Tanácsok közlönye, 1970 (18. évfolyam, 1-57. szám)

1970 / 18. szám

18. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 413 ÁLLÁSFOGLALÁSOK Polgári jogi felügyelet 22. A dolgozó átlagkeresetének kiszámítása az üzemi baleset (egyéb egészségromlás) folytán bekövetkezett keresetveszteség összegének megállapításánál. Az Mt. V. 99. §-ának (3) bekezdése értelmében az egészség és testi épség sérelmével kapcsolatban okozott és megtérítési kötelezettség alá eső károk körét, kiszámításuk módját, valamint a felelősség érvényesítésének részletes szabályait a munkaügyi miniszter az igazságügyminiszterrel és — az egészségügyi vonatkozású kérdésekben — az egészségügyi miniszterrel egyetértésben határozza meg. E felhatalmazás alapján ez ideig nem került sor új jogszabály meghozatalára, a 4/1967. (VI. 8.) MüM. számú rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM. számú rendelet (R) tehát változatlanul hatályban van. Ebből következik, hogy a dolgozók egészsége, vagy testi épsége sérelméből eredő károk megtérítésére irányuló igényeket jelenleg is a R. szabályainak alkalmazásával kell elbírálni. A 7/1967. (X. 8.) MüM. számú rendeletnek az átlagkereset térítésére és az átlagkereset kiszámítására vonatkozó 5—10. §-aiban foglalt rendelkezések az Mt. 47. §-ának (4) bekezdésében és az Mt. V. 37. §-ának (2) és (S) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel kapcsolatosak, nem vonatkoznak tehát a munkáltatónak az Mt. 62. §-ában és az Mt. V. 99. §-ában meghatározott kártérítési felelősségére. A R. alkalmazása során azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy egyes — a R. meghozatala idején még hatályos — jogszabályok 1968. január 1. napján hatályukat vesztették. A béralapgazdálkodásról szóló jogszabályok hatályon kívül helyezése folytán abban a kérdésben, hogy mit kell munkabérnek tekinteni, ma már nincs jelentősége a béralapnak, változtak a nyereségrészesedésre vonatkozó jogszabályok is, és a korábbi Mt. V. 140. §-a sincs hatályban. E változások magyarázzák, hogy a R. 3. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása során az elmaradt munkabér összegének (az átlagkeresetnek) a meghatározásánál már nem a béralapból kapott juttatásokat és a nyereségrészesedést, hanem — a szociális juttatások kivételével — a bérköltség és a részesedési alap terhére pénzbeli részesedéskánt kifizetett díjazásokat kell figyelembe venni. A korábbi Mt. V. 140. §-ának (1) és (3) bekezdésében meghatározott időtartamok helyett pedig — amelyekre a R. 3. §-ának (1) bekezdése utal — a 7/1987. (X. 8.) MüM. számú rendelet 8. §-ában meghatározott időtartamok az irányadók, azzal azonban, hogy ha a dolgozó egy hónapnál rövidebb időt töltött a vállalatnál, az átlagkereset kiszámításánál a R. 3. §-a (4) bekezdésében foglaltak továbbra is alkalmazandók. Ezek szerint harminc napot meg nem haladó időre történő átlagkereset számítás esetén a bérköltség és a részesedési alap terhére pénzbeli részesedésként kapott minden juttatásnak (kivéve a szociális juttatásokat) az utolsó naptári negyedévben, ezt meghaladó idűtcrtamra történő átlagkereset számítás eseten pedig az utolsó négy negyedévben kifizetett összegét kell alapul venni; kollektív szerződés ez utóbbi számítás alkalmazását harminc napot meg nem haladó időre történő elszámolás esetére is elrendelheti. [7/1937. (X. 8.) MüM. számú rendelet 8. §-ának (1) bekezdése.] A kollektív szerződés ilyen tartalmú rendelkezését tehát figyelembe kell venni, ha harminc napot meg nem haladó időre kell az átlagkeresetet kiszámítani. Ha a dolgozó egy hónapnál rövidebb időt töltött $ vállalatnál, a R. 3. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezést kell alkalmazni, tehát az átlagkereset kiszámításánál a dolgozóval azonos munkakörű, szakképzettségű és gyakorlatú, ha pedig ilyen nincs, a hasonló mitnkakörű, szakképzettségű és gyakorlatú dolgozó átlagkeresetét kell alapul venni. Ha a dolgozó egy hónapot meghaladó, de a 7/1967.' (X. 8.) MüM. számú rendelet 8. §-ának (1) bekezdésében említett időtartamokat el nem érő idő óta áll a munkáltató alkalmazásában, a rendelet 8. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásával kell az átlagkeresetet kiszámítani. Ez tehát azt jelenti, hogy ha a dolgozó egy hónapnál hosszabb idő óta van a vállalatnál,' de a naptári negyedévet még nem érte el, ez esetben az előző naptári hónapban kapott juttatásokat, a naptári negyedévet meghaladó munkaviszony esetében pedig a naptári negyedévekben kapott juttatásokat kell alapul venni az átlagkereset kiszámításánál. A „naptári negyedév" egységes fogalom, amely nem azonosítható a három hónapnyi időtartammal (ellenkező esetben a jogszabály „három hónap"-ot említett volna).' Naptári negyedéveken ezért a naptári (tehát a január 1-től december 31-ig tartó) év három-három hónapos időszakait (január—március, április—június, júliusszeptember, október—december) kell érteni. Az állásfoglalásban kifejtettekkel a Legfelsőbb Bíróság is egyetért. 23. A járadékigény elbírálásánál irányadó átlagkereset, ha a dolgozó üzemi baleset folytán rokkantsági nyűg állományba kerül. A gyakorlatban vitás volt, hogy a járadék összegének megállapításánál a baleset előtti alacsonyabb, vagy a rokkantsági nyugállományba vonulás előtti magasabb át-r