Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 58. szám

58. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1187 (3) Az adómentes életkor betöltését és a főfoglalkozást személyi igazolvánnyal, a munkaképességcsökkenést az egészségügyi miniszter által szervezett orvosi bizottság szakvéleményével, az alkalmazott és a társ hiányát pedig az érdekképviselet, illetőleg a telephely [Vhr. 25. § (1) bek.] szerinti községi, nagyközségi szakigazgatási szerv, a városi — fővárosi kerületi — tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szerve, megyei városban a kerületi hivatal útján kell igazolni. (4) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően — az egyéb feltételek fennállása esetén — egy alkalmazott foglalkoztatása mellett is megilleti az adómentesség a) a 100°/o-os csökkent munkaképességű személyt; b) a képesítéshez kötött ipart, illetőleg magánkereskedelmet özvegyi jogon folytató személyt, ha az alkalmazottat a saját képesítésének hiánya miatt foglalkoztatja. (5) Az R. alkalmazásában nem számít alkalmazottnak az a személy, akinek foglalkoztatása után a Vhr. 59. §-a alapján külön általános jövedelemadót nem kell fizetni. (6) Az R. 2. §-a (1) bekezdésének e) 1. pontjában megjelölt személyt az adómentesség 65., illetőleg 60. életéve betöltését, vagy 100°0-os csökkent munkaképessége megállapítását követő hónap 1. napjától kezdődően elért jövedelme után illeti meg. (Mentes az általános jövedelemadó alól:) 2. az 5000-nél kisebb lélekszámú községekben, valamint más község, illetőleg város ellátatlan területén szolgáltató- vagy javítóipari tevékenységet kezdő és a lakosság részére dolgozó kisiparos és magánkereskedő, tevékenységének megkezdését követő két év alatt elért egyébként adóköteles jövedelme, ha az évi 48 000 forintot nem haladja meg; Vhr. 15. §, (1) A szolgáltató- és javítóiparost, valamint a magánkereskedőt — az egyéb feltételek mellett — akikor illeti meg a kétéves adómentesség, ha tevékenységét ipar jogosítvány alapján, telephely (műhely, üzlet) létesítésével kezdi meg, valamint helyben folytatja és a közülettől [Vhr. 52. § (1) bek.] származó bevétele az évi összes bevételének 30%-át nem haladja meg. (2) Az 5000-nél kisebb lélekszámú községben telephellyel rendelkező szolgáltató- és javítóiparost nem zárja ki az adómentességből az, ha tevékenységét működési területén levő hasonló lélekszámú községedben is gyakorolja. (3) Az R. alkalmazásában a község lélekszámát a hivatalos statisztikai adatok alapján kell figyelembe venni. A közös tanácsú községeknél a lélekszámot községenként külön-külön kell megállapítani. Az ellátatlan területet pedig a helységre illetékes ipari, illetőleg kereskedelmi szakigazgatási szerv [Vhr. 14 § (3) bek.] határozza meg. (4) Az R. alkalmazásában iparjogosítvány ai iparigazolvány, illetőleg az iparengedély, a kisipari működési engedély, a háziipari értesítés, a vándoripari engedély és a mutatványos engedélye. (5) Ugyanazt a szolgáltató- és javítóiparost, valamint a magánkereskedőt az adómentességet biztosító tevékenysége után a szakmailag meghatározott működési területén csak egy alkalommal illeti meg a kétéves adómentesség. Nem illeti meg tehát az adómentesség azt a szolgáltató- és javítóiparost, valamint magánkereskedőt, aki tevékenységét működési területén 1960. július hó 1. napját követően megszüntette és újból kezdi. Nem illeti meg az adómentesség azt a személyt sem, aki tevékenységét alkalmi (idény) jelleggel kezdi meg, illetőleg folytatja. (6) Az adómentesség szempontjából nem tekinthető új iparkezdésnek az, amikor a szolgáltató- és javítóiparos vagy magánkereskedő korábban már működési területén gyakorolt iparát házastársa özvegyi jogon, vagy családtagja saját jogán tovább folytatja. (7) Az ipar szüneteltetése nem szakítja meg a kétéves adómentesség időtartamát, kivéve az igazolt tartós betegség és a katonai szolgálat idejét, ha ez alatt a tevékenységet valóban nem gyakorolják. (8) Ha a szolgáltató- és javítóiparos vagy magánkereskedő a kétéves adómentesség lejárta előtt, vagy ezt követően két éven belül tevékenységét elfogadható indok (egészségi állapot megromlása, gazdasági lehetetlenülés stb.) nélkül megszünteti, az adómentesség ideje alatt elért jövedelme után is adóznia kell. (9) Az R. 2- §-a (1) bekezdésének e) 2. pontjában szereplő adómentesség nem érinti az alkalmazott foglalkoztatása után az R. 1. §-ának (2) bekezdésében meghatározott adófizetési kötelezettséget. Vhr. 16. §. Az R. 2. §-a (1) bekezdésének e) 1. és 2. pontjában meghatározott adómentességre vonatkozó igényt a Vhr. 25. §-ának (1) és (3) bekezdésében megjelölt módon, időben és helyen bejelenteni, valamint igazolni kell. (Mentes az általános jövedelemadó alól:) f) 1. az állami biztosítási szerződésből származó térítés, valamint a takarékbetét kamatjövedelme; Vhr. 17. §. Az állami biztosításból eredő szolgáltatást akkor sem lehet adóztatni, ha azt a szerződést kötő más — a kárban részes kedvezményezett — részére fizeti ki.