Tanácsok közlönye, 1968 (16. évfolyam, 1-63. szám)

1968 / 25. szám

25. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 659 valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Érte­sítő 45. számában) és a mezőgazdasági nagyüzem építőipari részlegének állami építtetők részére vé­gezhető építőipari munkáiról szóló 22/1968. számú tájékoztatója (megjelent az Építésügyi Értesítő 8. számában) érvényét veszti. ÁLLÁSFOGLALÁSOK Polgári jog 42. Tulajdonostárs elővásárlási jogának érvényesítése. A Ptk. 145. §-ának (2) bekezdése a tulajdonostárs tu­lajdoni hányadára a többi tulajdonostársnak elővásárlási jogot biztosít, ha tehát a tulajdoni hányadát el kívánja adni, a kapott ajánlatot — a Ptk. 376. §-ának (1) bekez­dése szerint — a szerződés megkötése előtt köteles az elő­vásárlásra jogosult tulajdonostársakkal közölni. A gyakorlatban előfordult, hogy e közlést a vevő intézte a többi tulajdonostárshoz s ennek igazolása mellett tulaj­donjogát az eladó tulajdonostárs tulajdoni hányadára a teleitkönyvbe bejegyezték. Az említett törvényi rendelkezés azonban nem csupán formai okból kötelezi éppen az eladó tulajdonostársat az ajánlat közlésére. A Ptk. 376. §-ának (2) bekezdése alap­ján ugyanis, ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az ajánlat tartalmát magáévá te­szi, a szerződés közöttük létrejön. E jogkövetkezményről nyilvánvalóan csak akkor lehet szó, ha az ajánlatot a tulajdonostárs közölte. A vevő ilyen közlésének nincs jogi hatálya. A jogszabály e rendelkezéseinek megkerülésével kötött adásvételi szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése ér­telmében semmis, s a szerződés érvénytelensége folytán — a Ptk. 237. §-ának megfelelően — a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. Az elővásárlási jo­gát érvényesítő tulajdonostárs tehát nem a semmis szer­ződés alapján telekkönyvbe került vevő jogutóda, hanem vétel jogcímén az eladó tulajdonostárstól szerez közvetle­nül tulajdonjogot. Ennek az ítélet rendelkező részéből ki kell tűnnie, mert ehhez nemcsak polgári jogi, telekkönyvi, hanem illeték-következmények is fűződnek. Az ítélet rendelkező része tehát akkor helyes, ha az eladó tulajdonostárs és a vevő között létrejött adásvételi szerződést érvénytelennek mondja ki, továbbá megálla­pítja, hogy érvényes adásvételi szerződés az eladó tulaj­donostárs és az elővásárlási jogát gyakorló tulajdonostárs között jött létre. Ennek megfelelően az eredeti, szerződés­kötés előtt fennállott helyzet visszaállítása címén el kell rendelni a vevő tulajdonjogának telekkönyvi törlését, a vételár kifizetésének igazolása mellett fel kell jogosítani a vevő tulajdonostársat arra, hogy tulajdonjogának telek­könyvi bejegyzését a jogerős ítélet alapján kérhesse, az eladó tulajdonostársat és a volt vevőt pedig kötelezni kell arra, hogy e telekkönyvi bejegyzéseket tűrjék. Ezzel az állásponttal a Legfelsőbb Bíróság Is egyetér­tett (P. törv. I. 20 088/1968/3. számú törvényességi határo­zat). 43. A bíróság és a gazdasági döntőbizottság hatásköré­nek elbatárolása épület hiányosságaiból keletkezett kár megtérítése iránti ügyekben. A gyakorlatban kérdésessé vált, hogy a döntőbizottsá­gokról és a döntőbizottsági eljárásról szóló 15/1962. (V. 6.) Korm. számú rendelet módosításáról és kiegészítéséről szóló 45/1967. (XI. 5.) Korm. számú rendelet életbelépése után is helytálló-e a Legfelsőbb Bíróságnak az a korábbi gyakorlata (PJD. L kötet 160. és 161. szám alatt felvett eseti döntések), amely szerint az épület hiányosságaiból keletkezett kár megtérítésére — a felek között fennálló bérleti jogviszonyra tekintet nélkül — a házkezelő szer­vek a Ptk. 354. §-a alapján kötelezhetők-e, ennélfogva az ilyen jogviták elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik-e. Adott ügyben egy könyvtár bérletében levő és könyvek raktározására használt raktárhelyiség csőrepedés miatt beázott és ebből különféle károk keletkeztek. Az ennek következtében indult perben kérdésessé vált az is; hogy miután a károsult szerződésszegésre