Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 10. szám

284 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 10. szám annak jóváhagyását írják elő, holott a vállalati szakszervezeti szerv csak a 20. § (2) bekezdésében felsorolt juttatások felhasználásáról dönthet. 6. Helytelen a kollektív szerződésben a részesedési alap képzésének leírása. | A közvetlen anyagi ösztönzésre szolgáló rész i felosztása [R. 19—22. §] 1. A kollektív szerződésben szabályozni kell a közvetlen anyagi ösztönzésre szolgáló rész — felhasználásának elveit, i — felhasználásának rendszerét. A közvetlen anyagi ösztönzésre biztosított rész felhasználására vonatkozóan a kollektív szerződésben rögzíteni kell, hogy erre a célra rendelkezésre álló összegeket milyen feladatcsoportok (pl. önköltség csökkentés, termelékenység-növelés, műszaki fejlesztés, export-gazdaságosság fokozása, a munkakörülmények és a baleseti helyzet javítása) teljesítésének anyagi ösztönzésére milyen elvek szerint és az R. 19. §-ának (1) bekezdésében felsorolt milyen formák alkalmazásával fogják felhasználni. a) Nem helyes, ha a kollektív szerződés közvetlen anyagi ösztönzést szolgáló juttatásokat a jogszabályban előírtnál mélyebben részletezi, mert az éppen az igényekhez igazodó, rugalmas felhasználást akadályozhatja. Ehelyett azt célszerű kimondani, hogy milyen elvek szerint kell felhasználni a különböző formákban megjelenő kifizetéseket, illetve, hogy az adott évben elsősorban mi'yen feladatokra kell ösztönözni. b) Az ösztönzés hatékonyságának növelésére az év végi részesedésnél eredményesebben felhasználható az évközi premizálás és jutalmazás. Ezért célszerű, ha ezt a munkásoknál és az alkalmazottaknál egyaránt alkalmazzák. Célszerű az egy alkalommal, egy személynek adható minimális összeg meghatározása. Ezzel is elősegíthető a jutalmak és prémiumösszegek koncentrálása a legfőbb feladatokra, illetve a teljesített feladatok alapján a legérdemesebb személyekre. 2. A kollektív szerződés szabályozhatja a R. 19. § (1) bekezdésének a)—d) pontjában foglalt juttatásoknak a vállalat nagyobb egységei közötti felosztásának rendszerét. a) A részesedési alap közvetlen anyagi ösztönzésre szolgáló részének a nagyobb egységek közötti felosztásához szükséges előfeltételek akkor állnak fenn, ha az egységek munkájának eredménye számviteli eszközökkel, vagy más, az egység munkáját jól jellemző mutatók segítségével mérhető és összehasonlítható. b) A részesedési alap közvetlen anyagi ösztönzési-e szolgáló részének felosztása esetén is helyes központi keretet képezni, figyelembevéve azt, hogy a vállalaton belüli egységek jelentősége és lehetőségei a részesedés képzésében eltérőek lehetnek. A központi keret felhasználható az indokolatlan aránytalanságok feloldására. Ezen kívül a központi keret hatékonyan használható fel egyes súlyponti feladatok teljesítésének fokozott anyagi ösztönzésére. c) Kisebb vállalatoknál hatékonyabb, ha a közvetlen anyagi ösztönzésre szolgáló keretet — az egységekre való felosztás nélkül — központilag kezelik, mert az így hatékonyabban használható fel. 3. Célszerű, ha megteremtik a közvetlen anyagi ösztönzés céljaira szolgáló keretek vállalati egységek közötti felosztása feltételeit. Minden esetben törekedni kell arra, hogy az eredményekhez való hozzájárulás az egységek szintjén mérhető legyen. Ahol a mérési lehetőségek még nincsenek meg, elsősorban ezeket kell megteremteni, ha a tevékenység jellege egyáltalán módot ad arra. Amikor már a mérési feltételeket biztosították, ezek felhasználásával kell kialakítani az egységek közötti elosztás módszerét. 4. Általában célszerű elkerülni a kereteknek kizárólag az eredményekhez való hozzájárulás szerinti felosztását. Lehetnek ugyanis a vállalatoknak olyan egységei, amelyek a tárgyévi nyereség létrehozása szempontjából nem jelentősek, viszont a távlati feladatok megalapozását jelentős mértékben befolyásolják és éppen ezért nem „nyereségtermelők", hanem „nyereségfogyasztók". Nem lenne helyes, ha ezek az egységek emiatt a személyi jövedelmek szempontjából, hátrányos helyzetbe kerülnének. Az eredmény arányos elosztását célszerű a bérarányos elosztással kombinálni úgy, hogy a részesedési alap egy bizonyos hányadát az eredményhez való hozzájárulás arányai szerint osztják fel, egy másik részét pedig az egységek bértömegének arányai szerint. Az egyéb részek felosztása [R. 19—20. §] 1. A kollektív szerződésben szabályozni kell a meghatározott rendeltetésű pénzbeni és a nem pénzbeni juttatásokra vonatkozó részek belső arányait vagy az egyes tételek összegét. 2. A meghatározott rendeltetésű pénzbeni juttatások közül a tanulmányi ösztöndíjra és a lakásépítő akció tekintetében átvállalt dolgozói hozzájárulásra, vagy annak megelőlegezésére fordítandó összegek meghatározása során fokozottan figyelemmel kell lenni a vállalat munkaerő utánpótlási igényeinek kielégítésére. 3. a) A szociális, kulturális és sportcélok támogatását egy összegben összevontan kell meghatározni. Ez az összeg magában foglalja az üdültetés vállalati támogatását is. A segély összege vi-