Tanácsok közlönye, 1970 (18. évfolyam, 1-57. szám)

1970 / 23. szám

'494 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 23. szám munkájuk után élvezett személyi jövedelmen (alapmunkadíj plusz kiegészítő részesedés plusz prémium, illetve alkalmazottak esetében alapmunkabér, kiegészítő munkabér, prémium) felül megilleti. 7. Javasoljuk és indokoltnak tartjuk, hogy az állami és társadalmi szervek, valamint a szövetkezetek testületi szervei a termelőszövetkezeti vezetők, tisztségviselők és szakemberek kitüntetési javaslatánál mindenkor értékeljék és vegyék figyelembe a háztáji gazdaságban végzett tevékenységet, illetve e tevékenység kizárólagosan is alapul szolgálhat a kitüntetésükre. 8. A termelőszövetkezeti vezetők és szakemberek minősítésénél a közös gazdaság munkáiban végzett tevékenységgel együttesen kell értékelni a háztáji gazdálkodás fejlesztésében elért eredményeket és kiemelten kell figyelembe venni a közös és a háztáji állatállomány növelése érdekében végzett munkájukat. 9. A háztáji gazdálkodás szakirányításával megbízott, illetőleg az e feladat ellátására függetlenített szakemberek részére a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben az egyéb szakemberekre irányadó szabályok szerint [10/1967. (XII. 27.) MÉM számú rendelet] van mód állami támogatás nyújtására. A mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő tevékenységének lakossági célra történő szélesebb körű felhasználása (A MÉM Szövetkezeti Főosztály közleménye) A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány az 1038/1969. (X. 12.) Korm. számú határozatában intézkedett a lakossági ipari-, kereskedelmi- és áruszállítási szolgáltatások fejlesztéséről. Ezt szükségessé tette a lakosság életszínvonalának emelkedéséből következően a tartós fogyasztási cikkek széles körű elterjedése. Megnőtt mind a falusi, mind a városi lakosság kulturált szolgáltatási igénye. Szükséges, hogy a szolgáltatásokból az állami, szövetkezeti ipari-, kereskedelmi- és szolgáltató vállalatokon, a magánkisiparosokon túl a jelentős ipari, építőipari és szállítási kapacitással rendelkező mezőgazdasági nagyüzemek (mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezetek, mezőgazdasági szakszövetkezetek, ezek társulásai, valamint az állami gazdaságok) is részt vállaljanak. Különösen fennáll ennek a lehetősége azokban a mezőgazdasági nagyüzemekben, ahol már most meg vannak a különböző szolgáltatások feltételei (műhelykapacitás, munkaerő, felszerelés stb.). A mezőgazdasági nagyüzemek ipari részlegei elsősorban a hagyományos (asztalos, lakatos, kovács, stb.) szakmákban szervezzék meg a szolgáltatást. Mezőgazdasági termelőszövetkezetek, gépjavító vállalatok s állami gazdaságok gépjavító műhelyei, a lakosság gépiárműjavítási és egyéb gépjavítási igényeinek kielégítését segíthetik, ha ehhez megfelelő feltételeket tudnak biztosítani (helyiség, szakmunkaerő, speciális berendezések, felszerelések, gépek stb.). Amennyiben a mezőgazdasági nagyüzemek az igényelt szolgáltatások ellátásához megfelelő felkészültséggel nem rendelkeznek, célszerű, ha kisipari termelőszövetkezetekkel, általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetekkel, tanácsi vállalatokkal különféle szerződéses formák útján együttműködésre lépnek. A termelőszövetkezetek egymás között, valamint általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetekkel, kisipari szövetkezetekkel egyszerűbb gazdasági együttműködést, közös vállalkozást, szövetkezeti közös vállalatot hozhatnak létre [1030/1969. (VIII. 17.) Korm. számú határozat]. A 11/1967. (V. 13.) Korm. számú rendelet értelmében állami vállalatokkal is van lehetőség társulás létrehozására. A különböző szövetkezeti szektorok együttműködése jó módszer a jelentkező szolgáltatási igények kielégítésére. A mezőgazdasági nagyüzemek ilyen kooperáció keretében vállalkozhatnak pl.: — ipari javításoknál részmunkák elvégzésére, — különböző alkatrészek, esetleg berendezések előállítására, — ruházati, elektromos és híradástechnikai cikkek javítására, ezek javítás előtti összegyűjtésére és beszállítására, — a fuvarozási igények összegyűjtésére, ütemezésére, lebonyolítására, — használaton kívüli épületek, műhelyek hasznosítására, — karbantartó szervezetek (brigádok) kialakítására és fenntartására, — szervezett kölcsönzőhálózat telepítésére, — szolgáltató létesítmények közös üzemelésére. Az együttműködés egyik formája lehet az átmenetileg nem foglalkoztatható termelőszövetkezeti tagok meghatározott időre történő átengedése, szolgáltató tevékenységet folytató vállalatok, szövetkezetek részére. Ennek szabályait az 5/1969. (VIII. 23.) MüM—MÉM számú rendelet tartalmazza. A javító, szolgáltató tevékenységet helyben rendelkezésre álló más állami vagy szövetkezeti szektorban nem foglalkoztatott szakemberek bevonásával kell megoldani. A lakossági javítási, szolgáltatási tevékenység fejlődését különböző pénzügyi intézkedések is elősegítik. A nyereségadózásról és a vállalati érdekeltségi alapok képzéséről szóló 36/1989. (XII. 24.) PM számú rendelet szerint a javítási-, szolgáltatási tevékenységet végző állami gazdaságok és gépjavító vállalatok az F.nyereségrész után 30%-os kedvezményes adókulccsal adóznak. A 3/1970. (I. 17.) PM számú rendelet pedig az eszközlekötési járuléknak a fejlesztési alap növelésére történő visszatartásának lehetőségét biztosítja, e tevékenységből származó árbevétel arányában. A szolgáltatási tevékenység szélesítését mozdítja elő a 9/1970. (III. 5.) PM számú rendelet, amely szerint a mezőgazdasági nagyüzemek a lakosság részére végzett szolgáltatásait mentesítette a forgalmiadó fizetése alól. E lakossági javítási, szolgál-