Tanácsok közlönye, 1970 (18. évfolyam, 1-57. szám)

1970 / 18. szám

414 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 18. szám lagkeresetet kell-e figyelembe venni akkor, ha a dolgozó a sérelemből eredő munkaképességcsökkenése folytán rokkantsági nyugállományba kerül és emiatt elesik keresetétől. A dolgozó egészsége, vagy testi épsége sérelméből eredő károk megtérítéséről szóló, a 4/1967. (VI. 8.) MüM. számú rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM. számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdése értelmében elmaradt jövedelemként azt a kárt kell megtéríteni, amely a dolgozót azáltal éri, hogy a sérelemből származó munkaképtelensége, illetőleg munkaképességcsökkenése miatt elesik keresetétől, illetőleg a sérelem előtti keresetét nem éri el. Ha a dolgozó kára arra vezethető vissza, hogy a sérelemből eredő munkaképességcsökkenése és ezzel kapcsolatos rokkantsági nyugállományba helyezése miatt elesik keresetétől, a rokkantsági nyugállományba kerüléssel kapcsolatos sérelem anyagilag nem a baleset bekövetkezésének időpontjában, hanem akkor keletkezik, és csak akkor szolgálhat kártérítési kötelezettség alapjául, amikor a dolgozó munkaképességcsökkenése eléri a rokkantsági nyugellátás megállapításához szükséges mértéket és ennek folytán tényleges keresetveszteséget szenved. Minthogy a dolgozó a rokkantsági nyugállományba helyezésekor az ezt az időpontot megelőzően elért magasabb átlagkeresetétől esik el, nem pedig attól a keresettől, amelyet esetleg évekkel korábban, a baleset előtt szerzett meg, az e címen érvényesített járadékigényt nem a baleset előtti alacsonyabb, hanem a nyugállományba vonulás előtti magasabb átlagkereset alapulvételével kell elbírálni. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta. (P. törv. III. 21.142/1969/4. számú határozat.) 24. Mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben nem lehet jogvesztő határidőt kikötni a szerződésszegésből eredő kötbérigény érvényesítésére. ! Eltérő a gyakorlat abban a kérdésben, hogy a szerződő felek a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben érvényesen kiköthetnek-e jogvesztő határidőt a szerződésszegésből eredő kötbérigény érvényesítésére. Ismételten előfordult, hogy a bíróság a kötbér iránti keresetet azon a címen utasította el, mert a jogosult késedelmesen közölte kötbérigényét a másik szerződő féllel. Egyes szerződések ugyanis idevonatkozóan olyan feltételt tartalmaznak, hogy az a fél, aki kötbérigényt kíván érvényesíteni, köteles azt az igény megnyíltától számított 30 napon belül a másik féllel közölni; a közlés elmulasztása a kötbérigény elvesztésével jár. Az ilyen ügyek elbírálására az 54/1967. (XII. 17.) Korm. számú rendelet az irányadó. A rendelet azonban a kötbérigény bejelentésének módjáról, határidejéről és az ezekhez fűződő jogkövetkezményekről nem rendelkezik. Ezért — a rendelet 23. §-a értelmében — e kérdésekben a Ptk. XXXVI. fejezetét, valamint a szerződésekre vonatkozó általános rendelkezéseit kell alkalmazni. A bíróságok egy részének álláspontja szerint azonban a módosított Ptk. 412. §-át mégsem lehet alkalmazni, mert a szerződő felek a szerződésben nem az elévülési határidőre, hanem a kötbérigény érvényesítésére, annak határidejére és az ahhoz fűződő jogkövetkezményekre nézve állapodtak meg. Az utóbbi vonatkozásban a felek a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése szerint szabadon állapodhattak meg, így a kötbérigény a szerződésben kikötött jogvesztő határidő eltelte után nem érvényesíthető. Ez az álláspont abban a vonatkozásban téves, hogy a kötbérigény érvényesítésére jogvesztő határidő kikötését lehetségesnek tartja. Az 54/1967. (XII. 17.) Korm. számú rendelet 24 §-ának (1) bekezdése szerint a szerződésszegésre vonatkozó szabályoktól annyiban van helye eltérésnek, amennyiben az egyes rendelkezések ezt kifejezetten megengedik. A rendelet 14—20. §-ában foglalt szabályok viszont nem adnak lehetőséget a kötbérigény érvényesítéséhez jogvesztő határidő kikötésére. A hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján a kötbérigény érvényesítésére az 1987. évi 39. számú tvr-rel módosított Ptk. 412. §-ában foglalt rendelkezés az irányadó. E szerint szerződésszegés esetében a kötbérkövetelés az esedékességtől számított 6 hónap elteltével évül el. A törvény e rendelkezéséhez fűzött miniszteri indokolás értelmében a kötbérkövetelés elévülésére vonatkozó szabály felvétele azt a célt szolgálja, hogy ezt az új szerződésfajtát — belső tartalmát és részletmegoldásait tekintve — a szállítási szerződéshez közelítse, amellyel több rokonvonást mutat. A fenti állásponttal a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett. (P. törv. I. 21.207/1969. számú határozat.) 25. Az állami telkek használati és igénybevételi díja nem tekinthető adónak, illetőleg adójellegű pénzügyi kötelezettségnek, ezért az e tárgyban hozott államigazgatási határozat bíróság előtt nem támadható. A gyakorlatban vitássá vált, hogy az állami telkeket kezelő állami vállalatok, szövetkezeti szervek, stb. által kezelt, illetve használt telkek után a 4/1968. (III. 6.) ÉVM—PM—ÁH. számú együttes rendelet, illetve az ennek helyébe lépett 33/1969. (X. 30.) PM—ÉVM—ÁH. számú együttes rendelet értelmében fizetendő telekhasználati és telekigénybevételi díj adónak, illetve adójellegű pénzügyi kötelezettségnek tekintendő-e, s hogy ehhez képest az ilyen díjakat kiszabó jogerős államigazgatási határozat a bíróság előtt az 1957. évi IV. tv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján a kivetés jogalapja tekintetében meg-