Tanácsok közlönye, 1966 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1966 / 35. szám

722 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 35. szám. rendelet hatályát veszti. A 181/1963. (M. K. 23.) M M és a 158/1965. (M. K. 17.) M M számú utasításnak az egyes moziüzemi munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettségről szóló rendelkezéseit e rendelet nem érinti. llku Pál s. k., művelődésügyi miniszter Az egészségügyi miniszternek és az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének 26/1966. (Eü. K. 17.) Eü. M.—OVF. számú együttes utasítása a közfürdők létesítésének, fenntartásának és üzemeltetésének egyes egészségügyi szabályairól A vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 32 1964. (XII. 13.) Korm. számú rendelet* 24. §-ában és 35. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján a következőket rendeljük. Az utasítás hatálya V §. (1) Az utasítás hatálya kiterjed a tisztálkodás, üdülés, illetőleg testedzés célját szolgáló valamennyi közfürdőre. (2) A közfürdők a) természetesek, ha vizük természetes, illetőleg részben természetes mederben levő élővíz, b) mesterségesek, ha fürdés céljára — a víz eredetétől függetlenül — létesítmény (medence stb.) szolgál. (3) A mesterséges közfürdők lehetnek a) egyéni fürdők (kád, vagy zuhanyfürdő), vagy b) társasfürdök (fedett, gőzfürdő, fedettuszoda, vagy nyitott uszoda, strandfürdő). (4) A gyógyfürdőkre külön jogszabály rendelkezései az irányadók. A közfürdők létesítése és üzemeltetése 2. §. (1) Közfürdő léteseítéséhez a beruházó köteles a területileg illetékes állami közegészségügyi felügyelő előzetes engedélyét megszerezni. Az engedélyezés iránti kérelemhez csatolni kell: a) a vízügyi igazgatóságnak a vízbeszerzés és vízelvezetés műszaki megoldása tárgyában kiadott állásfoglalását, b) a közfürdő vonzáskörzetét feltüntető helyszínrajzot, c) a közfürdő helyszínrajzát (amely az egyes létesítmények elrendezését és méreteit is feltünteti), d) a közfürdő vázlatos tervrajzát, műszaki leírását és üzemviteli szabályzatát (amelyekből megállapítható a fürdő jellege, építésének és üzemeltetésének módja, valamint az, hogy a fürdő megfelel-e a jelen utasítás előírásainak). (") Az egyéb engedélyek (pl. vízjogi, építési) megszer* Megjelent a Tanácsok Közlönye 1964. évi 66. számában. zésére a vonatkozó hatályos jogszabályok rendelkezései az irányadók.* (3) Közfürdőt üzemeltetni csak a jelen utasítás előírásainak megtartásával szabad. A köz-fürdők vízminősége 3. §. (1) A természetes közfürdők vizében a coliszám 1 miben 100-nál, a 37 C°-on szaporodó baktériumok száma 1 ml-ben 20 000-nél, az oxigénfogyasztás 6,0 mg oxigén/Inél több nem lehet, kémiai alkatrészekből pedig a víz legfeljebb annyit tartalmazhat, amennyi a Közegészségügyi-járványügyi Állomás esetenkénti vizsgálata szerint az egészségre nem ártalmas. (2) A mesterséges közfürdők vízellátására — a (3)—(5) bekezdésben foglalt eltérésekkel — csak olyan vizet szabad használni, amely szennyezetlensége szempontjából az ivóvízre megállapított minőségi követelményeknek (MSZ 448—55 és MSZ 22.901—55) megfelel. (3) Az egyéni fürdők vizének vas-, ül. mangántartalma egyenként a 0,4 mg/l értéket egyáltalán, keménysége pedig a 20 német keménységi fokot (nkf) lehetőleg ne haladja meg. Ha a víz keménysége ezt az értéket meghaladja, de 30 nkf-nél nem magasabb, keményvízben oldódó szappanok (pl. zsíralkoholszulfát) használatát kell biztosítani, ha pedig a víz keménysége a 30 nkf-ct meghaladja, azt 20 nkf alá kell lágyítani. (4) A társasfürdők vizének keménysége a 30 nkf-ot, vas-, illetőleg mangántartalma pedig a 0,4 mg/1 értéket ne haladja meg. Ha a víz szervesanyagtartalma olyan nagy, hogy a medencében az algák szaporodása megindul, a medence vizét legalább 1,0 és legfeljebb 3,0 mg 1 rézszulfáttal (CuSÜ4 x 5H,,C) algátlanítani kell. (5) Ha a mesterséges közfürdő táplálására bányavizet, vagy ipari hulladékvizet (pl. hűtővizet) használnak, a vizet — a medencébe való bevezetése előtt — úgy kell tisztítani és fertőtleníteni, hogy az az egészségre teljesen ártalmatlan legyen. Ha ipari hulladékvizet használnak fel, a víz fertőtlenítése mellőzhető, amennyiben a vizet szolgáltató kút védőterületét a 4. és 6. §-okban előírtaknak megfelelően kijelölték, a víz egészségügyi szempontból teljesen ártalmatlan és a víz a kútból a fürdőig teljesen zárt rendszerben halad. A közfürdők védőterülete 4. §. (1) A közfürdők, illetőleg az azok táplálására szolgáló kutak (kútcsoportok, források stb.) védelmére az 5—6. §-okban foglalt rendelkezések alkalmazásával védőterületet kell kijelölni, létesíteni és fenntartani. (2) A jelen utasítással nem szabályozott kérdésekre, így különösen a védőterületen érvényes korlátozásokra és tilalmakra, az egészségügyi ellenőrzésre, valamint a védőterület kijelölésére a közcélú vízvezetéki ivóvízellátásra szolgáló víznyerő helyek védőterületéről és védősávjáról szóló 11/1961. (V. É. 8.) Eü. M.—OVF számú együttes utasítás rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. 5. §. (1) A tavakban és holtágakban levő természetes fürdők védelmére a fürdő területének határától mindkét irányban 100—100 m hosszúságú, a partvonaltól számított 10 m szélességű védőterületet kell kijelölni. (2) A kisebb folyók partján levő természetes fürdők esetében a fürdővel szemben és a fürdő területének * Lásd még 50.800/1966. (Eü. K. 12.) Eü. M. sz. körutasítást is.