alapította a kárigé­nyét, ezért — a Ptk. 424. §-ára tekintettel — alkalmazni kell-e a Ptk. 306. §-át. A helyes álláspont szerint az a tény, hogy az épületben a falon belül levő vízvezetékcsövek elöregedtek, minek folytán csőrepedés következett be, olyan körülmény, amely nem tartozik szorosan a bérleti szerződésből folyó sza­vatossági felelősség körébe. A bérlő kártérítési igényét ugyanis nem helyes a bérleti jogviszony keretébe szorí­tani akkor, amikor nem szerződéses jogviszonyból eredő állapot, helyzet, illetőleg körülmény folytán, hanem ezen kívül eső, de a bérleményt is magában foglaló ház (épü­let) hiányosságaival okozati összefüggésben keletkezett kár. Ha tehát a bérlő kárát az építkezésre vagy az épület karbantartására vonatkozó szabályok olyan megszegése okozta, amely a lakás (helyiség) bérlettel szorosan össze­függő szerződésszegésnek nem minősül és a bérleti szer­ződés teljesítéséhez fűződő érdeket nem közvetlenül sérti, a kárért a tulajdonos a Ptk. 354. §-ának (1) bekezdése alapján felel. Ezért nem helytálló az az álláspont, amely szerint — a Ptk. 424. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel — ilyen esetben a hibás teljesítés miatti szavatossági fe­lelősség szabályait kellene alkalmazni és azt is vizsgálni kellene, hogy a felperes betartotta-e a Ptk. 308. §-ában foglalt jogvesztő határidőket. A fentiekből következik, hogy az ilyen jogvitát szerző­désen kívül okozott kártérítési pernek kell tekinteni, ezért annak eldöntése a 45/1967. (XI. 5.) Korm. számú rendelet­tel módosított és kiegészített 15/1962. (V. 6.) Korm. számú rendelet 5. §-a (4) bekezdésének d) pontjára tekintettel nem tartozik döntőbizottsági útra. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta. (P. törv. L 20. 193/1967/3. számú határozat.) 44. A munkáltató a felülvizsgálati eljárásban igényét módosítottan, más jogalapon is érvényesítheti. A gyakorlat nem értelmezte egységesen a 4/1967. (XIL 27.) IM. számú rendelet 6. §-ának (1) bekezdésében fog­lalt rendelkezést. Vitás volt többek között, hogy a 4/1967. (XII. 27.) IM. számú rendelet 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából „igényér­vényesítésinek tekinthető-e a kártérítésre, vagy leltár-* hiány megtérítésre kötelező igazgatói határozat, tehát ilyen esetben a felülvizsgálati eljárásban az említett ren­delkezés alkalmazható-e. Kérdés volt az is, hogy ha a munkáltató a munkaügyi döntőbizottság (szolgálati felet­tes) által az Mt. V. 106. §-a (1) bekezdésének a) és c) pont­jában említett munkaügyi vitát elbíráló határozatával kap­csolatos felülvizsgálati eljárásban az igényét módosítottan kívánja érvényesíteni, ezt az alperes perjogi helyzetében miként teheti meg? Ezzel összefüggésben megoldásra váró probléma volt az is, vajon a 4/1967. (XII. 27.) IM. számú rendelet 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés lehetővé teszi-e, hogy az igény anyagi jogosultja nemcsak az azonos sérelemből származó további igényeket érvé­nyesíthesse, hanem igényének elbírálását más jogalapon is kérje? A fenti kérdésekre vonatkozó helyes álláspont az aláb-^ biakban foglalható össze: < A bíróság elé tartozó munkaügyi viták eljárási szabá­lyairól szóló 4/1987. (XII. 27.) IM. számú rendelet 1. §-a szerint a munkáltató és a dolgozó között a munkajogvi-; szonnyal összefüggésben felmerült olyan jogvitákban} amelyek felülvizsgálati kérelem folytán bíróság elé vi-. hetők, a Polgári Perrendtartásnak az elsőfokú eljárásra; vonatkozó szabályait a rendeletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A 6. § (1) bekezdése pedig kimondja; hogy a munkaügyi döntőbizottság, illetőleg a szolgálati fe­lettes előtti eljárás tárgyául szolgáló sérelemből származó igény érvényesítésének vagy felemelésének, illetőleg — á munkaügyi vita keretei között — a felülvizsgálati kére­lem változtatásának a tárgyalás berekesztéséig helye van; A jogszabályalkotó kétségtelen szándéka tehát az volt, hogy lehetővé tegye a felek jogviszonyának az eljárás

Next

/
Oldalképek
Tartalom