Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 9. szám

258 TANÁCSOK KÖZLÖNYE A fenti állásponttal a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett. (P. törv. Hl. 21.020/1970. számú határozat.) 12. A termelőszövetkezet tagjától külön élő házastárs tulajdonában volt föld a FTT. 4. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a termelőszövetkezet tulajdonába kerül, ezért a különélő házastárs hagyatékába csupán az ingatlan megváltási ára tartozik. A földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztéséről szóló 1967. évi IV. tv. (továbbiakban: FTT) 3. §-ának (1) bekezdése szerint a kívülállók tulajdonában levő olyan földek, amelyek a törvény hatálybalépésekor termelőszövetkezet használatában vannak, megváltás ellenében a termelőszövetkezet tulajdonába kerülnek. Az FTT 3. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint viszont nem kerül az (1) bekezdés alapján termelőszövetkezeti tulajdonba az a föld, amely a termelőszövetkezet tagjával együttélő házastárs (élettárs), valamint a tag özvegye tulajdonában van. A FTT 3. §-a (3) bekezdésének a) pontja csak az együttélő házastárs tulajdonában álló mezőgazdasági ingatlanra tartalmaz a 3. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérő rendelkezést. Pia tehát a hagyatéki iratokból az állapítható meg, hogy a túlélő házastársnak az örökhagyóval fennállott házastársi életközössége a halál bekövetkezését megelőzően és az FTT hatálybalépését követően szakadt meg véglegesen, figyelemmel kell lenni arra, hogy az örökhagyó tulajdonában volt és a termelőszövetkezet használatában álló földek — a FTT 4. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében — a jogszabály hatálybalépését követően és az életközösség megszakadásának időpontjára visszaható hatállyal megváltás ellenében a termelőszövetkezet tulajdonába kerültek. Az örökhagyó halálának időpontjában tehát az említett mezőgazdasági ingatlanok már nem voltak az örökhagyó tulajdonában, így azokat hagyatékként átadni nem is lehet. A közjegyző a fentiekre tekintettel akkor jár el helyesen, ha a 6/1958. (Vll. 4.) IM számú rendelet 50. és 51. §-aiban foglalt rendelkezések szerint a hagyaték átadása kérdésében a tényállást hivatalból állapítja meg. Ennek során — a fentiek ismertetése mellett — a járási földhivatalt kell megkeresnie annak közlése végett, hogy a ^ termelőszövetkezet használatában álló ingatlanokra nézve — a házastársi életközösség megszakadására tekintettel — hozott-e már a FTT 4. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak alapján határozatot, s ebben az ingatlan megváltási árát milyen összegben állapította meg. Hagyatékként ugyanis — a jogszabály fenti rendelkezéseire tekintettel — csak az említett ingatlanok megváltási ára adható át. Ezzel az állásfoglalással a Legfelsőbb Bíróság Is egyetértett. (P. törv. II. 21.091/1970. számú határozat.) Fenti álláspont értelemszerűen a FTT 3. §-ának (3) bekezdésében felsorolt egyéb kizáró okok megszűnése esetére is vonatkozik. 13. Ha a mezőgazdasági termelőszövetkezet nőtagjának a gyermekgondozási segély folyósítása idején újabb gyermeke születik, a segélyezés idejét a szülési segélyre való jogosultság szempontjából közös munkában töltött időként kell figyelembe venni. A szülési segélyre való jogosultságot a termelőszövetkezet vezetősége állapítja meg és a segélyt az önsegélyezés keretében a termelőszövetkezet — az erre vonatkozó külön rendelkezések alapján — maga fizeti. E rendelkezések szem előtt tartásával kell vizsgálni, hogy jár-e szülési segély a termelőszövetkezettől annak a tagnak, aki a korábbi szülés alapján még gyermekgondozási segélyben részesül és a segély folyósításának ideje alatt a termelőszövetkezet közös munkájában nem vett részt. A 6/1967. (X. 24.) MÉM számú rendelet (továbbiakban: Vhr.) 149. §-ának (2) bekezdése a szülési segélyre való jogosultság megállapításához szükséges — munkatelje9. szám sítményként számításba vehető — időtartamok között a gyermekgondozási segélyezés idejét nem említi. E felsorolás azonban nem kimerítő, ezért abból nem következtethető, hogy azt az időt, amely alatt az anya gyermekgondozási segélyben részesült, a szülési segélyre való jogosultság szempontjából ne lehetne közös munkában töltött időként figyelembe venni. Az említett rendelkezést ugyanis — a gyermekgondozási és szülési segély rendeltetését is szem előtt tartva — az Alkotmánnyal és a termelőszövetkezeti tagok jogairól és kötelezettségeiről szóló — jogszabályok rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni. Az Alkotmány 50. §-a előírja a szülő nő érdekeinek fokozott védelmét. A 2/1969. (IV. 1.) SZOT Szabályzat 3. §-a szerint a termelőszövetkezeti tag részére járó anyasági segélyre való jogosultság megállapításánál azt a napot, amelyre gyermekgondozási segélyt folyósítottak, közös munkában eltöltött napnak kell tekinteni. Hasonló rendelkezést tartalmaz az 1/19Ű7. (II. 26.) MÉM számú rendelet 1. §-a (1) bekezdésének a 40/1968. (XI. 16.) MÉM számú rendelet 1. §-ában megállapított g) pontja is a gyermekgondozási segélyre való jogosultsággal kapcsolatban. A 35/1967. (X. 11.) Korm. számú rendelet 93. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint pedig nem köteles a közös munkában részt venni a termelőszövetkezet tagja, ha gyermekgondozási segélyben részesül. Az idézett jogszabályi rendelkezésekből határozottan kitűnik a jogalkotónak az a szándéka, hogy a termelőszövetkezeti tagot megillető különféle szolgáltatásokra való jogosultság elbírálásánál a gyermekgondozási segélyben való részesülés idejét közös munkában eltöltött időként kell figyelembe venni. A gyermekgondozási segélyben való részesülés a szülési segélyre való jogosultság szempontjából sem eshet más megítélés alá. A jogszabályalkotó szándékával nyilvánvaló ellentétben áll az olyan értelmezés, amely szerint az ismételten szülő nő azért nem részesülhet szülési segélyben, mert a korábban született gyermeke után gyermekgondozási segélyt kap. Az ilyen értelmezés a termelőszövetkezet tagját hátrányos helyzetbe hozná a termelőszövetkezettel munkaviszonyban álló nővel szemben. A kifejtettekből következik, hogy ha a mezőgazdasági termelőszövetkezet tagjának a gyermekgondozási segély folyósítása idején újabb gyermeke születik, a segélyezés idejét a szülési segélyre való jogosultság szempontjából közös munkában töltött időként kell figyelembe venni. Ezzel az állásfoglalással a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett. (P. törv. I. 21.093/1970. számú határozat.) (Az állásfoglalásokat az Ügyészségi Közlöny 1971. évi 2. száma közli.) Országos vásárok jegyzéke Március 4., csütörtök Celldömölk (Vas) oák, Encs (Borsod) oák, Keszthely (Veszprém) oák, Mélykút (Bács) oák, Ónod (Borsod) oák, Söjtör (Zala) ok, Szany (Győr) oák, Szerencs (Borsod) oák, Vésztő (Békés) oá, Zalakomár (Zala) oá.