Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 9. szám

9. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 257 kell. Ugyanez áll az előbb kifejtettek szerint a jogszabály jellegű kollektív szerződésekre is. Jogbizonytalanságra vezetne ezzel ellentétes minden olyan állásfoglalás, mely kimondaná, hogy a vállalat dolgozóira a munkaviszony létrejöttének időpontjától függően eltérő szabályokat kell alkalmazni. Pl. a régi áruházi eladók más áruházba csak áthelyezhetők lennének és a szükséges munkaerő mozgatás csak a kollektív szerződés hatálybalépése után felvett új dolgozók esetében valósulhatna meg. A kollektív szerződés megkötésére vonatkozó szabályok, különösen az Mt. 10. §, valamint a 13. § (1) bekezdése, megfelelő jogi garanciát tartalmaznak a dolgozói érdekek biztosítására. Az Mt. V. 5. § rendelkezései szerint a szakszervezet, mint a dolgozók képviseleti és érdekvédelmi szerve [Mt. 11. § (1) bekezdés], részt vesz a kollektív szerződés tervezetének előkészítésében, megvitatásában és megkötésében. Ennek során gondoskodik az egyéni és társadalmi érdekek összhangjának biztosításáról. Adott esetben arról, hogy a vállalat dolgozóit — a munkábalépés napjától, illetve a munkaszerződéstől függetlenül — bizonyos kérdésekben azonos jogok és kötelezettségek illessék meg. Ezért nem törvénysértő, ha a kollektív szerződés indokolt esetben, a dolgozók bizonyos csoportjára az egyedi munkaszerződéstől függetlenül meghatározza, hogy alkalmaztatásuk írásbafoglalás nélkül is változó munkahelyre szól. A kollektív szerződés rendelkezései tehát — a jogszabály által meghatározott körben és keretek között — kihatnak a hatálybalépés idején már fennállott munkaviszonyokra is. (A Munkaügyi Minisztérium Munkajogi önálló Osztályával összhangban kialakított állásfoglalás.) Polgári jogi felügyelet 9. A keresetveszteség (jövedelemkiesés) szempontjából csak a jogszerűen elért jövedelem vehető számításba. A Ptké. 59. §-ának (1) bekezdése szerint a balesetet szenvedett személy keresetveszteségét (jövedelemkiesését) általában a balesetet megelőző egy évben elért rendszeres kereset (jövedelem) havi átlaga alapján kell meghatározni. Többször előfordult, hogy a károsult a balesetet megelőzően ipari jogosítványhoz kötött kereső foglalkozást folytatott (pl. fuvarozást) anélkül, hogy megfelelő iparjogosítvánnyal rendelkezett volna. A Ptké. említett rendelkezéséhez képest vitás volt, hogy ezekben az esetekben milyen módon kell megállapítani a károsult által a balesetet megelőző egy évben elért rendszeres jövedelem összegét. A helyes álláspont szerint a jövedelemkiesás szempontjából csak a jogszerűén elért jövedelem vehető számításba. A károsult baleset előtti átlagjövedelmének megállapításánál tehát figyelmen kívül kell hagyni a jogellenesen (pl. jogellenes fuvarozással) szerzett jövedelmet és általában abból a jövedelemből kell kiindulni, amelyet a károsult a kérdéses időszakban alkalmi munkával elérhetett. Ez a jövedelem pedig rendszerint a baleset idején szokásos helyi napszámbér figyelembevételével határozható meg. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta. (P. törv. I. 20.864/1970/2. számú határozat.) 10. Hatáskör a jogerősen kiszabott munkajogi kártérítés részbeni vagy teljes elengedésére. Az Mt. 61. