Tanácsok közlönye, 1970 (18. évfolyam, 1-57. szám)

1970 / 12. szám

202 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 12. szám Törvényerejű rendelet A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1970. évi 7. számú törvényerejű rendelete a közkegyelem gyakorlásáról A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 25. éves évfordulója alkalmából közkegyelmet gyakorol az alábbiak szerint: T. Végrehajtási kegyelem 1. §. (1) Kegyelemben részesülnek azok, akiket a bíróság jogerősen egy évet meg nem haladó szabadságvesztésre ítélt. (2) Felére csökken a oüntetése azoknak, akiket a bíróság jogerősen öt évet meg nem haladó szabadságvesztésre ítélt. 2. §. A köztörvényi bűntett miatt jogerősen elítéltek közül szabadságvesztésük tartamára tekintet nélkül kegyelemben részesülnek aj a teherben levő nők, — b) az olyan anyák, akiknek tíz éven aluli gyermekük van, — c) az ötvenötödik életévüket betöltött nők és a hatvanadik életévüket betöltött férfiak, — d) az életet veszélyeztető gyógyíthatatlan betegségben szenvedők. 3. §. Mentesülnek a büntetés végrehajtása alól azok is, akiket a bíróság jogerősen javító-nevelő munkára, vagy pénziőbüntetésre ítélt, illetőleg a velük szemben kiszabott ilyen büntetéseket szabadságvesztésre változtatta át. 4. §. (1) Az 1—3. §-okban meghatározott kegyelem nem terjed ki azokra, akiket a bíróság szándékos bűntett miatt már megelőzőleg is szabadságvesztésre ítélt el és e büntetés kiállásától, vagy végrehajthatósága megszűnésétől a bűntett elkövetéséig öt év még nem telt el, vagy akikről a bíróság azt állapította meg, hogy a társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkednek [Btk. 39. § (3) bek. c) pont második tétel]. (2) Nem terjed ki a kegyelem azokra sem, akiket a) háborús bűntett (BHÖ 81—85. pont), — b) lázadás (Btk. 120. §), rombolás (Btk. 125. §), merénylet (Btk. 126. §), hazaárulás (Btk. 129. §), kémkedés (Btk. 131. §), — c) hivatalos személy elleni erőszak (Btk. 155— .156. §), d) szándékos közveszély okozás [Btk. 190. § (1)— (2) bek.], közérdekű üzem működésének szándékos megzavarása [Btk. 191. § (1)—(2) bek.], közlekedés biztonsága ellen szándékosan elkövetett bűntett [Btk. 192. § (1)—(2) — Btk. 193. § (l)-(2) bek.], e) garázdaság (Btk. 219. §), — f) szárdékosan, valamint erős felindulásban elkövetett emberölés [Btk. 253. § (1)—(3) bek., Btk. 254. §], szándékosan elkövetett súlyos testi sértés [Btk. 257. § (1) bek. 2. tétel, (2) bek. aj-tól c) pont], maradandó testi fogyatékosságot, vagy súlyos egészségromlást, illetőleg halált okozó testi sértés LBtk 257. § (3)—(4) bek.], — g) erőszakos nemi közösülés (Btk. 276. §), vagy szemérem elleni erőszak (Btk. 277. §), — h) rablás (Btk. 299. §), — i) elöljáró és szolgálati közeg elleni erőszak (Btk. 318. §), alárendeltnek súlyos gyötrelmet, testi sértést okozó, avagy a szolgálatra jelentős hátránynyal járó megsértése [Btk. 321. § (3) bek.] miatt, vagy ilyen büntettek miatt is elítéltek. 5. §. Nem terjed ki a kegyelem azokra sem, akikkel szemben a bíróság összbüntetést szabott ki, ha bármelyik elítélésük tekintetében kizáró ok (4. §) forog fenn, vagy az egyes büntetések ugyan az 1. § hatálya alá esnek, de az összbüntetés mértéke az ott meghatározott tartamot meahalad^a. II. Eljárási kegyelem 6. §. (1) Büntető eljárás nem indítható, illetőleg nem folytatható azokkal szemben, akik e törvényerejű rendelet hatálybalépése napjáig olyan bűntettet követtek el, amely miatt a bíróság előreláthatóan egy évet meg nem haladó szabadságvesztést vagy ennél enyhébb büntetést szabna ki, (2) A nyomozást a nyomozó hatóság megszünteti (megtagadja), illetőleg a bíróság az eljárást — annak minden szakában — megszünteti, ha a bűntettre a törvény egy évet meg nem haladó szabadságvesztést, javító-nevelő munkát, vagy pénzbüntetést rendel alkalmazni. (3) A folyamatban levő egyéb ügyekben a nyomozás megtagadásához (megszüntetéséhez) az ügyész határozata, illetőleg hozzájárulása szükséges. (4) A bíróság — a (2) bekezdésben meghatározott, eseteken kívül — akkor szünteti meg az eljárást, ha úgy találja, hogy az (1) bekezdésben meghatározott feltételek fennállanak. (5) Ha a bíróság a büntető eljárást nem szüntette meg és büntetést szab ki, ítéletében (végzésében) állapítja meg, ha a büntetés az 1—3. §-ok rendelkezései szerint nem hajthatók végre.