Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 4. szám

4. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 51 tartott, majd a bérlő váratlan megbetegedése folytán kerül kórházba és hosszabb kezelés után ott hal meg, az együtt lakás akkor is fennáll, ha a kérdéses hat hónap csak a kórházban való tartózkodás idejének beszámításával van meg, feltéve természetesen, hogy az eltartó ez alatt is teljesítette kötelezettségeit (pl. viselte az ápolási, majd a temetési költségeket stb.). Nem vehető figyelembe az eltartó terhére a távollét pl. akkor sem, ha a bérlő néhány napra, vagy hétre vidékre utazott gyermeke meglátogatására. De nem tekinthető együtt lakásnak, ha a bérlő olyan körülmények között távozott valamely rokonához, amelyekből végleges elköltözésére kell következtetni (pl. ingóságait eladta, vagy magával vitte, és a lakását az „eltartó" a saját ingóságaival bútorozta be). Ha tehát a lakás elhagyásának esete áll fenn, az „eltartó" a bérleti jogviszonyt akkor sem folytathatja, ha a bérlő a lakásból nem jelentkezett ki és a kötelezett a lakás ellenértékeként havonta bizonyos összeget küldött a bérlőnek. Ilyenkor ugyanis nem eltartási szerződéses viszony állapítható meg, hanem a bérleti jogviszony meg nem engedett átruházása, vagy az egész lakás albérlet útján való hasznosítása. e) A gyakorlatban ismételten előfordul, hogy a kedvezményezett személy a jogvita tárgyát képező lakásban a bérlővel csak a jogszabályban előírt időtartamnál rövidebb ideig lakott együtt, a jogszabályban biztosított kedvezményre ennek alapján nem tarthatna igényt, azonban a bérlővel annak korábbi lakásában is hosszú éveken át — esetleg a születése óta — együtt lakott, a jogvita tárgyát képező új lakásba is együtt költöztek át és a két lakásban fennállott együtt lakás időtartamának összeadása esetén a jogszabályban biztosított kedvezmény elnyerésének feltételeként meghatározott együtt lakás időtartama fennállana. Kérdés, hogy ilyen esetekben a két lakásban fennállott együtt lakás időtartamának összeszámítására van-e jogi lehetőség. A hivatkozott jogszabályi rendelkezésnek helyes értelmezéséből az következik, hogy az említett esetekben a korábbi lakásban fennállott együtt lakás időtartamának beszámítását nem lehet figvelmen kívül hagyni. Sűrűn előfordul, hogy testvérek, élettársak, eltartók stb. a lakás bérlőjével huzamosabb időn át együtt laktak. Utóbb a lakás bérlője, bizonyos körülmények hatására (pl. a lakbér összegének felemelése miatt) a lakását kisebbre cseréli el, vagy a lakását a lakásügyi hatóságnak — kisebb lakás kiutalása ellenében — felajánlja, de az is ismételten előfordul, hogy a bérlő más személy tulajdonában álló lakásban lakik, a lakásbérleti jogviszonyát a tulajdonos, cserelakás felajánlása mellett, felmondással megszüntette és a bérlő a vele együtt lakó valamennyi személlyel együtt a részére felajánlott új lakásba átköltözik. Ha a bérlő ilyen esetben az új lakásban, az átköltözést követő néhány héten vagy hónapon belül meghal, rendkívül méltánytalan — és a iogalkotó eredeti célkitűzéseivel össze nem egyeztethető — volna, ha a korábbi lakásában hosszú éveken át, esetleg a születésétől fogva vele együtt lakott gyermeke, testvére, élettársa, eltartója stb. a jogszabályban részére biztosított kedvezménytől azért esne el, mert az utolsó lakásban fennállott együtt lakás nem érte el a jogszabályban meghatározott időtartamot. A jogalkotó eredeti célkitűzésének az felel meg, ha az együtt lakás jogszabályban meghatározott időtartama fennállásának vizsgálata során az érdekelt személyek tényleges együtt lakásának tényét nemcsak kizárólag tárgyi, hanem személyi oldaláról nézve is vizsgáljuk, s ennek során a korábbi lakásban fennállott együtt lakás időtartamát is figyelembe vesszük. A korábbi lakásban fennállott együtt lakás időtartamának figyelmen kívül hagyása akkor indokolt, ha a kedvezményezett személy a lakás bérlőjével, annak újabb lakásába nem együtt költözött be, hanem a két lakásban külön-külön fennállott együtt lakás között megszakítás volt. Lehetséges ugyanis, hogy a megszakítás hosszabb időn át fennállott. Minthogy ilyen esetben az állandó együtt lakás jogszabályban meghatározott időtartama nemcsak tárgyi, de személyi vonatkozásban vizsgálva sem állott fenn, ezért ilyen esetben a két lakásban külön-külön fennállott együtt lakás időtartama összeszámításának nincs jogi indoka. A fentiekből látható, hogy az együtt lakás tényének megállapításához nem lehet olyan kimerítő szabályozást adni, amely az életben felmerülő valamennyi, előre nem látható eset megítélését csalhatatlanul biztosítaná. Az ilyen kérdések elbírálásánál a bejelentkezés meglétéből, vagy hiányából kell kiindulni, de figyelembe kell venni az egyéb bizonyított tényeket is. Arra kell törekedni, hogy a lakásügyi hatóság az ügy mikénti eldöntésével az érintett dolgozókat hozzásegítse valóságos jogaik érvényesüléséhez. Ugyanakkor azonban meg kell akadályozni, hogy egyesek nem létező jogviszonyok színlelésével, fenn nem álló tények bizonyításának megkísérlésével őket meg nem illető jogokhoz jussanak. (A T K 1959. évi 20. számában közzétett 8. számú — módosított — elvi állásfoglalás.) D) Egy lakásnak több lakásra történő elcserélése folytán a lakásban lakó albérlő is bérlővé válhat. Az így bérlővé vált személy lakáshasználatbavételi díjat nem köteles fizetni. a) A R. 90. § (1) bekezdésének második mondata kimondja, hogy „egy lakás több lakásra is elcserélhető". Ilyen esetben a Vhr. 80. §-ának (3) bekezdése szerint a lakáscsere-szerződésben fel kell tüntetni, hogy melyik lakásnak ki lesz a bérlője és a lakáscsere-szerződést mindazoknak a személyeknek alá kell írniok, akik a cserét megelőzően bérlők voltak, valamint a csere folytán bérlővé válnak.