Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 58. szám

1082 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 58. szám riz, Pozsgán, Kajla), Pentezúgban pedig a Polturás és Kincses mocsár. Keleten a Szettyénes és Nyírőlapos nevezetesek, nyugaton pedig a Csattag, Hagymás, Jusztus, Feketerét, Tarhos és a Villongó mocsár. Északon: Mátán a Paperi, Kecskés pusztán pedig a Kunfényes mocsár található. A halastavak nagy része is régi mocsarak helyén épült. A Tisza, a Sárosér, az Árkus, a Hortobágy, a Kadarcs és a Kösely ősi folyómedreiből, morotváiból alakult sekélyvizű szikes laposok, fenekek, erek, zsombékosok szövik át a pusztát. A pusztai erdőfoltok is hozzátartoznak a tájhoz. Részben az ősi erdős sztyep emlékei (az Ohati és a Margitai védett erdők), részben pásztorok ültette U vagy V alakú akácosok a jószág védelmére pl. Papegyházi és Juhosháti erdők). Végül az újabban telepített elegyes erdők (a Borzas és Vajdalaposi erdők). Az erdőfoltok nemcsak táji értékek, de mint ritka gémfajok és védett ragadozómadarak fészkelő és pihenő helyei is fontosak. Míg a foltszerű „kerekerdők" nem zavarják a pusztai tájképet, addig a sorfásítások, mezővédő erdősávok, nemesnyártelepítések nem illeszkednek a tájba. A pusztai táj tartozékai a jellegzetes építmények is. Ezek természetes funkciójuk mellett tájformáló elemei is a Hortobágynak. II. Különleges geomorfológiai képződmény szikes talajtípusokkal A tudományos kutatások megállapítása szerint a Hortobágy egykor részben klimatikus erdőssztyep táj volt, részben pedig ártéri növénytársulások (vizi-mocsári növényzettől a tölgy-szil ligetekig) borították. Az erdőirtások {háborúk, legeltetés), ármentesítések, lecsapolások és az elszikesedés következtében — tehát emberi hatás miatt — másodlagosan vált fátlan füves pusztává. Egyes területeken, főleg a szegély zónában és a halmokon a posztglaciális mogyorókori eredetű szikes és löszpuszta foltjai is fennmaradtak. A puszta felszíni formái, mozaikos felépítése, jellemző szintekre tagozódása a múlt és jelen természeti erőinek munkáját mutatják. Világszerte ismert, főként szikes talajtípusainak (csermozjomOk, csermozjomtípusú szolonyeces réti talajok, szolonyecek, szologyos szolonyecek stb.) tudományos jelentősége rendkívül nagy a talaj genetikai, a talajdegradációs vizsgálatok és a talajjavító kutatások területén. III. Á Hórtobágy-puszta jellegzetes élővilága 1. Növényvilág A tájra régebben jellemző erdős-sztyep reliktumerdőfoltjai a magasabb fekvésű ártéri ligeterdőkben és a szikes puszta határán, ősi morotvazugokban maradtak fenn. Az ohati és margitai sziki tatárjuharos tölgyes (Galatello-Quercetum roboris) mint rendkívül ritka növénytársulás 1950, illetőleg 1960 óta természetvédelmi terület és kiterjedt botanikai, ökológiai tudományos kutatás nemzetközileg értékelt kísérleti tere (IBP., Bioszféra). Jellemző növényei: Acer tatáricum, Galatella punctata, Peucedanum officináié, Doronicum hungaricum, Iris pumila stb. A szikes réteken, szárazabb telkes legelőkön, háborítatlan löszös-homokos hátakon, kunhalmokon is megtalálható ennek a régi erdőssztyep mozaiknak néhány jellemző faja (Agropyron cristatum, Stipa capillata, Andropogon ischaemum, Festuca rupicola, Thalictrum minus, Centaurea solstitialis, Kochia prostrata, Phlomis tuberosa stb.). A szikes puszta mozaikos felépítésű növénytársulásai rendkívül jellegzetesek. Sótűrő, melegkedvelő, keleti és déli eltérjedésű fajok jellemzik. (Pl. a III—IV. osztályú száraz sziken a pontus-pannoniai Pholiurus pannonicus, továbbá a szikes réteken, mocsarakban a Ranunculus polyhyllus, R. lateriflorus.) A szikes tavak emers és submers társulásai (Potamogeton lucens, Trapa, Stratiotes, Nymphoides peltata, Nymphaea alba, Marsilia, Salvinia stb.) a nádasok (főleg Typha angustifolia és Glyceria jellemzik), a szikes rétek (Beckmannion, Agrostidion albae, Alopecuretum), zsombékosok egymást váltják. A vizes területek zöld sávjai, az ürömpuszták szürkés takarói, a kopár vakszik fehér foltjai és a juhcsenkesz gyep sárgás-vörös mezői nemcsak a pusztai flóra kialakulásának törvényszerűségét szemléltetik, hanem a végtelennek tűnő síkon ezek nyújtják a Hortobágy különleges tájélményét és színhatását. A terület ritka, értékes növényei közül a következőket emeljük ki: Magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. hungarica), tatár juhar (Acer tatáricum), réti őszirózsa (Galatella punctata), erdélyi útifű (Plantago Schwarzenbergiana), sziki here (Trifolium angulatum), öldöklő aszat (Cirsium furiens) és debreceni édestorma (Armoracia macrocarpa). 2. Állatvilág a) Vadonélő állatvilág. A gerinctelen fauna kutatása már eddig is sok értékes eredménnyel járt, de még korántsem tudunk áttekintő képet adni, sok a még nem, vagy alig kutatott terület. Az állatok különlegesen alkalmazkodtak a puszta szélsőséges viszonyaihoz. Nagy a keleti-délkeleti, kontinentális, pontusi, balkáni és mediterrán faunaelemek száma. Nevezetesebb fajok: — A szikes tócsák alsórendű rákjai közül a sziki és keleti tócsarák (Branchinecta ferox, B. orientális), a horpadtfejű vízibolha (Daphnia atkinsoni), a széki lebegő kandics (Diaptomus spinosus) és a sokpupú kagylósrák (Olygocypris tuberculatus) érdemelnek említést. — A pókok közül a szongáriai cselőpok [Tro-