Tanácsok közlönye, 1967 (15. évfolyam, 1-56. szám)

1967 / 39. szám

608 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 39. szám. A szabadság számításának és kiadásának egyes kérdései (Mt. V. 56. §-ához:) 13. §. (1) A rendes szabadság a dolgozót megillető alap- és pótszabadságból áll. (2) Ha a dolgozó évi szabadsága kiszámításánál töredéknap keletkezik, a fél munkanapot elérő töredék egész munkanapnak számít. (3) A munkaviszony alapján járó pótszabadság mértékét a munkaviszonnyal kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 5/1967. (X. 8.) Mü. M. számú rendelet 8—12. §-ai szerint kell megállapítani. Ha az összeszámítás során töredékév keletkezik és az legalább fél évet tesz ki, azt egész évként kell alapul venni. (4) A dolgozót a munkaviszony szünetelésének tartamára a következő esetekben illeti meg szabadság: a) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamára, b) a szülési szabadság tartamára, c) a tíz éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt munkában nem töltött időre, legfeljebb azonban egy évre, függetlenül attól, hogy erre az időre jár-e tápénz, illetőleg gyermekgondozási segély, d) a harminc napot meg nem haladó fizetésnélküli szabadság tartamára, e) a tartalékos katonai szolgálat idejére és /) minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre jogszabály átlagkereset fizetését írja elő. 14. §. A szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanap a dolgozó heti pihenőnapját és a munkaszüneti napokat kivéve, függetlenül attól, hngy a dolgozónak a vállalat munkaidőbeosztása szerint mindegyikén munkát kell-e végeznie,, 15. §. (1) A szabadság kiadásának időpontját a kollektív szerződés eltérő rendelkezésének hiányában legkésőbb a kiadás előtt egy hónappal kell közölni. A kiadás időpontját a vállalat csak a dolgozóval történő megállapodás vagy rendkívüli ok miatt változtathatja meg. (2) A szabadság kiadása időpontjának meghatározásánál a dolgozót előzetesen meg kell hallgatni és kívánságait a lehetőségekhez képest figyelembe kell venni. A szabadság kettőnél több részletben csak a dolgozó kérésére adható ki, azonban ilyen esetben is egybefüggően kell biztosítani hat munkanap szabadságot. 16. §. (1) Ha a dolgozó munkaviszonya év közben megszűnt vagy pedig sorkatonai szolgálatra hívták be és az évben a vállalatnál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. (2) Ha pedig a dolgozó a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, ami az évben a vállalatnál töltött időre megilletné, a különbözetre járó átlagkeresetét a munkabéréből le kell vonni, illetőleg tartozását a „munkavállalói igazolási lap"-ra fel kell jegyezni. Nem szabad a többletet levonni, ha a dolgozót sorkatonai szolgálat teljesítésére hívták be vagy munkaviszonya nyugdíjazására tekintettel szűnt meg. Ugyancsak nem vonható le a többlet a dolgozó halála esetén. (3) Ha a dolgozót év közben más vállalathoz helyezik át, szabadságát a két vállalattól együttesen kapja meg. Ennek megfelelően a ki nem adott szabadságot a dolgozónak új munkahelyén kell megkapnia, a többletet pedig be kell számítani az új válallattól járó szabadságba. A ki nem adott, illetőleg a többletszabadság mértékét a „munkavállalói igazolási lap"-ra fel kell jegyezni. 17. §. A vállalat — kivételesen fontos érdekből — a dolgozó már megkezdett szabadságát félbeszakíthatja. Az így felmerült utazási és egyéb költségtöbbletet a vállalat köteles megtéríteni. Ilyen esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és visszautazással, valamint az időközben munkával töltött idő nem számít be a szabadságba. 18. §. A 14—15. és 17. §-ok szabályait a dolgozó évi rendes szabadságán felül kiadott szabadság (pl. jutalomszabadság) esetére is alkalmazni kell. Hatálybaléptető rendelkezések 19. §. Ez a rendelet az 1968. évi január hó 1. napján lép hatályba. Ezzel egyidejűleg hatályát veszti a túlmunka egyes kérdéseiről szóló 14/1962: (XII. 16.) Mü M számú rendelet és a hatnapos munkahéttől eltérő munkaidőbesztással foglalkoztatott aoleozók munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló 6/1963. (IX. 1.) Mü M számú rendelet. Veres József s. k., munkaügyi miniszter