Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 4. szám

50 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 4. szám lakor — a lakásbérleti jogviszony kezdetétől fogva, vagy legalább hat hónapja, állandó jelleggel — a lakásban lakott. A R. 81. §-a (1) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy az elhalt bérlő eltartója is folytathatja a lakásbérleti jogviszonyt, ha ,, ... a bérlő halálakor — legalább hat hónapja, állandó jelleggel — a lakásban lakott, . . .". A R. 86. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a bérlő a lakásbérleti jogviszonyról — a vállalati bérlakás és a szolgálati lakás kivételével — a házastársa, egyeneságbeli rokona, örökbefogadott, mostoha és nevelt gyermeke, örökbefogadó, mostoha- és nevelőszülője, továbbá a vele legalább hat hónap óta állandó jelleggel együttlakó testvére és élettársa javára lemondhat. A R. 114. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha a tanácsi bérlakásban a lakásbérleti jogviszony megszűnése után olyan jóhiszemű személy maradt vissza jogcím nélkül, aki abban a bérlővel legalább öt éve együtt lakott és az a lakásigénye mértékének alsó határát nem haladja meg, a lakásügyi hatóság köteles a lakást részére — kérelmére — kiutalni. A lakásépítési hozzájárulásról, a lakáshasználatbavételi díjról, továbbá a kedvezményekről szóló 2/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 2. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy 'lakáshasználatbavételi díjat kell fizetni abban az esetben is, ha a tanácsi bérlakásra fennálló lakásbérleti jogviszonyt a bérlő halála esetén, illetőleg lemondás alapján olyan személy folytatja, aki a bérlővel a lakásban nem, vagy egy évnél rövidebb ideig lakott együtt. Az együtt lakás fennállásának megállapítása kérdésében egyes lakásügyi hatóságoknál ellentétes gyakorlat alakult ki. A jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében szükségesnek tartom az alábbiak közlését; a) A hat hónapot, illetőleg az egy évet elérő együtt lakás fennállásának bizonyításával kapcsolatosan a Vhr. 98. §-a abból az alapelvből indul ki, hogy az együtt lakás megállapításának vizsgálatánál elsősorban a személyi igazolvány, azaz a rendőri bejelentés adatait kell figyelembe venni, azonban annak ellenkezője bizonyítható. Az együtt lakás bizonyítása szempontjából általában az állandó lakosként való bejelentés jön tekintetbe. Ideiglenes bejelentés csak kivételes esetben vehető figyelembe, ha a tényleges ottlakás nem vitás, az állandó bejelentkezés elmulasztását pedig valamely jogos érdek biztosítása tette indokolttá (pl. ha házassági bontóper folyamatba tétele esetén az egyik házastárs az anyja lakásába költözik, de ott — a közös lakáshoz való jogainak fenntartása érdekében — csak ideiglenesen jelentkezik be, s anyja később meghal). A bejelentés ideiglenes jellegének igen gyakran az az oka, hogy valakinek a kijelentkezés elmulasztásához fűződhet érdeke, ez az érdek azonban valamely jogellenes cél elérésének palástolásában (pl. lakásátjátszás) áll, amit nem lehet jogvédelemben részesíteni. Az ilyen körülmények között történt ideiglenes bejelentkezést természetesen nem szabad az együtt lakás megállapítása céljából figyelembe venni. b) Az együtt lakásnak a bérlő lakásában, társbérlet esetén a társbérlő részére kiutalt lakrészben kell fennállnia. Nem állapítható meg tehát az együtt lakás akkor, ha a jogelőd a lakás egyik társbérleti lakrészében, a jogutódként jelentkező személy pedig a másik társbérleti lakrészben lakott. A társbérleti lakrész ugyanis — a R. 48. §-ában foglaltakra figyelemmel — jogilag önáll'ó bérleménynek tekintendő. c) Az együtt lakás alatt az egy lakásban, illetőleg lakrészben a mindennapos szóhasználat értelmében vett állandó jellegű együttélést kell érteni. Azt tehát nem szakítja meg az érdekeltek valamelyikének az életben szokásos átmeneti jellegű (üdülés, kórházi ápolás, kiküldetés, rokon látogatás stb.) távolléte. A szokatlanul hosszú távollétnél azonban vizsgálni kell azt, hogy ez nem valamely meg nem engedett cél palástolását szolgálja-e. Ezzel kapcsolatban részletesebben • kell foglalkozni az eltartó és eltartott viszonyával, mert elsősorban ez lehet visszaélések forrása. d) A bérlő eltartásának vállalása — értelemszerűen — csak akkor jogosít a bérleti jogviszony folytatására, ha az eltartási kötelezettséget az eltartó teljesítette is. A jogszabály a bérleti jogviszony folytatásában álló kedvezményt csak azoknak kívánta nyújtani, akik a bérlőt tényleg eltartották. Ellenkező esetben színleges szerződés megkötésével igen egyszerű lenne a bérleti jogviszony folytatásához való jogot biztosítani. Az eltartási szerződéses viszonnyal kapcsolatos együtt lakás esetén az eltartó és az eltartott ténylegesen együtt laknak a bérleményben és az eltartó természetben gondoskodik az eltartott összes szükségleteiről, vagy legalábbis azok túlnyomó részéről. Akár az eltartó, akár az eltartott szokásos távollétének (üdülés, látogatás, kórházi ápolás stb.) idejét nem kell az együtt lakáshoz szükséges hat hónapi időtartamból levonni. Fokozott gondossággal kell azonban elbírálni azokat az eseteket, amikor az egyik fél távolléte már olyan méretű, hogy az együtt lakás ténye vitathatóvá válik, sőt arra van gyanú, hogy a valóságban nem is lakik a kérdéses lakásban, illetőleg lakrészben. Ha pl. az eltartott bérlő az eltartó beköltözésével egyidejűleg kórházba kerül és hat hónap elteltével ott hal meg, vagy ha a kórházat elhagyva, nem a korábbi lakásába tér vissza, hanem másutt lakó rokonához vagy hozzátartozójához költözik, az együtt lakást nem lehet megállapítani. Ha azonban a tényleges együtt lakás hónapokon át