Tanácsok közlönye, 1969 (17. évfolyam, 1-59. szám)

1969 / 46. szám

830 TAKÁCSOK KÖZLÖNYE 46. szám. Kormányrendelet A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 32/1969. (IX. 30.) számú rendelete az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról Általános rendelkezések 1. §. (1) E rendelet alkalmazása szempontjából állami tulajdonban álló házingatlan (a továbbiakban: házingatlan): aj rendeltetésére tekintet nélkül minden olyan épület és a hozzá tartozó földrészlet, továbbá b) társasházban levő minden olyan öröklakás és önálló ingatlanként telekkönyvezett nem lakás céljára szolgáló helyiség, amelynek tulajdonosa a Magyar Állán.. (2) E rendeletnek a házingatlanra vonatkozó rendelkezéseit a) a vegyes (részben állami, részben más) tulajdonban álló házingatlanban levő állami tulajdoni hányadra, továbbá b) az önálló pincékre is alkalmazni kell. (3) E rendelet alkalmazása szempontjából elidegenítés: a házingatlannak társadalmi szervezet, szövetkezet, szövetkezeti szövetség és központ, vízgazdálkodási társulat, egyesület, mindezek önálló és közös vállalata, vállalkozása, intézete és intézménye, továbbá jogszabály alapján működő munkaközösség (a továbbiakban együtt: nem állami szerv) vagy magánszemély részére történő eladása, illetőleg cseréje. 2. §• fi) A házingatlanok közül magánszemélyek részére elidegeníthetők: a) lakás céljára a társasházakban levő öröklakások és az egylakásos lakóépületek; b) kisipari műhely, magánkereskedői üzlet, műterem, garázs vagy üdülés céljára — a társasházakban levő, önálló ingatlanként telekkönyvezett, nem lakás céljára szolgáló helyiségek és — a legfeljebb egy önálló rendeltetésű helyiséget magukban foglaló nem lakás céljára szolgáló épületek; c) az a)—b) pontban említett épületekben, öröklakásokban és nem lakás céljára szolgáló helyiségekben az állami tulajdoni hányad. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott célokra magánszemélyek részére elidegeníthető a) az egynél több, de tizenkét lakásosnál nem nagyobb lakóépület és a vegyes rendeltetésű (részben lakás, részben egyéb célra szolgáló) épület, továbbá b) a hat önálló rendeltetésű helyiségnél többet magában nem foglaló nem lakás céljára szolgáló épület is, ha azt a kezelő állami szerv (a továbbiakban: kezelő) előzetesen társasházzá alakította át* (3) A házingatlanok közül nem állami szervek, részére elidegeníthetők az általuk irodai, gazdasági (ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, szolgáltató)* szociális, kulturális, testnevelési és sportolási* üdültetési célra vagy szolgálati lakás céljára használt, illetőleg ilyen célokra szükséges házingatlanok, tekintet nélkül azok nagyságára. (4) Az (1)—(3) bekezdésben foglalt rendelkezések alapján csak a kezelő által bérbeadás útján hasznosított, illetőleg a számára felesleges házingatlan idegeníthető el. (5) Nem idegeníthetők el a) a jogszabályban meghatározott azok a házingatlanok, amelyeket közérdekű célra használnak* vagy ilyen célra szükségesek, továbbá b) magánszemélyek részére azok a házingatlanok, amelyek nem állami szervek használatában állnak. (6) Társadalmi szervezet az általa kezelt házingatlan elidegenítésére nem jogosult 3. §. (1) A tanácsi házkezelési szervek kezelésében levő házingatlanokat a házingatlan fekvése szerint illetékes városi (fővárosi kerületi, községi) tanács végrehajtó bizottsága, az egyéb állami szervek kezelésében levő házingatlanokat pedig a kezelő alapító (felügyeleti) szerve (a továbbiakban együtt: kijelölésre jogosult szerv) jelöli ki elidegenítésre. (2) A kijelölésre jogosult szerv a házingatlanoknak magánszemélyek részére történő elidegenítésével célszerű, ha általában az Országos Takarékpénztárt vagy az állami ingatlanközvetítő vállalatot (szervet), nem állami szervek részére történő elidegenítésével pedig a kezelőt (a továbbiakban együtt: elidegenítéssel megbízott szerv) bízza meg* (3) A házingatlanoknak e rendelet alapján történő elidegenítése esetén a 37/1951. (II. 4.) MT számú rendelet rendelkezéseit nem kell alkalmazni. A házingatlanok eladása 4. §• (1) E rendelet alapján magánszemélyek részére elidegenítésre kerülő házingatlant csak az vásárolhat, akinek, illetőleg a családjának (a házastár-