Tanácsok közlönye, 1970 (18. évfolyam, 1-57. szám)
1970 / 18. szám
18. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 415 támadható-e. A bírósások egy része hatáskörük hiányát állapította meg, más bíróságok viszont ezeket a díjakat adójellegű pénzügyi kötelezettségnek minősítették és a megállapítás jogalapját támadó kereseteket érdemben bírálták el. A helyes álláspont a következő: Az állami telkek használati és igénybevételi díját az árszabályozásról szóló 56/1967. (XII. 19.) Korm. számú rendelet alapján 1969. január l-ig az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével egyetértésben kiadott 4/1968. (III. 6.) ÉVM—PM—ÁH. számú együttes rendelet, azt követően pedig a 33/1909. (X. 30.) PM—ÉVM—ÁH. számú együttes rendelet szabályozta. Ez utóbb' rendelet hatálya — az I. § (2) bekezdésben említett kivételektől eltekintve — az állami tulajdonban álló minden földrészletre, állami telekre kiterjed. A 2. § (1) és (3) bekezdése szerint az állami telkekért — a telek birtokbaadását követő év január hó 1. napjától kezdődően — tekintet nélkül arra, hogy azok beépültek-e vagy sem, évenkénti telekhasználati díjat kell fizetni. A 2. § (2) bekezdése sorolja fel a telekhasználati díj fizetésére köteles állami és szövetkezeti szerveket. Az együttes rendelet 7. §-ának (1) bekezdése értelmében a közületi elhelyezési eljárásban az elhelyező hatóság által határidő nélküli használatra kártalanítási kötelezettség nélkül kiutalt állami telekért (telekrészért) egyszeri igénybevételi díjat is kell fizetni. ' Az együttes rendelet 12. §-a kimondja, hogy a telekhasználati díj megállapítása, kezelése és ellenőrzése ügyében az adófizetés helye szerint illetékes elsőfokú adóhatóság jár el, az igénybevételi díj fizetésének kötelezettségét, mértékét és határnapját pedig a 9. § szerint az elhelyező hatóság kiutaló határozatában kell megállapítani. Ez utóbbi határozatot az igénybevételi díj nyilvántartása és behajtása céljából az illetékes adóhatósággal is közölni kell. • A 11. § (1) bekezdése értelmében a telekhasználati díjat a vállalatok eredményük terhére kötelesek elszámolni, a II. § (2) bekezdése pedig felsorolja azokat a pénzügyi forrásokat, amelyekből az igénybevételi díjat kell fedezni. Ugyanezen rendelkezés szerint az igénybevételi díj beruházás esetében a beruházás értékét nem növeli és aktiVálásra nem kerülhet. ; A gazdasági és pénzügyi ellenőrzés rendjéről szóló 40/1967. (X. 13.) Korm. számú rendeletben kapott felhatalmazás alapján kiadott, a vállalatok és szövetkezetek adóigazgatására, költségvetési kapcsolatainak lebonyolítására és pénzügyi revíziójára vonatkozó eljárás szabályait tartalmazó 29/1967. (XII. 15.) PM. számú rendelet 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a rendelet alkalmazása szempontjából — ha jogszabály kivételt nem tesz — a vállalatokra vonatkozóan állammal szembeni pénzügyi kötelezettségnek kell tekinteni az ott egyébként megjelölt adókat, járulékokat, amortizációt, továbbá minden olyan pénzügyi ibtelezettséget, amelyet külön jogszabály e körbe utal. Ugyanennek a rendeletnek a 3. §-a pedig úgy rendelkezik, hogy az állammal szembeni pénzügyi kötelezettségekkel kapcsolatos eljárásban — ideértve a jogorvoslati eljárást is — amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik, az államigazgatási eljárás általános szabályait és a rendeletben megállapított szabályokat kell alkalmazni. E rendelkezések alapján azonban nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a telekigénybevételi és telekhasználati díj fizetésének kötelezettsége tárgyában hozott államigazgatási határozat olyan adójellegű pénzügyi kötelezettséget állapít meg, amely a fizetés jogalapja tekintetében a bíróság előtt megtámadható. Egyfelől ugyanis nem minden, az állammal szemben fennálló pénzügyi kötelezettség tekintendő adónak, illetőleg adójellegíi kötelezettségnek, márpedig csak az adó-, vagy illetékkötelezettséget megállapító határozat támadható meg a kivetés jogalapja tekintetében a bíróság előtt keresettel. Másfelől a 33/1969. (X. 30.) PM—ÉVM—ÁH. számú együttes rendelet 16. §-ából kitűnően a 40/1967. (X. 3.) Korm. számú és a 29/1967. (XII. 15.) PM. számú rendelet rendelkezéseit — így ez utóbbi rendeletnek az eljárási szabályokra vonatkozó 3. §-ában foglaltakat is — a telekhasználati és a telekigénybevételi díjat illetően csak a díj kezelése, ellenőrzése és behajtása, az azokkal kapcsolatos szabálytalanságok tekintetében kell alkalmazni. A telekhasználcti díj és az egyszeri telekigénybevételi díj fizetíse kötelezettségének megállapításával, kivetésével kapcsolatos eljárás rendjén tehát az eljárási szabályok nem irányadók. [A 4/1970. (I. 17.) PM. számú rendelet csupán a 29/1967. (XII. 15.) PM. számú rendelet mellékletét módosította, a fenti rendelkezéseket nem érintette.] Abban a vonatkozásban, hogy valamely kifejezetten adónak nem nyilvánított pénzügyi kötelezettség mikor minősül adójcllegűnek, a Legfelsőbb Bíróság 192. számú polgári kollégiumi állásfoglalása II. fejezetének indokolása abból indult ki, hogy ez három előfeltétel együttes fenn-; állása esetén állapítható meg. Éspedig: 1. a fizetési kötelezettság az állammal szemben álljon fenn, 2. időszakosan visszatérő és 3. ellenszolgáltatás nélküli legyen. Az egyszeri telekigénybevételi díj vonatkozásában azonban 8 három előfeltétel közül kettő, a telekhasználati díj vonatkozásában pedig az egyik előfeltétel hiányzik. Egyik esetben sincs szó ellenszolgáltatás nélküli pénzügyi kötelezettségről. Az árszabályozásról szóló 56/1967. (XII. 19.) Korm. számú rendelet hatálya — amelynek alapján a 4/1968. (III. 6.) ÉVM—PM—ÁH. számú rendelet, majd az ennek helyébe lépő 33/1969. (X. 30.) PM—ÉVM—ÁH. számú együttes rendelet az állami telkek használati és igénybe*
