Tanácsok közlönye, 1967 (15. évfolyam, 1-56. szám)

1967 / 39. szám

39. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 599 4. A javaslat lényegében a jelenlegi szabályokhoz hasonlóan állapítja meg a munkaközi szünet (40. §), a napi pihenőidő [38. § (2) bekezdése], továbbá a heti pihenőnap és a munkaszüneti nap (41. §) szabályait. 5. A javaslat éves pihenőidőként továbbra is biztosítja a dolgozók részére az évi tizenkét munkanap alapszabadságot (42. §). A pótszabadságok feltételei és mértéke az alábbi eltérésekkel a jelenlegi szabályokkal lényegében megegyezik. a) A munkaviszony alapján járó pótszabadság a jövőben nem függ a munkaviszony „folyamatosságától", mert a folyamatosság intézménye megszűnik. A jövőben tehát ott, ahol a jelenlegi szabályok szerint a folyamatos munkaviszony tartalmától függ valamilyen juttatás nyújtása, a juttatásra való jogosultság alapja az összes munkaviszonyban töltött idő lesz. Annak a kérdésnek rendezését, hogy a pótszabadság alapjául mennyiben számítanak be a munkaviszonyban nem töltött idők, a külföldön teljesített munkaviszonyok és a munkaviszony szünetelésének ideje, a javaslat a végrehajtási szabályokra hagyja. b) A javaslat a többgyermekes anyák részére pótszabadságot biztostí, a kiváló munkát végzők részére pedig jutalomszabadság megállapításának a lehetőségét vezeti be. Mivel a jutalomszabadság a kiváló munka elismerésének egyik formája, a jutalomszabadságra érdemesek körét a vállalat az anyagi lehetőségének megfelelően — általában egyéni és évenkénti elbírálás alapján — maga választja ki. A vállalat jogosult azonban arra is, hogy bizonyos előfeltételek teljesítése esetén egy vagy több évig feltétlenül biztosítson jutalomszabadságot, így pl. „a kiváló dolgozó" jelvény, miniszteri vagy kormánykitüntetés adományozása stb. esetére. 6. A, javaslat továbbra is fenntartja a rendkívüli és fizetés nélküli szabadság adásásának lehetőségét (43. §.). Azonban — a vállalati hatáskör növelése érdekében — e juttatások engedélyezési jogát teljes egészében vállalati hatáskörbe adja. Az új szabályozás nem változtatja meg azt az elvet, hogy rendkívüli szabadság adása akkor indokolt, ha a dolgozó érdeke közérdekkel vagy a vállalat érdekével egybeesik. A javaslat fenntartja a lehetőséget arra, hogy ha a dolgozó érdeke fontos társadalmi érdekkel párosul, akkor a rendkívüli és a fizetés nélküli szabadság adása kötelező legyen. így különösen indokolt, hogy a végrehajtási szabályok a dolgozó nők szülési szabadságát, a kisgyermekes anyák szoptatási munkaidőkedvezményét, továbbá a gyermekgondozás és ápolás céljára jelenleg is biztosított munkaidőkedvezményeket továbbra is előírják. Ugyancsak fontos társadalmi érdek a továbbtanuló dolgozók részére tanulmányi szabadság és más munkaidőkedvezmények biztosítása is. A munka díjazása és a dolgozók részére járó egyéb juttatások (44—50. §) 1. Alkotmányunk szerint a Magyar Népköztársaságban a társadalmi rend alapja a munka. Ebből az is következik, hogy a dolgozóknak a saját és családjuk megélhetéséhez szükséges jövedelmet alapvetően a munkatevékenységük alapján kell megkapniuk. Ezért mondja ki a javaslat a munka díjazásának elvét. Ez egyben azt jelenti, hogy a munkaviszony keretében végzett díjazás nélküli munka tilos. Ez nem zárja ki a dolgozók által saját érdekükben és saját hasznukra végzett társadalmi munkát. így pl. egy kultúrház, sporttelep építésében való részvétel vagy a vállalat egy részének parkosítása, mint a dolgozók érdekében és hasznára végzett tevékenység megengedett. Ugyanakkor viszont tilos a vállalat működési körébe eső termelési munkatevékenység társadalmi munkában történő ellátása. Előfordulhat azonban olyan eset, hogy valamilyen nemes társadelmi cél (pl. árvízkárosultak megsegítése stb.) érdekében a dolgozók a munkaidejükön felül önkéntesen vállalnak külön műszakot. Ezért azonban a vállalatnak a munka teljes ellenértékét meg kell fizetnie. Más kérdés az, hogy a dolgozók az e műszak alatt keresett munkabért az adott társadalmi célra felajánlják. 2. A javaslat továbbra is biztosítja a lehetőséget arra, hogy a vállalatok a központilag megadott keretek között megfelelően ösztönző bérrendszereket, bérformákat és más díjazási rendszereket (év végi részesedés stb.) alakítsanak ki. Továbbra is biztosítja a javaslat, hogy a vállalat a dolgozó hibájából eredő rossz munka, illetőleg munkában nem töltött idő esetére ne fizessen munkabért, illetőleg csak csökkentett mértékű munkabért adjon (47. §). Űj rendelkezés az, hogy a vezetők és fontos beosztású dolgozók felelősségének fokozása érdekében lehetővé teszi a javaslat a személyi alapbérük időleges csökkentését a vállalat veszteséges működése esetén. Előírja a javaslat továbbra is a vállalat működési körében felmerült okból kieső időkre térítés fizetését. Lehetőséget ad a vállalatoknak arra is a javaslat, hogy a. kiváló és a tartósan jó munka elismeréseként továbbra is adjanak jutalmat (48. §). Fennmarad a jubileumi jutalom intézménye is. A javaslat továbbra is megtartja — a jelenlegi szabályokhoz hasonlóan — a dolgozóknak a munkabérrel kapcsolatos jogi biztosítékait. 3. A javaslat 50. §-a lehetőséget nyújt arra, hogy a vállalat sajátos igényeitől függően használja fel a dolgozók kollektívája részére biztosított anyagi eszközöket. Ezért nem tartalmaz kötelező előírásokat arra nézve, hogy milyen jellegű juttatásokat nyújtson a vállalat a dolgozónak a munka díjazásán felül, hanem a kollektív szerződésre bízza a közvetett juttatások formáinak és mértékének