Tanácsok közlönye, 1966 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1966 / 2. szám

41 TANÁCSOK KÖZLOiNYE 2. szám. (2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az öregségi vagy a rokkantsági nyugellátás megállapítása után szerzett szolgálati idő alapján járó továbbszolgálati pótlék, illetőleg nyugdíj kiegészítés megállapítása esetén is. (3) Az Rny. 110. §-ában meghatározott egyesített sajátjogú nyugellátásban részesülő nyugdíjast az Rny. 111. §-a (1)—(2) bekezdése szerint járó különbözet abban az esetben is megilleti, ha a különbözetre nyugellátásának a jelen rendélet 1. §-a szerint történt felemelése után válik jogosulttá. 6, §. (1) Az 1966. február 1. napjától tíz százalékkal, de legalább havi 25 forinttal fel kell emelni, a 2. §ban felsorolt jogszabályok alapján megállapított vagy megállapításra kerülő azokat az özvegyi nyugellátásokat, amelyeknek az 1966. január 31-én érvényes jogszabályok szerint járó összege a havi 400 forintot nem éri el. A nyugellátás felemelt összege havi 400 forintnál több nem lehet. (2) Ha az özvegy saját és özvegyi jogon is részesül nyugellátásban, nyugdíjemelésre csak egyféle címen jogosult. (3) Az 1939. évi XVI. törvény alapján megállapított, illetőleg megállapításra kerülő özvegyi járadékot havi 180 forintról havi 205 forintra kell felemelni. 7- §• Az 1966. február 1. napjától tíz százalékkal fel kell emelni a 2. §-ban felsorolt jogszabályok alapján megállapított vagy megállapításra kerülő azokat az árvaellátásokat, amelyeknek az 1966. január 31-én érvényes jogszabályok szerint járó összege a havi 200 forintot, szülőtlen árva. esetében a havi 400' forintot nem éri el. Az árvaellátás felemelt összege havi 200 forintnál, szülőtlen árva esetében havi 400 forintnál több nem lehet. 8. §. A 2. §-ban felsorolt jogszabályok alapján megállapított vagy megállapításra kerülő' szülői nyugellátásokat a 6. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kell felemelni. 9. §. A hozzátartozói nyugellátásokat a jelen rendelet alapján akkor is fel kell emelni, ha az emelés folytán a hozzátartozói nyugellátások együttes összege az özvegyi nyugdíj két és félszeres összegét meghaladja. 10. §. (1) A külföldre folyósított nyugellátások közül a jelen rendelet alapján csak azokat lehet felemelni, amelyeket államközi társadalombiztosítási egyezmény alapján kell külföldre folyósítam\ (2) Nem lehet a jelen rendelet alapján felemelni azokat a nyugellátásokat, amelyek összegét a Tny. 42. §-a, illetőleg a Tny-nek az 1963. május 1. napja előtt érvényben volt 43. §-a alapján csökkentették. (3) Azokat a nyugellátásokat, amelyeket az 1957. évi 65. számú, vagy az 1961. évi 20. számú törvényerejű rendelet alapján állapítottak, illetőleg állapítanak meg, akkor sem lehet a jelen rendelet alapján felemelni, ha a nyugellátás megállapítása az Rny. szerinti szolgálati idő figyelembevételével történt, 11. §• Az Rny. 31—32. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek: „Rny. 31. §. Az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj összegét a nyugdíjazás évében a nyugdíj megállapításáig, valamint a közvetlenül megelőző négy naptári év alatt elért munkabér havi átlagának alapulvételével kell megállapítani. Rny. 32. §. (1) Abban az esetben, ha az igénylő az Rny. 31. §-ában megjelölt időtartamnál rövidebb időn át dolgozott, az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj összegét a rövidebb időre eső, de legalább harminc hónapra (kilencszáztizenhárom naptári napra) kapott munkabér egy havi átlaga alapján kell kiszámítani. (2) Ha az igénylő az Rny. 31. §-ában megjelölt időtartam alatt harminc hónapnál rövidebb időre kapott bért, vagy ha a munkabérre vonatkozó adatok megnyugtatóan nem állapíthatók meg, az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj összegének megállapításánál a nyugdíjazás időpontjában legutóbbi munkakörére érvényes munkabérszabályok szerint a) a munkásoknál és a havidíjas dolgozóknál a személyi besorolás szerinti munkabért, b) ahol személyi besorolás nincs, a rendszeresen végzett munka alapbérét, c) a bányászatban, a csapatra telepített dolgozóknál (vájár, segédvájár, csapatcsillés) a Szakszervezetek Országos Tanácsa által a munkaügyi miniszterrel egyetértésben megállapított munkabért. kell alapul venni. (3) Ha az utolsó munkakörnek a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések szerinti figyelembevétele — a dolgozó előző foglalkozásaira tekintettel — nem megnyugtató, az Rny. 87. §-ában említett bizottság a munkabérátlagot az igénylő korábbi időben betöltött és reá nézve jellemző munkakörére a nyugdíjazás időpontjában érvényes munkabérszabályok szerint is megállapíthatja. (4) Az Rny. 87. §-ában említett bizottság megállapíthatja a munkabérátlagot abban az esetben is, ha a (2) bekezdés rendelkezései szerint számítandó munkabérátlag lényegesen eltér attól a munkabértől, amelyet a dolgozó az Rny. 31. §-ában megjelölt időtartam alatt harminc hónapnál rövidebb időre kapott. Ebben az esetben az említett bizottság a munkabérátlagot az Rny. 31. §-ában megje-