Tanácsok közlönye, 1967 (15. évfolyam, 1-56. szám)

1967 / 2. szám

66 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 2. szám. kaviszonyának megszüntetése az Mt. 29. § (1) bek. e) pontjára figyelemmel nem volt jogszabálysértő. Egyébként is az Mt. V. 38. § (1) bekezdésében foglalt felmondást korlátozó rendelkezések kizárólag csak BZ Mt. 29. § (1) bek. b)—c) pontjában meghatározott felmondási okokra vonatkoznak. A Munkaképességcsökkenést Véleményező Orvosi Bizottság szakvéleménye az Mt. 123,'A. §-án alapuló kártérítési igény elbírálásánál a bíróságra nem kötelező. "* Vitás volt, hogy a Munkaképességcsökkenést Véleményező Orvosi Bizottságoknak a dolgozó balesete (foglalkozási betegsége, más egészségromlása) és munkaképességcsökkenése, vagy halála közötti okozati kapcsolat, illetőleg a dolgozó munkaképességcsökkenésének mértéke kérdésében elfoglalt álláspontja (szakvéleménye) az Mt. 123/A. §-án alapuló kártérítési igények elbírálásánál a bíróságokra mennyiben irányadó. A helyes álláspont szerint kétségtelen, hogy az Rny. 80. §-nak (1) bekezdése, valamint a 11/1963. (V. 11.) Korm. számú rendelettel módosított Rny. 88. §-ának (2) bekezdése értelmében a MUCSÖ. szakvéleménye irányadó abban az orvosi vonatkozású kérdésben, hogy a rokkantság, foglalkozási betegség fennáll-e, a rokkantság, illetőleg a munkaképességcsökkenés milyen mértékű, továbbá, hogy a dolgozó munkaképességcsökkenése, vagy halála a balesettel (foglalkozási betegséggel) okozati összefüggésben van-e. E kérdések érdemi elbírálására az Rny. 88. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság hatásköre nem terjed ki. Más azonban a jogi helyzet, ha a dolgozó nem a társadalombiztosítási (nyugellátást folyósító) szervvel szemben lép fel a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabályok alapján, hanem a munkáltatója ellen támaszt kártérítési követelést az Mt. 123,'A. §-a alapján. A kártérítési ügyben eljáró bíróságra ugyanis az említett orvosi bizottság szakvéleménye nem kötelező, azt a bíróság igazságügyi orvosszakértő meghallgatása után is — az egyéb bizonyítékokkal együtt — szabadon mérlegelheti. Ezt az álláspontot a Leg'felsőbb Bíróság is elfogadta. (P törv. I. 20.753/1963/3. számú határozat.) Az üzemi baleseten alapuló igény érvényesítésének határideje; a járadékfizetési kötelezettség időtartamának mcgái'apííása. A jogalkalmazási gyakorlatban bizonytalanság volt észlelhető abban a kérdésben, hogy az Mt. 123,'A. §-án alapuló kártérítési igényét meddig érvényesítheti a dolgozó. ,. A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatosan az alábbiakra mutatott rá: Az Mt.- 123/A. §-án alapuló igény elbírálásánál az Mt. V. 236. §-a az irányadó, amelynek (1) bekezdése szerint a kártérítésre kötelezés iránti panasszal az igény esedékessé válásától számított három éven belül lehet élni. Ha tehát a dolgozó károsodása pl. 1961 decemberében következett be, amikor is a társadalombiztosítási szerv rokkantsági nyugdíjat állapított meg részére, a dolgozónak az 1966. február 25-én előterjesztett kártérítési igénye alapján a kártérítést (járadékot) visszafelé számított három évre, tehát 1963. február 25. napjával kezdődő időponttól kell megállapítani. A Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatok 1964. évi 5. számában közölt 3995. számú eseti döntésben már kifejtette, hogy a baleseti járadék fizetési kötelezettség időtartamának, vagy a járadék összegének megállapítása szempontjából közömbös, hogy a balesetet szenvedett a nyugdíjkorhatárt mikor éri el. Ez az elvi jelentőségű állásfoglalás a polgári jog általános szabályain, tehát a Ptk. és a Ptké. rendelkezésein alapuló kártérítési igénynyel kapcsolatos ugyan, azonban nem eshet más elbírálás alá a dolgozó életének, testi épségének, vagy egészségének a munkaviszony keretében történt megsértésén alapuló kártérítési igénye sem. Az Mt. 123/A. §-án alapuló baleseti járadék megítélésénél is közömbös tehát — a járadékfizetési kötelezettség időtartamának, vagy a járadék összegének megállapítása szempontjából — hogy a balesetet szenvedett személy mikor éri el a nyugdíj korr határt. A nyugdíjkorhatár elérésének nem feltétlen következménye a nyugdíjazás. Nincs akadálya annak, hogy a nyugdíjkorhatárt elért, még munkaképes dolgozók állásukban továbbra is megmaradjanak, vagy nyugdíjaztatásuk mellett munkát vállaljanak, akár a nyugdíj folyósításának a felfüggesztése, akár korlátozott munkabér mellett. Ettől eltekintve sem közömbös a nyugdíjas számára* hogy mennyire munkaképes. Ennek a keresőfoglalkozáson túlmenően a házimunkák végzésénél is jelentősége lehet. Emellet teljes vagy részleges munkaképtelenség esetén különböző okokból többletköltségek merülhetnek fel (pl. mások segítségére van szüksége). A kifejtettek szerint nincs törvényes alap arra, hogy a bíróság pusztán az öregségi korhatár elérésére tekintettel az üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) eredő járadékfizetési kötelezettséget megállapító ítéletében a fizetési kötelezettség tartamát meghatározott időre korlátozza. (A"Legfelsőbb Bíróság P. törv. IV. 20.509/1966/6. számú határozata alapján.) Szolgálati lakás bérlőjének a házastársa nem szüntetheti meg felmondással a bérlő által létesített albérleti jogviszonyt. Szerződés megtámadása harmadik személy által; az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása olyan perben, mely nem a szerződő felek között van folyamatban. Előfordult, hogy a szolgálati lakás bérlője a lakás egyik szobáját a szerv engedélye nélkül albérletbe adta. Az albérlőnek a szobáért nem kellett bért fizetnie, azonban