Tanácsok közlönye, 1967 (15. évfolyam, 1-56. szám)

1967 / 2. szám

2. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 67 elvállalta a bérlő és felesége két kiskorú gyermekének felügyeletét, gondozását és azt, hogy havi 400 Ft-ért ebédet ad a gyermekeknek. Később a bérlő és házastársa között az életközösség megszakadt, a bérlő a lakásból ideiglenesen elköltözött, de a lakásra továbbra is igényt tartott. A házasságot felbontották, az albérlő később nem tudta a gyermekek gondozását ellátni. A bérlő vissza­maradt volt házastársa újabb házasságot kívánt kötrü és jövendőbeli férjét, valamint — a gyermekek gondozása végett — anyját is a lakásban kívánta elhelyezni, ezért az, albérleti jogviszonyt felmondta. Az ennek alapján^ keletkezett perben a bíróság az albérlőt a lakás kiüríté­sére és felperes, vagyis a bérlő volt házastársa birtokába bocsátására kötelezte. A bíróság álláspontja szerint a nem pénzfizetés elle­nében kötött albérleti szerződés jogszabályba ütközik ugyan, de ez egymagában nem szolgálhat alapul a lakás kiürítésére, mert az ilyen megállapodástól bármelyik fái eltérhet, és az albérlő bér fizetését ajánlhatja fel. A szer­eődés azért semmis, mert a szolgálati lakással rendelkező szerv nem járult hozzá az albérletbe adáshoz. Felperes egyébként is abban a feltevésben volt, hogy gyermekei ellátása biztosítva lesz. Ez azonban később meghiúsult, ezért a felperes — akinek érdeke fűződik ahhoz, hogy az albérlő a lakásból távozzék — a szerződést a Ptk. 235. §-ának (2) bekezdése alapján megtámadhatta. Ez az ügy — és más hasonló ügyek — több kérdést vetettek fel. így különösen azt, hogy a) a szolgálati lakás bérlőjének házastársa felmondhatja-e a bérlő által létesített albér­leti jogviszonyt, b) levonhatók-e az érvénytelenség jog­következményei az olyan perben, melyben a szerződést kötő bérlő nem vesz részt. A felmerült kérdésekben a Legfelsőbb Bíróság az aláb­biak szerint foglalt állást: A szolgálati lakás bérlőjének a házastársa az albérleti jogviszony felmondására nem jogosult. A Ptk. 447. §-a szerint ugyanis a bérlő lakásának egy részét albérletbe adhatja, az albérleti jogviszonyt a bérlő és az albérlő szerződése hozza létre. Az albérleti jogviszony egyik ala­nya tehát a bérlő, a másik alanya az albérlő. A szolgá^ti lakás bérlőjéül csak a szolgálati lakással rendelkező szervvel munkaviszonyban álló személy jelölhető ki, aki­nek a házastársát a bérleti jogviszony szempontjából nem bérlőtársnak, hanem családtagnak kell tekinteni, aki az albérleti jogviszonynak nem alanya és ezért a bérlő­vel létesített albérleti jogviszonyt felmondás útján nem szüntetheti meg. Érvénytelen szerződés esetében a Ptk. 237. §-a (1) be­kezdése szerrnt a szerződéskötés előtt fennálló helyzetet kell visszaállítani. Ha tehát a bíróság a szerződés sem­misségét állapítja meg, külön erre irányuló kereseti ké­relem nélkül is foglalkoznia kell az eredeti állapot hely­reállításának kérdésével. A Ptk. 237. §-ának (1)—(3) be­kezdése az érvénytelen szerződés folytán kapcsolatba került jelek egymáshoz váló viszonyát rendezi, a (4) be­kezdése pedig a feleknek az érvénytelen szerződés által érintett harmadik személyekhez való viszonyára vonat­kozik. A szerződéskötés előtt fennálló helyzet vissza­állítására, illetve hatályossá nyilvánítására vonatkozó sza­bály az előző csoportba tartozik és ebből következik, hogy a bíróság csak az érvénytelen szerződés következ­tében kapcsolatba került felek egymás közti viszonyában állíthatja helyre az eredeti állapotot, ha a köztük folyó perben észleli a szerződés semmisségét. Minthogy fenti esetben nem a felperes volt a szolgálati lakás bérlője, az eredeti állapot helyreállítása címén nem lehet az al­bérlőket arra kötelezni, hogy a felperes birtokába bo­csássák a lakást. A Legfelsőbb Bíróság azzal a kérdéssel is foglalkozott, hogy a felmondás érvényességének megállapítására irá­nyuló keresetet a Szerződés megtámadásának lehet-e te­kinteni, illetőleg, hogy a szolgálati lakás bérlőjének házastársa a Ptk. 235. §-ának (2) bekezdése alapján meg­támadhatja-e az albérleti szerződést. Állásfoglalása szerint a megtámadási szándék előzetes közlésének elmulasztása nem jár jogvesztéssel, ha a fel­peres a másik fél ellen a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt megindítja a pert és ekként kifejezésre juttatja a megtámadási szándékát. A felmondás érvényes­ségének megállapítása iránt indított kereset azonban nem jelenti a szerződés megtámadását, a keresetnek kifeje­zetten a szerződés érvénytelenítésére kell irányulnia, a bíróság hivatalból nem állapíthatja meg a megtámadható szerződés érvénytelenségét. A Ptk. 235. §-ának (2) bekezdése meghatározza azok­nak a személyeknek a körét, akik a törvényben megje­lölt valamely okból a szerződés megtámadására jogosul­tak. Ez a jog elsősorban a sérelmet szenvedő szerződő felet illeti meg. Felperes nem tartozik ebbe a körbe, mert nem volt a lakás bérlője, albérleti szerződést nem köthetett. Megilleti a megtámadási jog azt a harmadik személyt is, akinek a szerződés megtámadásához törvé­nyes érdeíce fűződik. A szolgálati lakás bérlőjének csa­ládtagja azonban az albérleti lakrész kiürítése esetén sem rendelkezhet e megüresedett lakrésszel, a bérlő en­gedélyé nélkül sem az anyját, sem — újabb házasság­kötés esetén — a férjét nem fogadhatja be a szolgálati lakásba. Felperes a bérlő hozzájárulása nélkül kíván a lakásban újabb személyeket elhelyezni, ez azonban nem törvényes érdek és ezért nem ad jogot a szerződés meg­támadására. Végül rámutatott a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a Ptk. 235. §-a nem létesít külön megtámadási okot,

Next

/
Oldalképek
Tartalom