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozóval szemben kártérítés kiszabására a vállalat jogosult. Ennek során a kártérítést a jogszabály szerint kiszabható mértéknél alacsonyabb összegben is megállapíthatja, illetőleg annak kiszabását mellőzheti is, ha az eset összes körülményei kellően indokolják és az a társadalmi tulajdon megóvására irányuló nevelés érdekeit nem sérti. Az idézett jogszabály helyes alkalmazását illetően a gyakorlatban vita merült fel abban a kérdésben, hogy a vállalat (igazgató) jogosult-e a dolgozóval szemben — akár jogerős büntetőbírósági határozattal — kiszabott kártérítés részbeni vagy teljes elengedésére, illetőleg a jogerős határozat végrehajtásának mellőzésére. A helyes álláspont szerint a munkajogi kártérítési igény érvényesítésére, illetve mérséklésére egyébként jogkörrel rendelkező vállalat arra is jogosult, hogy a szóban levő követelést — vagy annak egy részét — elengedje. Ez folyik a vállalatok gazdálkodásában az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével bekövetkezett változásból. Ha a vállalat a követelés elengedése mellett döntött, ezt indokolt határozatba kell foglalnia és ezen túlmenően a vállalatnak a zárszámadásában is meg kell indokolnia, hogy az elengedésre milyen okokra tekintettel került sor. Mindez természetesen nem érinti a vállalat igazgatójának az általa hozott döntésekért fennálló általános felelősségét. Ezt az álláspontot — 5.969/1970. számú, az Igazságügyi Minisztériummal és a Pénzügyminisztériummal egyetértésben kialakított állásfogalásában — a Munkaügyi Minisztérium is elfogadta. 11. A mezőgazdasági nagyüzem forgalmi adójának megállapításánál a szolgáltatás teljesítéséhez a megrendelő részéről adott anyag értéke nem vehető figyelembe. A mezőgazdasági nagyüzemek forgalmi adójáról és árkiegészítéséről szóló 38/1967. (XII. 29.) PM számú rendelet 4. §-ának alkalmazása terén a gyakorlat nem egységes. A rendelet 4. §-ának (1) bekezdése szerint a forgalmiadó alapja az adóköteles értékesítés, illetőleg szolgáltatás ellenértéke. A 4. § (4) bekezdése alapján — szolgáitatás esetén — a munkadíjon kívül a szolgáltatás elvégzésénél felhasznált (vásárolt) anyagok értékét is számításba kell venni. A gyakorlatban előfordult e jogszabályi rendelkezésnek olyan értelmezése, hogy a forgalmiadó kivetésénél a szolgáltatás teljesítéséhez a megrendelő által adott anyag értékét is figyelembe kell venni. Adott ügyben pl. egy mezőgazdasági termelőszövetkezet a tagjai részére végzett építési (kivitelezési) munkát. A pénzügyi hatóság a forgalmiadó megállapításánál a tagok (építtetők) által adott és beépítésre került építési anyagok értékét is számításba vette és a termelőszövetkezet adófizetési kötelezettségét ezen összegek után is megállapította. A határozat hatályon kívül helyezése iránti keresetet a bíróság mindkét fokon elutasította, lényegében azzal az indokkal, hogy az adógazdálkodás elveibe ütköznék, ha az építtető által rendelkezésre bocsátott anyag értéke kiesnék az adófizetési kötelezettség alól. Ez az álláspont a jogszabály téves értelmezésén alapul. A 38 1967. (XII. 29.) PM számú rendelet 4. §-a (4) bekezdésének helyes értelmezése szerint a forgalmiadé alapjaként — a munkadíjon kívül — a szogáltatás elvégzésénél felhasznált, a szolgáltatást végző mezőgazdasági nagyüzem által vásárolt anyagok értékét kell számításba venni. Az adott esetben az építési anyagot nem a termelőszövetkezet szerezte be, hanem az építtető termelőszövetkezeti tagok vették és adták át beépítésre a termelőszövetkezetnek. A hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből egyértelműen következik, hogy a szolgáltatás teljesítéséhez a megrendelők által adott anyagok értéke után a szolgáltatást végző nem köteles forgalmiadót fizetni.