Tanácsok közlönye, 1967 (15. évfolyam, 1-56. szám)

1967 / 39. szám

594 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 39. szám. INDOKOLÁS A MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYHEZ I. Űj Munka Törvénykönyve készítését a gazdasági rányitás reformja tette szükségessé. Az érvényben levő Munka Törvénykönyve még a centralizált, utasításon alapuló gazdálkodási rendszerre épült, és bár szabályai egy részét az időközben végrehajtott módosítások korszerűsítették, ezen az alapvető vonásán nem változtattak. Emellett az 1951 óta végrehajtott módosítások mind a törvénykönyvet, mind a végrehajtási rendeletet áttekinthetetlenné és egyes részeiben ellentmondásossá is tették. A javaslat mind a szabályozás tartama, mind a szabályozás rendszere tekintetében lényeges változtatásokat hoz. A Munka Törvénykönyve javaslatának tartalmi változásai két — egymással egységet alkotó — alapvető szempontot kívánnak érvényre juttatni. Az egyik a vállalati önálló gazdálkodás feltételeinek megteremtése. A másik a dolgozók jogainak szélesítése, érdekeik hatékonyabb védelme és ezzel összefüggésben a szakszervezetek szerepének növelése. A szabályozás rendszerének alapelve, hogy a központi szabályok csak az elvi jellegű, a központi szinten eldöntendő kérdéseket rendezzék, és a részletes szabályozás kerüljön a vállalatok hatáskörébe. Kivételt képeznek azok a kérdések, amelyeknél a terület jellege (pl. államigazgatás) vagy az egységes rendezés fontossága (pl. munkaügyi viták elintézésének szabályai) részletesebb központi szabályozást kívánnak. A központi szabályozáson belül a törvénykönyv csak a meghatározó jellegű rendelkezéseket, így különösen az általános elveket, a dolgozók és a vállalatok alapvető jogait és kötelességeit, valamint ezek biztosítékait rendezi. Nem tartalmaz kevéssé stabil, gyakran változtatandó szabályokat. Ez biztosítja a Kormány számára azt a lehetőséget, hogy az új gazdasági irányítási rendszer által szükségessé váló intézkedéseket mindenkor kellő időben, gyorsan megtehesse. II. Általános rendelkezések (2-5. §.) 1. Az általános rendelkezések olyan szabályokat tartalmaznak, amelyek a javaslat egészére kihatnak. A hatályos rendelkezésekhez képest eltérést jelent, hogy a javaslatban a szocialista társadalmi összhang követelménye kifejezésre jut. Rendezi ezenfelül a rendeltetésszerű joggyakorlás és a joggal való visszaélés kérdéseit is. E szabályokkal kapcsolatban az értelmezés és alkalmazás szempontjából az alábbiakat szükséges kiemelni: a) A joggyakorlás akkor rendeltetésszerű, ha a jogszabály által megkívánt cél érdekében gyakorolják. (Pl. jutalomszabadságot az arra érdemes dolgozónak adnak.) Rendeltetésellenes joggyakorlás valósul meg akkor is, ha a feljogosított nem gyakorolja a jogát olyankor, amikor azt a társadalom vagy más személy érdekei megkívánnák. b) A jogok gyakorlása során előfordulhat az is; hogy a jogosított és a társadalom, illetve más személy érdekei összeütköznek, bár a joggyakorlás rendeltetésszerű. (Pl. két dolgozó egyszerre kívánja a rendes szabadságát igénybe venni, de a vállalat egyszerre csak egyiküket nélkülözheti.) A jogalkalmazónak ilyenkor az érdekek összehangolása a feladata, általában olyan módon, hogy a kisebb, de jogos érdeket alárendeli nagyobb; jelentősebb érdeknek. c) A javaslat a rendeltetésszerű joggyakorláson túlmenő pozitív magatartást kíván meg a vállalattól és a dolgozóktól egyaránt olyan esetekre is, amikor jogszabály a jogok gyakorlásának formáját, módját nem írja elő. A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jogosítottaknak és kötelezetteknek egymásra tekintettel kell eljárni és együtt kell működni. A javaslat e rendelkezés előírásánál abból indult ki, hogy a szocialista társadalomban a vállalat és a dolgozók érdekei végső soron azonosak, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok egyaránt szolgálják a dolgozók és a termelés érdekeit is, s a szabályozás által megkívánt cél megvalósítása csak együttműködésük esetén érhető el. 2. A hatályos rendelkezéseknek megfelelően rendezi a javaslat a jognyilatkozatok formájára vonatkozó szabályokat. (3. §.) 3. A javaslat 4. §-a biztosítja a dolgozónak, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatban felmerült igényeit korlátozás nélkül érvényesítse. A vállalat intézkedései ellen panasszal élhet, kivéve ha — a gazdasági érdekek érvényesítése végett — a jogszabály a vállalat mérlegelésére bízza a végleges döntést. 4. A javaslat az elévülés szabályait a hatályos rendelkezésekkel azonos módon rendezi. Az elévülési idő általában akkor kezdődik, amikor az igény jogi eszközökkel kikényszeríthetővé válik. Ennek időpontja pl. a kár bekövetkezésének napja, dolog megrongálódásának, megsemmisülésének, a bérfizetés elmulasztásának napja stb.; illetve valamilyen kötelezettség megsértéséből, eredő igénynél az elkövetés napja.