Tanácsok közlönye, 1967 (15. évfolyam, 1-56. szám)

1967 / 39. szám

39. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 595 A törvénykönyv hatálya (6-7. §.) A javaslat 6. §-a a törvény területi és személyi hatályát a jelenlegi helyzettel azonosan szabályozza. Űj a javaslatnak az a rendelkezése, amely a munkaviszonyon kívüli keretben történő munkavégzésekre (bedolgozói viszony, mezőgazdasági, illetve kisipari szövetkezeti tagsági viszony stb.) is kiterjeszti a törvény elveinek alkalmazását, abból a célból, hogy a munkavégzéssel kapcsolatos alapvető helyzete mindenkinek azonos legyen. A munkaviszonyra vonatkozó szabályok '8—10. §.) L A munkaviszonyra vonatkozó kérdések megfelelő szabályozása az általános jellegű, minden területen érvényesülő jogforrások mellett további szabályozási formák alkalmazását is szükségessé teszi. Ezek a SZOT szabályzat, az óvórendszabály, a vállalati munkavédelmi szabályzat és a kollektív szerződés. A javaslat szabályozó szerepük biztosítása érdekében kötelező erővel ruházza fel őket és egyúttal meghatározza a szabályozás rendszerében betöltött helyüket. 2. A SZOT szabályzat, valamint a dolgozók egészsége és testi épsége védelmére vonatkozó óvórendszabályok már kialakult, széles hatókörben alkalmazott formáját a javaslat változatlanul tartja fenn. 3. Teljesen új szabályozási formát jelent a vállalati munkavédelmi szabályzat. Bevezetését az teszi szükségessé, hogy a sajátos vállalati körülményeket a központi szabályozás nem képes megfelelően figyelembe venni, helyesebb ezeket vállalati szinten rendezni. A dolgozók érdekét szolgálja, hogy a vállalat a szabályzatban kizárólag a magasabb rangú szabályok keretei között és csak a szakszervezettel egyetértésben rendelkezhet. 4. A részletes központi szabályozás helyett az új kollektív szerződési rendszer bevezetése a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdések szabályozása terén is biztosítja a vállalatok önállóságát. Lehetővé teszi, hogy a kollektív szerződés a Munka Törvénykönyve vállalati szintű végrehajtási utasításaként, felsőbb jogszabályok keretei között, a vállalat igényeinek megfelelően rendezze a vállalat és a dolgozók jogait és kötelezettségeit. A kollektív szerződés rendelkezéseinek jelentőségét az adja meg, hogy a javaslat garanciákkal biztosítja kikényszeríthetőségüket. Jogszabály jellege folytán — ellentétben az 1950—56 között kötött kollektív szerződésekkel — vállalásokat, gazdasági célkitűzéseket, politikai-mozgalmi jellegű megállapodásokat nem tartalmazhat. Vannak a népgazdaságnak olyan területei is, ahol a kollektív szerződós megkötésének feltételei egyáltalán nem — illetőleg a javaslat előkészítésének időpontjában még nem — biztosíthatóak (pl. költségvetési szervek), e területeken a miniszter fogja rendezni azokat a kérdéseket, amelyeket a szabályok egyébként a kollektív szerződésre utalnak. A szakszervezeteknek a törvénykönyvvel kapcsolatos jogai (11-17. §.) 1. Az Alkotmány biztosítja a szakszervezetek működését. Ennek keretei között a javaslat határozza meg a szakszervezetek munkaviszonyra vonatkozó vagy ahhoz szorosan kapcsolódó jogait: E jogokat a hatályos jogszabályokhoz képest az alábbiak szerint rendezi: — Törvénybe iktatja a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységét és az állami gazdasági szervek kötelességévé teszi a szakszervezetekkel való együttműködést. — A munkaviszonyra vonatkozó vállalati szintű szabályok (kollektív szerződés, vállalati működési és szervezeti szabályzat egyes rendelkezései stb.) az általános végrehajtási elvek meghatározása (pl. szükség van-e nagyobb arányú létszámcsökkentésre) a szakszervezettel közösen, illetőleg egyetértésben történik. — Az így kialakított szabályokat, általános elveket a vállalat vezetője hajtja végre, csak a dolgozók nagyobb csoportjára vonatkozó intézkedések előtt kell kikérnie a szakszervezet véleményét, ez azonban nem köti. — A kollektív szerződésben meghatározott szociális és kulturális alapok felhasználásának módjáról a szakszervezet vállalati szerve dönt, a vállalat véleményének kikérése után (kit részesítenek vállalati üdültetésben, sportpályát vagy kultúrtermet létesítenek-e, kinek adnak segélyt stb.). — A szakszervezeti ellenőrzési jogot hatékonyabbá teszi a javaslat azáltal, hogy az érintett szervek a szakszervezet észrevételeire nyilatkozni kötelesek, valamint kifogásolási joggal élhetnek. A kifogásolási jog [14. § (3) bekezdései a szakszervezeteket kizárólag a munkaviszonnyal kapcsolatos intézkedések tekintetében illeti meg. Nem terjed ki tehát a javaslat által sem érintett gazdasági-termelési kérdésekre. A munkaviszonyra vonatkozó szabály megsértésén kívül a kifogásolás olyan intézkedések ellen is irányulhat, amelyek a szocialista erkölcsnek megfelelő bánásmódot súlyosan sértik. Pl. a vállalat való indokkal (létszámcsökkentés, átszervezés) felmond egy jó munkát végző, kifogástalan magatartású, egyedülálló anyának, akinek az elhelyezkedése az adott területen nehézségekbe ütközik, holott más, jobb szociális helyzetben levő munkaviszonyának felmondásával is megoldható a kívánt létszámcsökkentés. Kifogásnak lehet helye olyan esetekben is, amikor az intézkedés nem egyes dolgozókra, hanem az egész