában és az Ép Ért 1959. évi 10. számában közzétett 5. számú elvi állásfog­lalás.) — A lakásügyi hatóság társbérlet fenntartása esetén a mellékhelyiségek használatát a korábbi határozatban foglaltaktól eltérően is szabályoz­hatja. (A T K 1959. évi 20. számában közzétett 6. szá­mú elvi állásfoglalás.) — A R. 31. §-ának (2) bekezdésében említett tartási szerződés meglétét vagy hiányát a lakás­ügyi hatóság az 1957. évi IV. törvény III. Fe­jezetében foglalt bizonyítási eljárás útján saját hatáskörében is megállapíthatja. (A T K 1959. évi 20. számában közzétett 7. szá­mú elvi állásfoglalás.) — A jogos lakásigény mértékét meghaladó lak­rész előzetes igénybevételének a végleges igény­bevétel előtti mellőzése csak akkor törvénysértő, ha ez a bérlőnek a R. 37. §-a (1) bekezdésében biztosított jogait sérti. (A T K 1959. évi 20. számában közzétett 9. szá­mú elvi állásfoglalás.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom