Tanácsok közlönye, 1967 (15. évfolyam, 1-56. szám)

1967 / 39. szám

586 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 39. szám. (2) Amennyiben a kárt többen anyagi haszonszerzés céljából szándékosan okozták, egyetemleges marasztalásnak van helye. (3) Ugyancsak egyetemleges marasztalásnak van helye, ha többek részére megőrzésié átadott dologban keletkezett a hiány és ennek megtérülése egyébként veszélybe kerülne vagy aránytalan késedelemmel járna. Mt. 60. §. Nem kell a dolgozónak megtérítenie a kárnak, illetve a hiánynak azt a részét, amely a vállalat közrehatása következtében állott elő. Mt. 61. §. (1) A dolgozóval szemben kártérítés kiszabására a vállalat jogosult. Ennek során a kártérítést a jogszabály szerint kiszabható mértéknél alacsonyabb összegben is megállapíthatja, illetőleg annak kiszabását mellőzheti is, ha az eset összes körülményei kellően indokolják és az a társadalmi tulajdon megóvására irányuló nevelés érdekeit nem sérti. (2) A kártérítést indokolt írásbeli határozatban kell kiszabni, előtte a dolgozót — ha a tényállás kellően nem tisztázott — meg kell hallgatni. Mt. V. 97. §. A kár összegének meghatározásánál a megrongált dolog kijavítására fordított kiadást — ideértve az üzemviteli költséget is — és a kijavítás ellenére még fennmaradó esetleges értékcsökkenés mértékét, ha a dolog megsemmisült vagy használhatatlanná vált, a beszerzési értéket, a dolog jogtalan eltulajdonítása esetén pedig a fogyasztói árat kell figyelembe venni. A hiányzó dolog értékét a fogyasztói ár, ha azonban a dolognak fogyasztói ára nincs, a beszerzési érték alapulvételével kell megállapítani. Mt. V. 98. §. (1) A vállalat a dolgozót akkor is kötelezheti kártérítésre, ha munkaviszonya időközben megszűnt. (2) Mérséklésnek általában nincsen helye, ha a károkozásból a dolgozó vagyoni előnyhöz jutott vagy a károkozás egyébként szándékosan történt. A megőrzésre átadott dolgokért fennálló felelősség körében mérséklés alkalmazásának csak rendkívül méltánylást érdemlő esetben van helye. (3) Ha a dolgozó személyi körülményei indokolják, a kártérítésnek részletekben történő megfizetése is engedélyezhető. (4) A kártérítést megállapító határozat ellen benyújtott panasznak halasztó hatálya van. Mt. 62. §. (1) A vállalat a dolgozónak munkaviszony keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel. (2) Mentesül a vállalat a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek hiányában is mentesül a kár azon része alól, amelyet a dolgozó vétkes magatartása idézett elő. (3) A Minisztertanács a termelés és a munkavégzés különleges körülményeire, illetőleg a kár jellegére tekintettel egyes esetekben a felelősség alapját, körét és mértékét korlátozhatja, illetőleg a vállalat felelősségét vétkességhez kötheti. Mt. V. 99. §. (1) A munkavégzéssel együttjáró =— a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet mellékletében meghatározott — foglalkozási megbetegedésért a vállalat kártérítéssel nem tartozik, ha bizonyítja, hogy annak bekövetkezése működési körén belül is elháríthatatlan volt. (2) A baleseten és foglalkozási megbetegedésen kívül egyéb megbetegedésért a vállalatot kártérítési kötelezettség nem terheli. (3) Az egészség és testi épség sérelmével kapcsolatban okozott és megtérítési kötelezettság alá eső károk körét, kiszámításának módját, valamint a felelősség érvényesítésének részletes szabályait a munkaügyi miniszter az igazságügyminiszterrel és az egészségügyi vonatkozású kérdésekben az egészségügyi miniszterrel egyetértésben határozza meg. Mt. V. 100. §. (1) A vállalat a dolgozó dolgaiban a munkaviszony keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül akkor felel, ha a) öltözőjében, illetőleg megőrzőjében vagy az általa erre a célra kijelölt más helyen elhelyezett dolgokban keletkezett, továbbá ha b) az olyan balesettel kapcsolatban következett be, amelyért a vállalat kártérítéssel tartozik. (2) A dolgozó munkahelyre bevitt egyéb dolgaiért a vállalat csak vétkessége esetén felel. Vétlenségét a vállalat köteles bizonyítani. Olyan ru« házati és személyi felszerelési tárgyak tekintetében, amelyeket a dolgozó munkaközben is rendszerint magánál tart, a kollektív szerződés a vállalat által a munkaviszony keretében okozott kár esetére a vétkesség nélküli felelősséget is előírhatja. (3) A vállalat előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben, öltözőben való elhelyezését* Ugyancsak előírhatja a bevitel bejelentését, különösen ha a dolog a szokásosnál nagyobb értéket képvisel. Megtilthatja, korlátozhatja, illetőleg feltételhez kötheti a dolgok bevitelét. Nem teheti ezt meg a munkába járáshoz szükséges szokásos ruházati és személyi felszerelési tárgyak tekintetében. Ha a dolgozó a vállalat rendelkezését megszegi, az e körben keletkezett kárért — a szándékos károkozás esetét kivéve — a vállalat felelősséggel nem tartozik. V. RÉSZ A munkaügyi viták eldöntése Mt. 63. §. (1) A dolgozó és a vállalat között a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült vitában — ha a törvény vagy a Minisztertanács kivételt nem tesz — a vállalati, valamint a területi munkaügyi döntőbizottság, illetőleg a bíróság jár el. (2) Első fokon a vállalati munkaügyi döntőbH zottság jár el. Mt. V. 101. §. A vállalattal munkaviszonyban álló dolgozónak feladatterv, pályázat, szerződés alapján vagy újítás címén járó anyagi elismerésével kapcsolatban felmerült vitáit, ha olyan személy,