Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 41. szám

930 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 41. szám készítő, ellenőrző és összehangoló szervei, amelyek a tanácsok és a lakosság kapcsolataiban, a taná­csok tevékenysége elősegítésében és szakszerűségé­nek növelésében jelentős szerepet töltenek be. A bizottságok feladatait, működésük általános elveit a Tt. és végrehajtásáról szóló 11/1971. (III. 31.) Korm. számú rendelet (továbbiakban: Vhr.), valamint a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnö­kének 30—5/1971. (T K 19.) MT TH számú utasí­tása mellékleteként megjelent Irányelvek a taná­csok szervezeti és működési szabályzata megalko­tásához (továbbiakban: Irányelv) tartalmazzák. II. A megyei szintű bizottságok megalakításának tapasztalatai A fővárosi és a megyei tanácsok alakuló ülésü­kön határoztak bizottságaik létrehozásáról. A bi­zottságok megalakításának tapasztalatai mind a szervezeti tagozódást, mind a bizottságok összeté­telét tekintve jelentős eltéréseket mutatnak, to­vábbá a tanácstörvény egyes rendelkezései mara­déktalanul nem hatályosultak. 1. A fővárosi és a megyei tanácsok létrehoz­ták a jogszabályban kötelezően előírt bizottságo­kat, ideiglenes jelleggel alakítottak további bizott­ságokat. Az ideiglenes jelleget — többek között — két tényező mutatja: egyes megyékben nem a cél­szerű és teljes bizottsági szervezetet hozták létre, pl. Vas megyében csak művelődésügyi, egészség­ügyi és nemzetiségi bizottságot alakítottak, más­részt hét megyében csak a tanácstag bizottsági ta­gokat választották meg és a Szervezeti és Működési Szabályzat (továbbiakban: Szabályzat) megalkotá­sával egyidejűleg kerül majd sor a nem tanácstag bizottsági tagok megválasztására is. 2. A jogszabályban előírt bizottságokat minden megyében létrehozták. Általában öt-hét tagú ügy­rendi és számvizsgáló bizottságot alakítottak. A fő­városi tanács hét tagú ügyrendi és tizenhárom tagú számvizsgáló bizottságot választott. A tervgaz­dasági bizottságok taglétszámát általában tizenöt főben állapították meg, az általánostól eltérő Vas megye, ahol tizenegy tagú, Komárom és Szolnok megyében pedig tizenhét tagú bizottságról dön­töttek. Eltérő a tervgazdasági bizottságokon belül a tanácstagok és a nem tanácstagok aránya: amíg Heves, Komárom és Nógrád megyében helytelenül mindössze két tanácstagot választottak a tervgaz­dasági bizottságba, addig a megyék többségében érvényesítették — helyesen — a tanácstörvény­nek a bizottságok összetételére iránymutató álta­lános elvét. 3. A tanácstörvény alapján a tanácsok népképvi­seleti-önkormányzati jogkörükben maguk döntöt­tek bizottsági szervezetükről. A kialakított bizott­sági szervezet — mint említettük — jelentős elté­réseket mutat. A bizottsági szervezet kialakításá­nál alapvetően két tendencia érvényesült: kilenc megyében három-négy bizottságot, tíz megyében és a fővárosban öt-hét bizottságot hoztak létre a kötelezőeken kívül. A kevésbé tagolt bizottsági szervezetet létrehozó megyékben az egyes bizott­ságok több ágazatot átfogó feladatkörre, a tagol­tabb bizottsági szervezetben a főbb ágazatok sze­rint szervezték a bizottságokat. A szervezeti tagozódás főbb vonásai: — tizenhárom megyében és a fővárosban a mű­velődésügyi és az egészségügyi-szociálpolitikai fel­adatkörre külön bizottságok alakultak; hat megyé­ben a művelődésügyi-egészségügyi, feladatkört összevonták; — tizennégy megyében és a fővárosban alakítot­tak igazgatási és jogi bizottságot; — tizenkét megyében hoztak létre műszaki-kom­munális bizottságot; — hét megyében szerveztek termelési és ellátási bizottságot. A megyei tanácsok a feladatkörök csoportosítá­sának különféle megoldásait választották. így pl. két megyében alakult ipari és szolgáltatási, illetve kereskedelmi és idegenforgalmi bizottság, Heves megye külön szolgáltatási, Komárom megye költ­ségvetési és fejlesztési bizottságot szervezett. Fejér megyében külön-külön bizottságot hoztak létre a termelési és az ellátási feladatokra. A bizottságok általában hét-tizenöt tagból áll­nak. Vas megyében az egészségügyi bizottság öt fős, Szolnok megyében viszont tizenkilenc-huszon­három fős bizottságok alakultak. 4. A Vhr. lehetővé teszi, hogy a tanácselnök­helyettes bizottság elnöki tisztséget töltsön be. A bizottságoknak az ágazaton belüli és az ágazatok közötti, nem tanácsi szektorra is kiterjedő koordi­nációban betöltött újszerű szerepe és a tanácselnök­helyettes meghatározott tevékenységi területet át­fogó feladata szükségképpen igényli a tanácselnök­helyettesnek a bizottság elnökévé történő megvá­lasztását. Erre azonban a kívánatosnál kevesebb esetben került sor. A megyei szintű tanácsok saját elhatározásából megalakított 95 bizottság közül 37 bizottság elnöki tisztségét tölti be tanácselnök-helyettes. A szerve­zeti megoldás szükségességét és előnyeit több megyében nem ismerték fel: Békés, Csongrád, Fe­jér, Heves, Komárom megyében a tervgazdasági bizottságon kívül más bizottság elnöki tisztségét nem tölti be tanácselnök-helyettes. Néhány helyen egy tanácselnök-helyettes több bizottság elnöke is. 5. Több megyében megalakították a megyei ta­nácstagok járási (egyes megyékben városi) csoport­jait is a törvény végrehajtása keretében [68. § (1)— (2) bek.] meghatározott célra. 6. A bizottságok korábbinál kedvezőbb összeté­tele az alapja annak, hogy hatékonyan lássák el kiszélesedett, tartalmában gazdagodott, sok vonat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom